Kereső toggle

A Karton Network bemutatja: Itt senki nem volt ügynök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már a héten elkezdheti munkáját az a civilekből álló csapat, amely a rendszerváltás előtti titkosszolgálati adatbázist tartalmazó 18 darab mágnesszalag információinak előhívására alakult. Ha kiderül - és van rá esély -, hogy a szalagok több adatot tartalmaznak, mint a-mennyi a kartonokon, dossziékban található, az bizonyíték lesz a régóta sejtett iratmegsemmisítésre. Újdonság továbbá, hogy a jövőben a 6-os karton megléte önmagában elegendő lesz az adott személy érintettségének bizonyítására.

Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére 2007. július közepén kérte fel Kenedi János történészt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Az úgynevezett Kenedi-bizottság feladata az volt, hogy listát készítsen azokról a rendszerváltás előtti titkosszolgálati iratokról, amelyeket még nem adtak át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, vagyis amely dokumentumokat mind a mai napig nem ismerhette meg a társadalom.

A 2008. szeptember 11-re elkészült Kenedi-jelentés megállapította, hogy a rendszerváltás után is történtek iratmegsemmisítések, továbbá túlzottan titkosított a magyar állambiztonsági múlt, vagyis a kutatók és az érintettek is sokkal kevesebb adathoz férnek hozzá, mint amennyihez lehetne. Kenediék megállapították azt is, hogy a dokumentáció nem csupán papíron, kartonokon és aktákban létezik, hanem 18 darab mágnesszalagon is, melyek megvannak. Ez a megállapítás kulcsfontosságú, ugyanis az egyébként 2060-ig titkosított mágnesszalagokra az elmúlt rendszer szolgálatai vitték fel az ügynöklistáikat és a célszemélyek adatait, jelenlegi információk szerint a 60-as, 70-es évektől 1990-ig.

Az első reakciók még arról szóltak, hogy a mágnesszalagok tartalmát nem lehet előhívni, mivel a korabeli technika mára elavult. A történet jelenleg ott tart, hogy mégis kinyerhetőek a mágnesszalagokon található információk, ám korántsem biztos, hogy az eddig a papírokból megismert, vagy meg nem ismert, de papírokon tárolt információkhoz képest tartalmaznak-e bármi pluszt. A kérdés azért izgalmas, mert ha egyszer kiderül, hogy a mágnesszalagokon eddig nem ismert információk is vannak, az azt jelenti, hogy a papíralapú bázisból tényleg selejteztek a szolgálatok - akár a rendszerváltás óta is -, és nyilván olyan anyagokat, melyek napvilágra kerülése sértette volna az érdekeiket.

Szilvásy György titokminiszter a sajtó képviselőinek a múlt héten beszélt arról, hogy felkérésére egy civil testület felügyeli az állambiztonsági szolgálatok 1990 előtti, legmagasabb minősítésű iratait tartalmazó 18 mágnesszalag adatainak feldolgozását és archiválását. A testületbe Kenedi János két tagot delegálhat, mellettük független informatikusok, illetve az NBH két tisztviselője kap helyet.

A szalagok vizsgálata a héten elkezdődhet, júniusra pedig megtörténhet az információk kinyerése. (Ezt szintén civilek auditálják.) Amennyiben kiderül, hogy új adatokat is tartalmaznak, akkor ismét a titokgazda térfelére pattan a labda: ő dönti el, az újdonságok közül mely adatok válnak kutathatóvá, és melyeket tart vissza nemzetbiztonsági érdekből. A visszatartott információkkal kapcsolatban lehet fellebbezni, annak elbírálása újabb hónapokat vesz igénybe.

Nemzetbiztonsági forrásból származó értesüléseink szerint abban az esetben, ha minden flottul megy, és a szalagok tartalmaznak új információkat, körülbelül egy év múlva ismerheti meg a közvélemény ezeket. (A szalagokon található adatokat társítani kell a kartonokon találhatókkal, valamint egyértelművé kell tenni, hogy mely dokumentum vonatkozik ügynökökre, és melyek célszemélyekre).

A Hetek értesülései szerint a kormányzat - bár nem korlátlanul, de - szélesítené a „közszereplő" fogalmát, így például azoknak a személyeknek is megismerhető lenne az esetleges érintettsége, akik időközben visszavonultak a közélettől. A jelenlegi gyakorlat szerint amennyiben egy kutató publikálni kívánja egy érintett személy adatait, a Történeti Levéltár előbb nyilatkoztatja az illetőt, hogy közszereplőnek tekinti-e magát. Ha nem - mint ahogyan például az eddig érintettnek talált egyházi vezetők sorra nyilatkozták magukról - a kutató nem jogosult nyilvánosságra hozni a feltárt tényeket, hanem bírósághoz fordulhat, hogy megállapítást nyerjen, közszereplő-e a lebuktatni kívánt személy.

Varga László történész - a Kenedi-bizottság egyik tagja - a Heteknek „enyhén szólva nevetségesnek" minősítette a gyakorlatot, Ungváry Krisztián pedig azt mondta, nálunk még az ügynökök sem felelnek meg az ügynökökkel szemben támasztott elvárásoknak.

Varga a pártállami múlt megismerhetőségének egyik ellentmondásaként értékelte, hogy miközben a mágnesszalagok tekintetében előrelépés történt, a szocialista frakció megakadályozta a Kenedi-bizottság javaslatainak tárgysorozatba vételét a parlamentben. E lépést a szocialisták azzal indokolták, hogy nem támogatják azt a felvetést, miszerint a szolgálatok a rendszerváltás után is végeztek iratmegsemmisítést. Érdekes, hogy a múlt feltárásának ellenzői korábban azzal érveltek, hogy igazságtalan lenne az adatok közzététele, mert az iratmegsemmisítések miatt csak azok a „balekok" buknának le, akik nem tudták elintézni, hogy eltüntessék kartonjukat vagy az egyéb terhelő bizonyítékokat.

Szintén újdonság, hogy a kormány elképzelései szerint a jövőben a pártállami titkosszolgálatokkal történt együttműködést az úgynevezett 6-os karton megléte önmagában bizonyítaná, és ellentétben a jelenlegi gyakorlattal, a kutatónak a karton mellett nem kellene egyéb dokumentumokkal alátámasztania állítását. Jelenleg ez a helyzet, és ebből fakad az, hogy Magyarországon szinte lehetetlen bebizonyítani bárkiről is az érintettségét. A jövőben megfordulna a bizonyítási kényszer: bizonyítsa érintetlenségét az, akinek előkerült a 6-os kartonja.

Varga László a három „újdonság" közül a mágnesszalagok feltárását nevezte a legfontosabb fejleménynek, mert mint mondta, ezeken a teljes dokumentáció megtalálható. Korábbi - az elmúlt húsz évet felölelő - tapasztalatai alapján azonban nincs meggyőződve arról, hogy valóban célba ér a folyamat.

Olvasson tovább: