Kereső toggle

Gesztus Szerbiának, fricska Szlovákiának

A gázvita nyertesei vagyunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elégedettség tapasztalható kormánykörökben az ukrán–orosz gázvita lezárása kapcsán. Nemcsak azért, mert most már biztos, hogy nem fognak fagyoskodni honfitársaink, hanem azért is, mert Kelet-Európában Magyarország volt a „király”: kisegítettük a Nyugat-barát szerb politikai erőket, és fricskát adhattunk a „kevély” szlovák vezetésnek, Robert Ficónak és kormányának.

Az ukrán–orosz gázvita elmúlt hetében már egyre jobban látszott, hogy nem üzleti problémáról van szó, hanem kőkemény nagypolitikáról – fejtegette lapunknak az egyik nagy gázos cég vezetője. Mint mondta: az oroszoknak sikerült bebizonyítaniuk az európaiaknak, hogy a NATO-hoz és az Európai Unióhoz közeledő Ukrajna nem számít megbízható partnernek, illetve, hogy Oroszországgal nem lehet lekezelően bánni.

A gázvita kapcsán ugyanis kiderült, hogy ukrán politikai erők nagy összegeket „szednek” le a gázkereskedelmen, illetve, hogy az ország műszakilag lerobbant, fejletlen állapotban van. „Érdekes volt, hogy az oroszok pont azon a szakaszon nyitották meg a gázt, ahol tudni lehetett, hogy a nyomáshiány miatt vákuum keletkezik, és nemhogy Európa felé folyna az energiahordozó, hanem Romániából szívja át a gázt az ukrán rendszer, így az ukránoknak kellett elzárni a csapokat. Abban a pillanatban lehetett az ukránokra mutogatni, hogy ők a felelősek” – fejtette ki a szakember.

Végül Julija Tyimosenko és Vlagyimir Putyin megállapodott. Moszkva 2009-ben a világpiaci árnál ugyan húsz százalékkal olcsóbban szállít földgázt Kijevnek, a tranzit tarifáján pedig nem változtatnak, de ez azt jelenti, hogy az Amerika-barát vezetésű Ukrajna mégis drágábban kapja a gázt, mint amiért harcolt. Tyimosenko ugyanis semmit nem ért el, mert a kialkudott ár (360 dollár ezer köbméterért) igazából drága, mivel a világpiaci tarifa elvben ugyan 450 dollár, ám a vásárlók nagy része ennél lényegesen olcsóbban jut az orosz energiahordozóhoz. A Kommerszant-Ukrajina értesülése szerint Németország például 280 dollárt fizet ezer köbméter földgázért, Fehéroroszország pedig ennél is jóval kevesebbet.

Oroszország egyeduralma gázügyben világossá vált. Ráadásul ma már mindenki tisztában van azzal, hogy az oroszok megszerezték azon – például a türkmén és üzbég – gázmezők feletti befolyást is, ahonnét az orosz Déli Áramlat riválisaként építendő Nabucco vezeték elméletben nyerné a szállítandó energiahordozót. A Nabucco – amely Verdi Nabukodonozor királyról írt operájának címéről kapta a nevét – akkor nyerne értelmet, ha iráni gázt táplálhatnának bele. Jelenleg Iránban az oroszoknak sokkal jobbak a pozíciói, mint az Európai Uniónak.

Érdekessége a gázvitának, hogy Magyarország is – legalábbis a kormányzati forrásaink szerint – győztesen került ki az ügyből. Egyrészt bebizonyosodott, hogy jó politikát folytatott a kormány, mikor az elmúlt években a gáztartalékokat biztosító tározók építését erőltette. Másrészt Szerbia megsegítésével „jó pontokat” szerzett az ország az unióban. Úgy tudjuk, hogy a német kormány is lobbizott azért, hogy a Nyugat-barát szerb politikai erők megsegítése érdekében Magyarország a gáztartalékaiból adjon át a déli szomszédjának. Ennek többek között az volt a célja, hogy Szerbia távolodni tudjon az orosz érdekszférától.

Harmadrészt nagy elégtétel volt a Gyurcsány-kormánynak, hogy felajánlhatta a segítségét az energiahiányban szenvedő Szlovákiának. A Hetek úgy értesült, hogy a miniszterelnök egy levélben ajánlotta fel a segítségét északi szomszédunknak.A Gyurcsány és Fico közötti rivalizálás ma már mindenki számára egyértelmű. A magyar szocialistáknak pedig rendre kínszenvedés végighallgatni a szlovák gazdasági csodáról szóló, a hazai kritikákban rendre megjelenő szólamokat. Most viszont ebben az ügyben kiderült, hogy a magyar modell volt a stabil. Kelet-Európában Magyarország volt a legnagyobb biztonságban a gázválság idején. (A gázkrízis gazdaságpolitikai vonatkozásairól Vagyim Arisztov elemzését olvashatják.)

Olvasson tovább: