Kereső toggle

Jótékony hatás

Hazánkban is alakul már az adakozás kultúrája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az adakozás „elegáns, nem hivalkodó” módja a politikusi imázsépítésnek, mint
ahogy a gazdasági életben is lehet üzleti haszna a – nálunk még általánosnak nem
mondható – jól átgondolt jótékonykodásnak. Magyarországon egyelőre inkább a
kisebb vállalkozások nyúlnak a zsebükbe, míg a multik még csak most tanulják a
társadalmi felelősségvállalást. Politikusokat és gazdasági szereplőket
kérdeztünk a témáról.



Szekeres Imre ételosztás közben

Fotó: Vörös Szilárd

Bármily meglepő, a jótékonykodás egyáltalán nem idegen a politikusi
szerepvállalástól. Persze, mondhatnánk, „nagyjainkra” ráfér, hogy megítélésükön
legalább ilyen módon javítsanak – ám az imázs-építés hasznát hiba lenne
szembeállítani az önzetlenséggel. A nálunk nagyobb adakozói kultúrával bíró
országokban a szervezetek, magánszemélyek rendre kommunikálják adományaikat, nem
„utasítva vissza” ennek erkölcsi vagy akár anyagi hasznát. A magyar közéletben
ez a fajta publikáció még nem vált ugyan gyakorlattá, de biztosan nem véletlen,
hogy Gyurcsány Ferenc sajtósai rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a miniszterelnök
– közéleti funkciói után járó – havi másfél milliós jövedelmét karitatív
szervezeteknek utalja át. Felesége, Dobrev Klára pedig az egészséges életmód és
a rákellenes küzdelem híve és támogatója.

Más politikusok is rendszeresen jótékonykodnak. Orbán Viktor esetében úgy tűnik,
leginkább felesége, Lévai Anikó „viszi a karitatív vonalat”. „Mindketten alapító
tagjai a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, amelynek Anikó a mai napig
aktivistája, mint ahogyan munkatársa a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek is”
– mondta el érdeklődésünkre Pataki Eszter, a Fidesz elnökének sajtótitkára.
Lévai Anikó a szervezetek segélyprogramjainak keretében rendszeresen jár
Erdélybe, legutóbb másfél hónapja gyermekek számára szerveztek egészségügyi
szűrővizsgálatokat, a mostani hétvégén pedig szintén gyerekeknek visznek
ajándékokat Böjte Csaba közreműködésével. „Sokan keresik meg Anikót, hogy
védnökként álljon egy-egy ügy mellé, ám ő jobban szereti, ha nemcsak a nevét
használják, hanem saját maga is tevékenyen részt vállalhat az akcióban” –
fogalmazott Pataki, hozzátéve, hogy arra is volt már példa, hogy a kárpátaljai
árvíz idején két határon túli gyermeket befogadtak egy időre magukhoz.

„Nem hiszem, hogy erről szívesen nyilatkoznának a képviselőink” – igyekezett
elhárítani érdeklődésünket a KDNP sajtófőnöke, Halász Zsuzsa. Annyit azért az
elnök-frakcióvezető hozzájárulásával elmondott, hogy Semjén Zsolt tagja a Máltai
Lovagrendnek, így jelentős összeggel támogatja a Máltai Szeretetszolgálatot.
Sőt, a rend előírásának megfelelően, rendszeresen ápol, segít fogyatékossággal
élőket, illetve hajléktalanokat.

Kóka János, az SZDSZ elnöke, volt gazdasági miniszter évek óta rendszeresen
adakozik gyermekmentő és segélyező alapítványoknak, amit az utóbbi időkben
kiegészített egy, a fogyatékos gyermekek versenysportját segítő szervezet
rendszeres támogatásával is – kaptuk a tájékoztatást a liberálisok
sajtóosztályától. A pártelnök ismert, megbízható szervezeteknek adományoz,
melyek a nyilvánosság felé is elszámolnak a tevékenységükkel. Kóka a jövő év
elején maga is létrehoz egy alapítványt, amelynek célja, hogy a vállalkozás, az
ésszerű gazdálkodás, a gyarapodás lehetőségének kultúráját tanítsák meg a
gyerekeknek. Véleménye szerint a magyar politikai kultúra a jótékonykodás
tekintetében is fejlődhet még: fontos lenne a példamutatás és a társadalom
tehetősebb tagjai közé tartozó politikusok fokozottabb szerepvállalása.

Mikulásnak öltözött képviselő

„Decemberben csaknem ezer gyerek számára tettem lehetővé, hogy ellátogassanak
a Parlamentbe, illetve a Fővárosi Nagycirkuszba. Ez számomra már harmadik éve
visszatérő program” – avatta be lapunkat jótékonykodási szokásaiba Nyakó István,
az MSZP frakcióvezetője. A Borsod megyei honatya ezenkívül – minimális családi
hozzájárulás mellett – 300-500 gyereket üdültet nyaranta. Ami pedig a
költségeket illeti, támogatóként vállalkozásokat szervez be, de saját zsebből is
finanszíroz kisebb ajándékokat, például pólót vagy a decemberi program esetében
Mikulás-csomagokat. „A téli időszak az iskolai és óvodai alapítványi bálok
szezonja. Ezeken a rendezvényeken vagy magam veszem a fődíjat, vagy több ezer
forint értékben vásárolok tombolát, a nyereményeket pedig ismét felajánlom” –
mondta Nyakó, aki szerint a választók szó szerint elvárják az ilyen típusú –
„elegáns, de nem hivalkodó” – támogatásokat.

„A sokat szidott költségtérítés ad lehetőséget arra, hogy jótékonykodjunk” –
avat be az adakozás kulisszatitkaiba a szintén szocialista Filó Pál, aki a
parlamenti patkó mellett a főváros VII. kerületi önkormányzatában is képviseli a
választók érdekeit. Mint mondta, MSZP-s frakciótársaival 960, saját zsebből
fizetett csomagot osztanak ki karácsony közeledtével Erzsébetváros rászoruló
családjainak. Ezenkívül az egyik kerületi óvodát Mikulásnak öltözve is
meglátogatta, valamint esetében is szokásosnak mondható az alapítványi bálok
támogatása. Több esetben a cégek hozzájárulását is kéri az adakozáshoz, de
például – mint mondta – éppen a napokban fizetett be 25 ezer forintot az egyik
mozgássérült-alapítványnak. „Átlagban a költségtérítésem egyharmadát, 50-60 ezer
forintot fordítok jótékony célra. Olyan is előfordult, hogy a fogadóórámon
zsebből segítettem ki valakit, aki annyira szorult élethelyzetbe jutott, de ezt
ne mondja el senkinek” – tette hozzá a képviselő.

Nemcsak közéleti szereplők, hanem a vállalkozók, vállalkozások részéről is
elvárható, hogy a köz érdekében áldozatokat vállaljanak. Ennek kapcsán
Magyarországon is mind többet emlegetik a társadalmi felelősségvállalást (Corporate
Social Responsibility), amelybe a jótékonykodás, adakozás is beletartozhat, ám
jóval összetettebb és átgondoltabb tevékenység annál. Maga a kifejezés – Braun
Róbert, a témában úttörőnek számító Braun&Partners tanácsadó cég vezetőjének
megfogalmazása szerint – a környezeti és társadalmi értékek figyelembevételét
jelenti az üzleti működésben. Ezt tette például a Pannon, amikor tavaly a cég
vezetése úgy döntött, ezentúl csak újrahasznosított papírt használnak munkájuk
során. Ezzel – mutattak rá – minden évben egy-egy többhektáros erdőt „mentenek
meg”. Az ilyen és hasonló akciókban azonban – jegyezte meg Braun Róbert – a
jótékonykodás mellett az anyagi érdekeknek is hangsúlyos szerep jut. Az említett
példánál maradva: a bejelentést követően a Pannon bizton számíthat a
környezetvédelmet fontos értéknek tartó fogyasztók – és nem mellékesen
munkatársak – szimpátiájára. A környezettudatosság ráadásul a nálunk is egyre
aktívabb zöldekkel szemben szintén jó „védekezésnek” bizonyulhat.

Óvatos multik

A társadalmi felelősségvállalásban szerepet kaphat konkrétan az adományozás
is, ám semmiképpen nem l’art pour l’art módon. A vállalatok nemcsak a külső
megítélést, hanem a belső összetartást is javíthatják azzal, ha a munkatársak az
általuk fontosnak gondolt ügyet egy bizonyos összeggel támogatják, és ehhez a
vállalat még egyszer ugyanekkora összeget hozzátesz. Mások a vevőket vonják be
az akcióba: a Reál Hungária élelmiszerlánc például a sajátmárkás termékei utáni
bevétel egy részét kórházak támogatására fordította.

„Egy partnerünk olyan üdvözlő kártyákat küld ki az ünnepekre, amelyben
felajánlják, hogy igény szerint – többek között – egy sporteseményre vagy egy
zenei koncertre szó-ló belépőt postáznak karácsonyi ajándékul mint a
rendezvények szponzora. Ez nem csak egyszeri marketingfogás, ugyanis a
visszajelzésekből azt is be lehet mérni, hogy mi gyakorolna az ügyfelekre
pozitívabb benyomást a jövőben: a sport vagy a művészet támogatása” – említett
egy újabb példát Braun Róbert a szponzoráció üzletileg hatékony módjára. A
szakértő ugyanakkor hangsúlyozta: az adományozás és a felelősségvállalás eltérő
filozófiai alapokon nyugszik. Előbbi a 19. századi angolszász éthosz terméke,
amely szerint a közösségből kiemelkedett vállalkozónak erkölcsi kötelessége
támogatni egykori „bölcsőjét”. Utóbbi viszont azon a viszonylag újkeletű
felismerésen alapul, hogy az adott vállalat egy komplex társadalmi hálózat
részeként működik, ezért a siker érdekében a rendszer többi szereplőjével is
érdemes konstruktív viszonyt kialakítania. Amíg azonban Nyugaton a társadalmi
felelősségvállalás szinte önálló üzletággá fejlődött, addig a Magyarországon
működő cégek – Braun Róbert értékelése szerint – jóval kevésbé tudatosak ezen a
téren, beleértve az adományozást is.

„Nem annyira az adakozásra, mint inkább a társadalmi felelősségvállalásra
igyekszünk tenni a hangsúlyt, mégpedig angolszász mintára” – mondta el a brit
multinacionális áruházlánc, a Tesco magyarországi PR-igazgatója, Hardy Mihály.
Ennek keretében idén „Az év felfedezettje” programot valósították meg, ami az
enyhén értelmi fogyatékos emberek munkába állítását támogatja (erre 20 milliót a
vállalat és 4-5 milliót a vásárlók adtak össze), de ide tartozott például az is,
hogy Magyarország első bioetanolt forgalmazó benzinkútját az áruházlánc nyitotta
meg.

Hardy szerint természetes, hogy az év vége felé „egy csomó” adományozó
programjuk volt. Azon túl azonban, hogy „iskolák, gyerekalapítványok és
árvaházak támogatásáról vagy Mikulás-csomagok osztásáról” van szó, konkrétumot –
például azt, hogy erre a cég mennyit fordított – nem lehet tudni, hiszen „nem
kampányszerű dologról van itt szó, és a támogatottakat sem szeretnénk ezzel
kellemetlen helyzetbe hozni”.

„Egészen a közelmúltig igazán nem volt jellemző, hogy multik is különösképp
jótékonykodtak volna” – számolt be a Heteknek tapasztalatairól Berta Klára, a
Gyermekétkeztetési Alapítvány merketingigazgatója. A több tízezer felajánlót
tartalmazó adatbázissal rendelkező alapítvány munkatársa szerint hazánkban
alapvetően inkább magánemberekre, mint cégekre jellemző a karitatív célok
támogatása. Az pedig, hogy mégiscsak adakoznak a multinacionális cégek is, Berta
Klára szerint „a Nyugatról érkező tendencia” része, ami Magyarországon
tulajdonképpen csak az elmúlt másfél évben vált jellemzővé. A jótékonykodó cégek
nagyobb hányadát azonban még mindig a kisebb vállalkozások teszik ki.

Olvasson tovább: