Kereső toggle

A forradalomhoz gyengék vagyunk

Digitális rendszerváltást akar Csurka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tíz éve járok MIÉP-gyűlésre – semmi bajom, munkaköri kötelesség –, tíz év
alatt a szemem előtt sorvadt el a valamikori tömegpárt. A helyszín – Hősök tere
– a régi, Csurka István is tartja pozícióját, a színvonal a megszokott, a
méretek azonban drasztikus változáson mentek keresztül. A színpad körül
elkerített területen ma is bocskais, vagy fekete öltönyös, fehéringes,
nyakkendőmentes férfiak beszélgetnek, cigarettáznak mint egykor, csak létszámban
fogytak meg kissé. Az utolsó két választási vereség óta kikoptak az elnök
emberei, csak Bogdán Emil bácsi – állatorvos és fajelméleti szakértő – maradt az
ismertebb figurák közül. És persze Papolczy Gizella, az elnök élettársa, a párt
pénztárnoka. A talpig feketébe burkolódzott asszony éppen vaskos pénzköteget ad
át egy furgon sofőrjének – feltehetően a hangosításért cserébe.

A „tömeg” ma négyszáz embert jelent. Ennyien kíváncsiak az egykor a fél
országot szorongásra késztető Csurka Istvánra.

A MIÉP már csak önmaga veszélytelen paródiája, azt viszont el kell ismerni,
kuriózumszámba megy, hogy ugyanazon a színpadon szerepeltetik Medveczky Ádámot,
a Győri Opera művészeti vezetőjét, Balogh Marci nótaénekest, valamit a Magozott
Cseresznye zenekart. Utóbbival azonban van egy kis baj: nem az, hogy nácinak
látszik, hanem az, hogy bűn rossz. Ha a dobosnak nincs ritmusérzéke, ha az
énekesnek nincs hangja, a „Gyurcsány, takarodj!” skandáltatása sem menti a
bandát. Tárgyilagos MIÉP-es ma már visszasírja Nagy Ferót, Schuster Lórit, de
még Papp Gyulát és Sárdy Barbarát is. Ám ne avatkozzunk a párt belügyeibe,
figyeljük a műsort!

Az elnököt felvezető szónoklatok meglehetősen próbára teszik a hallgatóság
türelmét, egyetlen mondatot mégis érdemes idézni: „Csurka István kezében ott
vannak a szavak”.

Hát, ha ott vannak, lássuk, mihez kezd velük?

Az első harminc percben az elmúlt évtized paneljeit kapjuk: stabilizált mohácsi
vész, honvesztés, bűnbandák, elfogyó magyarság, idegen uralom, stb.

Később jönnek eredeti gondolatok is: Csurka szerint például tavaly október 23-án
idegen fegyveresek, „ma se tudjuk, hogy oroszok, szerbek vagy zsidók – erős a
gyanú, hogy utóbbiak – masíroztak a magyar rendőrség egyenruhájában, és
ütötték-verték a magyar tüntetőket”.

Ha lehet fokozni, ennél is eredetibb az a felismerés, mely szerint a mai
rendszer „méregfoga a párt”. Bővebben: a többpártrendszer egy „végtelenül
egyszerű, olcsó, Barba-trükk”, a pártok különbözősége csak látszat, igazából
mindegyiket ugyanaz a hatalom, a nagytőke – bankárok, szabadkőművesek – tartja a
kezében.

Csurka ennél a pontnál elismeri: éveken keresztül maga sem hitte, hogy ez a
valóság, a szörnyű felismerésre csak mostanában jutott el.

Ha viszont ez a valóság, teljesen mindegy, melyik pártra szavaznak az emberek –
fűzi tovább gondolatait.

Ekkor arra tippelek, hogy másodperceken belül bejelenti a MIÉP feloszlatását,
hiszen ha a „pártok a rendszer méregfogai”, akkor MIÉP-re sincs szükség. Csurka
persze nem ezért oszlatná fel a MIÉP-et, hanem azért, amiért eddig is sorra
szüntette be a vidéki alapszervezeteket: hogy kevesebb felé kelljen osztani a
pártnak juttatott állami apanázst.

A MIÉP feloszlatása végül nem kerül szóba, azt viszont megtudhatjuk, hogy Kína
az ékes bizonyítéka annak, hogy a gazdasági potenciál nem feltétlenül áll
összefüggésben a többpártrendszerrel. Nem sírja vissza az egypártrendszert –
magyarázkodik a szónok –, de valami egészen másra van szükség a kilábaláshoz: ez
pedig a digitális rendszerváltás.



Hősök tere, 2007. augusztus 20.

Fotók: Somorjai László

Csurka azt szeretné, hogy ne pártok, hanem három program versenyezzen a
választásokon. A programok képviselői előzetesen szerződjenek az államelnökkel,
hogy amennyiben a győztes nem teljesíti a vállalásait, idő előtt elveszíti
hatalmát. A három program: egy baloldali, egy konzervatív keresztény jobboldali
és egy független, érték- és környezetvédő alternatíva lehetne. (Hogy mindez
mitől digitális, azt nem sikerült megértenem.)

A folyamatokban természetesen az egyházak is közreműködnének: a hagyományos
felekezetek a jobboldali vagy a független programhoz járulnának hozzá, a Hit
Gyülekezete és a zsidók a liberális programokhoz csatlakoznának Csurka
forgatókönyvében. A szcientológiát viszont kitakarítaná az országból a MIÉP
elnöke.

Mindez persze csak alkotmánymódosítással kivitelezhető, így hát a 2010-es
választásokat még meg kell tartani, ráadásul a jobboldalnak kétharmados
többséget kell szereznie. Erre a Fidesznek van esélye, de csak akkor, ha
szövetséget köt minden nemzeti erővel – MIÉP, Jobbik, Magyar Gárda stb. –, „ezek
támogatását nyíltan, szerződésben is vállalja, akármit is szól hozzá Tom
Lantos”.

Az elmondva is szövevényes és hosszan tartó út megtételére pedig azért
kényszerül rá a magyar, mert Csurka István szerint „be kell látni, hogy a
forradalomhoz gyengék vagyunk”.

Már a Vajdahunyad várának kapujánál járok, de még ott is kísér a Magozott
Cseresznye záródala: „Horthy Pista szemünk fénye, Szolnok katonája…”

Olvasson tovább: