Draskovits László saját kiadású újságjaival
Drazsé akkor került be a köztudatba, amikor a Vas Megyei Húsipari Vállalatnál
felderített lopássorozat egyik gyanúsítottja, majd elítéltje lett. Lapunknak egy
névtelenséget kérő egykori munkatársa elmondta, hogy Draskovits László körül
mindig is voltak „balhék”. Büntetését leülte, majd úgy döntött, hogy újságíró
lesz. Az újságíró-társadalom azonban nem fogadta be. Sehol nem tudott tartósan
elhelyezkedni, ezért alapította meg saját újságját, a Drazsé Szemeket. Ez a kis
sárga füzet a szombathelyi pletykák egyik fő forrásává vált. A helyi lapok és
nem utolsósorban a város krémje előtt világos lett, hogy Drazsé bárkiről bármit
leír, kivéve ha bizonyos kenőpénz csusszan a zsebébe. Vagyongyarapodásához a
beindult üzlet után két út vezetett a nyugat.hu szerint. Az egyik bevételi
forrás a zsarolás volt, azaz sokan fizettek neki hallgatása fejében, míg mások
éppen azért, hogy ne hallgasson, vagyis a megrendelt információt tárja a
nagyközönség elé. Nemsokára elterjedt a városban, hogy ha egy politikus le
akarja járatni társát, legjobb ötlet Drazséhoz fordulni, aki megfelelő összeg
ellenében szívesen megírja az amúgy helyesírási hibákkal vastagon megspékelt
cikket. „Leleplező” írásaival ugyan nem mindenkit tudott becsapni, de témáiról
sokan beszélgettek egy-egy családi eseményen, a kocsmában, céges bulin, azaz a
nyolcvanezer fős városban szép lassan beindult a népmeseeffektus, a történetek
szájról szájra kezdtek terjedni.
Draskovits általában fideszes politikusokat bombázott, ám volt, hogy a baloldalt
is megpiszkálta. Támadásainak egyik fő célpontja Vigh Gábor fideszes képviselő
volt. Drazsé szerint a nyolc osztályt végzett politikus az önkormányzat
gazdasági bizottságának elnökeként tulajdonképpen elsikkasztotta a város pénzét,
saját cégeinek játszva át az építkezési beruházásokat. Hogy dagadjon a botrány,
a bulvárguru pár hónapja azt állította, hogy Vigh Gábor húga és édesapja a nyílt
utcán bántalmazták. Érdekes lett volna megtudni, mit szól a nyilvánosság előtt
meghúzkodott képviselő ahhoz, hogy rágalmazóját néhány hétre kivonták a
forgalomból, ám Vigh csak annyit volt hajlandó közölni lapunkkal, hogy örül
Drazsé megfelelő helyre szállításának, értsd: előzetes letartóztatásának. A
szűkszavú politikustól így már nem volt alkalmunk megtudni, igaz-e a városszerte
szárnyra kapott hír, miszerint ő maga is rendelt meg lejárató cikket a
bértollnoktól, méghozzá saját pártján belüli ellenfeleiről.
A helyi közélet kavarógépe évekkel ezelőtt folyamatosan cikkezett Sági József
fideszes országgyűlési képviselőről is, aki állítólag Vigh egyik ellenfele volt
a helyi szervezetben. Egy alkalommal azt is állította a kis sárga füzet
tulajdonosa, hogy Sági megütötte őt. Persze a megbántottak sem ültek tétlenül,
így a kibontakozott per során Drazsét öt évre eltiltották az újságírástól. Ő
azonban nem vette túlságosan szívére a dolgot, és a magyar jogrendszer kiskapuit
kihasználva laptulajdonosként vitte tovább a politikai bulvárban elért rossz
szagú örökségét. Cikkeit továbbra is saját maga írta, igaz, álnéven. Például
azokat, amelyek Gombás Endréről, a Szövetség Szombathelyért Egyesület
vezetőjéről szóltak. A róla megjelentetett hazugságokról a képviselő annyit
mondott lapunknak, hogy a fokozatosan rutinossá váló Drazsé úgy fogalmazta meg
megrendelt rágalmait, hogy azok ellenkezőjét csak hosszas jogi hercehurca árán
lehetett volna bizonyítani.
Pars Krisztián
2006. 07. 21. (X/29)
