Kereső toggle

Áradásban a Tisza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Komoly a helyzet a Tisza középső szakaszán. A vízügyi szakemberek hatalmas
és hosszan elhúzódó áradásra számítanak. A hóolvadás utáni „zöldár” akár utol is
érheti a mostani árhullámot a folyón. A meteorológia szerint még nem indult meg
a hóolvadás a Kárpátokban, ahol kétezer méter felett másfél-két méteres hó van
még most is. Tokajnál volt már nagyobb árhullám is, de ötven órán át még nem
tetőzött az árhullám soha.

Józsi szorgalmasan magyarázza a homokzsáktöltés fortélyait, miközben
lapátoljuk a homokot: „Ne túl sokat, inkább kisebbet emeljen egyszerre, mert a
zsáknak nem a súlya számít, hanem a formálhatósága – mondja. A helyére kell,
hogy illessze, majd azután tapossa, hogy szilárdan álljon és terüljön el, mint a
nagyalföld – tanítja a „mester”, akinek ez az ötödik árvize már a Tiszán.
Szolnok alatt vagyunk, a víz már most hatalmas területeket borít. Szajolnál már
csak a vasúti töltés látszik, azt fóliázzák a vasutasok. A vonat szinte egy
óriási lagúnán át közlekedik, míg eléri a hidat csak víz felett megy. Nagyon
koszos a víz, tele uszadékkal, de ez valóságos paradicsom a hálózók számára.
„Húzni csak zavarosban jó – mondja Béla bácsi, aki napok óta szűri itt a vizet.
– Hoz mindent a folyó: kalyibát, fákat, döglött őzeket, sőt még egy fridzsidert
is láttam már lebegni.” „Ezt a hónapot itt töltjük a gáton, itt fog eltelni a
húsvét is” – tekint a jövőbe Józsi, aki segédgátőrként vesz részt a munkában.
Nem panaszkodik azonban: napi tizenkét óra a szolgálat, négyezer körüli a bér,
és minél többet vagy kint, annál jobb a pénzed – meséli csendben, miközben a
fakarók által jelzett buzgárokat, szivárgásokat vizsgálja. Ez a dolga. Vállán
átvetve a „fegyvere”, a lapát, kék mellényben, karján segédgátőri jelzés,
hivatalos, nagyon is hivatalos személy benyomását kelti. Aztán politizálni
kezdenek a társával, hangosan biztatva egymást, hol szidják a hatalmat, hol meg
dicsérik – kitelik az időből, kitárgyalják Gyurcsányt is, Orbánt is. Csendben
hallgatom őket, mikor elered az eső, csak felhúzzák a fejükre a csuklyát, és
ballagnak tovább. Végig kell járni a nyolc kilométert naponta kétszer, közben a
védelmi állásban pihennek. Tavaly még a vízügy alkalmazta őket, de csak nagy
sokára jutottak a pénzükhöz, ezért idén már egy külsős, tőkeerős céget iktattak
közbe, aki fizet nekik folyamatosan, az meg vár a pénzére. Alkalmi munkások,
nyugdíjasok, munkanélküliek, nekik jó az áradás, mert van munkájuk, ami nem is
nehéz, csak ha zsákolni kell. Márpedig kell, mert az eső kiveri a gépeket a
töltésről, és Feri bácsi a védelem vezetője, nem engedi őket már a gát tetejére,
marad a kézi munka. Tíz méter negyven – ez volt a négy évvel ezelőtti rekord, de
most is gyanús a vízszint. Lehet, hogy megdől, de ez csak a hétvégére derül majd
ki.

Olvasson tovább: