Kereső toggle

A politikai útonállás alkonya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az MDF parlamentbe kerülése meglepetést és zavart leginkább a Fidesz
soraiban okozott. A kisebb jobboldali párt eredménye láttán mutatott – nem
tudni, mennyire őszinte – öröm után Orbán pártja azokkal a problémákkal találta
szembe magát, amelyek az elmúlt évek hordalékaként keletkeztek.

Valljuk be, hogy nem kevés teher nehezedik a két párt viszonyára. Nem lehet
könnyű Dávid Ibolyáéknak elfelejteni azokat a fideszes akciókat, amelyek az
MDF-frakció megszüntetésére, majd az MDF-es képviselőjelöltek visszaléptetésére
irányultak.

Az országgyűlési választás első fordulója után Orbán kísérletet tett a két párt
viszonyának rendezésére. Csakhogy kezdeményezése nem a tisztázás felé mozdított,
hanem benne volt az eddigi helyzet összes disszonanciája. Miközben levele
ajánlatot tett a helyzet rendezésére, a bocsánatkérés elmaradt, pedig a Fidesz
vezetői Kövértől Schmittig a nemzeti egység megbontásával, majdhogynem
szocialista ügynöki tevékenységgel vádolták az MDF-et. Orbán erről mit sem akart
tudni, alvezérei, Deutsch és Pokorni már az MDF-et fenyegették: ha nem egyezik
meg velük a kisebbik párt, akkor majd ők megegyeznek az MDF
képviselőjelöltjeivel azok visszalépéséről. Ugyanis az MDF-nek be kellene
látnia, hogy e sorsfordító helyzetben mindenkinek áldozatot kell hoznia a nemzet
érdekében.

A Fidesz-fiúk, mint a vörös inges Pásztor-fiúk einstandot mondtak ki az MDF
képviselőjelöltjeire. Ebből lehetett látni, hogy a Fidesznek ma sincs más
gondolatmenete a közéleti konfliktusok rendezésére, mint az 1998-tól
kikísérletezett és alkalmazott politikai útonállás.

Ez nem más, mint egy maffiaelvű politikai rablógazdálkodás. Ennek lényege az,
hogy felkínálják a (politikai) védelmet a nemzeti elhivatottságtudat ernyője
alatt. Aki védelmet akar, fizetnie kell. Ha nem fizet, szétverik pályáját,
munkáját egzisztenciáját, bemocskolják jó hírét. A fizetség az, hogy mindenki
helyezze a nemzet oltárára életét, erejét, egzisztenciáját, és örülhet, ha nem
csukják be (lásd Szabadi Béla). A nemzet oltára persze valahol a Fidesz-székház
körül található. Ahol építgetik azt a jobboldali pártszövetséget, amely hazánk
minden gondját megoldja majd. Gyakorlatilag ez az a végső érv, amely előtt
mindenkinek meg kell hajolnia, ez az a megoldás, amely Mikola szemei előtt is
lebeg, erre talán még Csaba királyfi is visszajönne.

Persze elképzelhetjük, hogy nem lehet egyszerű dolga a Fidesz-vezetésnek azokkal
az MDF-es képviselőjelöltekkel, akiket még a választások előtt fenyegettek meg
egzisztenciájuk elvesztésével. És persze behúzta a kéziféket Dávid Ibolya is,
akiből egyébként Orbán csinált nemzeti hőst. Azt láttuk már eddig is, hogy Orbán
Viktor szeretne rendelkezni azzal a képességgel, amely alkalmas a magyar
politikai viszonyok átrajzolására. És rendelkezik is. Politikai életünk Piszkos
Fredjeként akit ő szeretni kezd, annak az élete tragédiába torkollik. És akit ő
utál, abból nemzeti hős lesz.

Dávid Ibolya – a programok különbözősége okán – nemzeti hősként utasította
vissza a Fidesz ajánlatát. Talán ez az első eset 1998 óta, hogy nem hozott
sikert az említett politikai útonállási technika. Orbán erre visszalépett a
miniszterelnök-jelöltségtől, és helyettesét, Mikolát is visszavonta, majd a
megfutamodásáról szóló nyilatkozatok miatt visszatért. Mindezt pár nap alatt.
Mikolával, nem tudjuk, mi van.

Orbán Viktor pedig feltette az i-re a pontot azzal a nyilatkozatával, amelyikben
azt mondta, hogy ő plebejus gyerek, ezért üldözi őt a nagytőke az MDF-en, az
MSZP-n és az SZDSZ-en keresztül. Politológusaink pedig most törhetik a fejüket,
hogy ezzel a megjegyzéssel Orbán a kommunistákat vagy a szélsőjobbot akarta
becsalogatni a jobboldali pártszövetségbe.

Olvasson tovább: