Kereső toggle

Homlokomra van írva

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Centrum köszöni, megvan, és hamarosan teljes erővel dübörög majd a kampányban. Az APEH-et éppen húsz éve megalapító pártelnök, Kupa
Mihály, bízik az ötszázalékos küszöb átlépésében, ezért nem közösködnek senkivel. 

Döntött már arról, hogy indul-e a szerencsi választókörzetben egyéni jelöltként?



Kupa Mihály. A Centrum, ha kell, hitelt vesz fel Fotó: Somorjai László

– Igen, eldöntöttem, hogy egyéni jelöltként nem indulok, maradok a Centrum Párt listáján az első helyen. Pártot vezetni és egyéniben indulni, az egy harakiri. Az elmúlt két választáson indultam egyéniben Szerencsen, de akkor nem voltam a Centrum Párt vezetője. 

A nagy pártok azt állítják, hogy Önök pusztán egy választási párt, amely négyévente megjelenik, majd újra semmivé lesz, ezért nem is lehet komolyan venni. 

– Ezek badarságok. Tény, hogy a Centrumot újra kellett szervezni az elmúlt négy évben, de mára majdnem minden körzetben kitűnő jelölteket találtunk, akik indulnak a választásokon. A kampánynyitónk egyébként február 12-én lesz, ahol kész programmal állunk a választók elé. Bizton állíthatom, hogy egészen eredetire sikerült ez a program. A jelöltjeinknek ráadásul negyven százaléka hölgy, anélkül, hogy külön hangsúlyt fektettünk volna a női politizálásra. Sok közülük remek vállalkozó, de vannak az élet minden területéről jelöltjeink. 

A Centrumról mindenki azt képzeli, hogy valamelyik nagy párt klónja, aminek pusztán az a célja, hogy a második fordulóban megfelelő előnyt biztosítson a létrehozójának. Mit szól ehhez?

– Azt, hogy hülyeség. Egyébként az új alapszabályunk egyértelműen kimondja: nem mondunk le és nem lépünk vissza senki javára. Nincs ilyen, nem működünk együtt se a parlamenti pártokkal, se a parlamenten kívüliekkel. A tagság így akarta, én is ezt támogatom. Nem akart közülünk senki egyik politikai oldal javára sem politizálni, hanem azt mondják a jelöltjeink, legyünk önállóak. 

A négy évvel ezelőtti, közel négyszázalékos eredmény konkrétan hány milliót hozott a konyhára?

– Nem titok, évi hetvenmillió forint támogatás jár az állami büdzséből. Aki ismeri a politika világát, az tudja, hogy ez csupán a párt létfenntartására elég. Sok jelöltünk maga finanszírozza a kampányát, de ha kell, veszünk fel hitelt. 

Gondolom, programjuk fő eleme a gazdaság és az adózás, hiszen Ön pont húsz évvel ezelőtt alapította meg az APEH-et.

– Húsz éve, ebben az időszakban alapítottuk meg az adóhivatal elődjét, de ez nem biztos, hogy jó kampánytéma most, amikor mindenki osztogat és ígérget felelőtlenül. Nem látok mást, mint beválthatatlan ígérethalmazt a két nagy párt oldaláról, és úgy kormányozni sem lehet, hogy a koalíciós partnerek egyike esztelenül szórja a pénzt, míg a másik tudatosan nyírbálja a bevételt. 

A mi gazdaságpolitikánk egyszerű: rendbeszedni az államháztartást, majd egy reform keretében átértékelni az állam feladatait, és azt végrehajtani. Nem vagyok pesszimista a gazdaság tekintetében, de az európai uniós pénzeket ki lehet aknázni remekül, amire a két párt acsarkodásában nem sok esélyt látok. Egyik betart a másiknak majd fordítva, ebből jó nem sülhet ki, a lehetőségek kihasználatlanok maradnak, a pénz és a gazdaság pedig nem vár.

A politikai palettán mindenki a lövészárkokban hasal, és lő a másik félre, maguk pedig kiállnak a senki földjére. Józan gondolkodás ez? Miért nem bújnak inkább az egyik oldal álcázott árkába?

– Emberség, józan ész, tiszta hang – ezek a jelszavaink, nincsenek köztük a „fegyverbe, harcra fel, rohamra”, kifejezések, mert elege van a társadalom jó részének ebből a dumából. Mondhatják, nem vagyok józan, nem vagyok észnél, de sem én, sem a jelöltjeink nem akarjuk ezt a politikai stílust követni. Nem vágyunk a nagy pártok szeretetére, stallumokra, ami az együttműködés jutalma lenne. Sok honfitársammal együtt azt hittük: a nagy dolgokon már túljutottunk: rendszerváltás, NATO-tagság, EU-csatlakozás, és jön egy szép, nyugodt világ. E helyett jött ez a téboly, ami most van. Rendbe kell ezt hozni, mert az országnak hosszú távon jó esélyei vannak, ez hajt engem, és nem a heroizmus, hazafiasság. Gyerekeink vannak, nekik jövőt kell biztosítani, nemcsak itthon, hanem egész Európában – ehhez esély kell, ehhez bátorság kell, nem pedig nagyotmondás. Lőnek bennünket, mert indulunk, de ezt egyelőre vállalni kell. Ahogy járom az országot, egyre inkább az a benyomásom, hogy az ország jó része nem akarja ezt a választási őrületet. Mi hozzájuk szólunk.

Személy szerint mire számít a választásokon, milyen végeredménnyel lesz elégedett?

– Van egy idős barátom, amikor legutóbb találkoztunk, tréfásan azt mondta: Miska 5,4 százalék, ezt látom rajtad, a homlokodra van írva. Na ezzel én is elégedett lennék, mert ez végleg megerősítené a Centrumot. n

Olvasson tovább: