Kereső toggle

Üvegbeton – egy futurisztikus magyar találmány

Interjú Losonczi Áron építész-feltalálóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Végy egy kis cementet, homokot, keverj hozzá egy marék optikai szálat, vizet és miegymást (ez utóbbit ki ne hagyd!)
Ha jól csináltad, megkötés után a kezedben van az évszázad építőanyaga, az átlátszó beton. Az ötlet igen egyszerű, a
megvalósítás már nem annyira. Losonczi Áron találmánya, a négy éve szabadalmaztatott fényáteresztő beton egyre
ismertebb itthon és világszerte. Előfordulhat az is, hogy a jövőben a Mars épületeinek anyagául szolgál.

– A szabadalmat 2002 májusában jelentettem be Svédországban,
a cégemet – a LiTraCon Bt-t (LiTraCon = Light-Transmitting
Concrete) - 2004 áprilisában alapítottam Magyarországon.
Csongrádon gyártom az építőelemeket egy kis telepen,
barátaim segítségével. Szakmai körökben olyan ismert a
találmány és olyan óriási az érdeklődés, hogy anélkül
találnak meg a világ minden tájáról, hogy a reklámra egy
fillért is költenék.

Mitől olyan nagy dobás ez a találmány?

– Az ötlet, hogy betont és üveget együtt alkalmazzunk, elég
régi. Az számít újdonságnak, hogy üveg helyett optikai
szálat alkalmaztam. Így az ősi kőszerű építőanyag továbbra
is homogén megjelenésű maradt, de emellett transzparenssé
vált, a végeredmény pedig szürreális esztétikai hatása miatt
forradalmi. Képzeljük el, amint a fényáteresztő beton
feloldja a szürke betontömbök unalmas zártságát, és
fantasztikus fényjátékoknak ad teret. A világ legnagyobb
cementvállalatai komolyan érdeklődnek a találmány iránt, és
szó van arról, hogy a szeptember 11-én lebombázott New
York-i toronyépületek helyére kerülő Freedom Tower-be is
beépítik. Nem régen megkeresett egy úriember az amerikai
hadseregtől, aki könyvet ír a Mars kolonizációjáról. A
készülő sci-fi-ben a LiTraCon lesz a távoli bolygó első
emberlakta objektumainak építőanyaga. A LiTraCon szilárdsága
semmivel sem kisebb a hagyományos betonénál, a belőle
készült erős falszerkezetek pedig – amellett, hogy védenek - fényt
bocsátanak az épületbelsőbe.

Amikor a múlt század harmincas éveiben feltalálták a
műanyagot, nagy fejtörést okozott, hogy mire lehet
használni. Ma pedig szinte mindent műanyagból gyártanak,
sokszor még a fényképezőgépek objektívjét is. Lehet, hogy az
üvegbeton alkalmazása is hasonlóan változatja meg a mostani
világunkat?

–A vasbeton alkalmazása új építészeti stílusok születését
eredményezte a 19 – 20. században. Biztos, hogy a
fényáteresztő beton alkalmazásához egy új építészeti nyelvet
kell kitalálni, de talán meg lehet kockáztatni azt az
állítást is, hogy esetleg teljesen új stílust is teremt majd.
Számomra jelzésértékű, hogy a Litracon weboldalának is még
csak az angol nyelvű változata készült el.

–Ennek oka elsősorban az időhiány. Bár mindenki azt akarja
kihozni az egész LiTraCon sztoriból, hogy itthon nem érdekel
senkit, ez nem igaz. Az eddig realizálódott LiTraCon-t
használó 4 építészeti objektumból 3 Magyarországon épült meg
és 2006-ban még legalább ennyi jön még itthon. Van
érdeklődés állami részéről is, és vannak hazai pályázati
lehetőségek. Az tény, hogy az innováció támogatási rendszere
még most alakul - de alakul. A magyar szakmabéli cégek
azonban általában félnek a kockázattól, pedig a LiTraCon már
eddig is akkora reklámot kapott világszerte, hogyha ezt a ki
kellene fizetniük saját hirdetésként, akkor lehet, hogy az
egész vállalatukat el kéne adniuk, és még az sem fedezné a
költséget. A közelmúltban írtam alá egy szerződést egy japán
vállalattal, hamarosan tehát Japánban is gyártani – és
fejleszteni – fogjuk a LiTraCon-t. A japánokkal kötött üzlet a napi,
anyagi gondoktól is megszabadított, és van időm
átgondolni, mi a legjobb alternatíva az én és a találmányom
jövője szempontjából.

Hogyan jött az ötlet, miképp született meg a találmány?

–Az építészeti diploma után 2001-ben lehetőségem nyílt
arra, hogy posztgraduális képzésen vegyek részt egy
svédországi művészeti egyetem építészeti karán. A kurzus
témája: az üveg az építészetben. Korábban a csongrádi
művésztelepen ismertem meg a betonban rejlő lehetőségeket,
és különösen megtetszett egy temesvári művész alkotása,
amely betonba épített üveglapokból állt. Amikor a
svédországi kurzus során ellátogattunk egy németországi
különböző érdekes fényjelenségeket bemutató látványparkba,
azon belül egy optikai szálakkal beburkolt térbe, ott jutott
eszembe a csongrádi művésztelepen látott alkotás. Akkor jött
az ötlet, hogy nekem nem hagyományos üveggel, hanem optikai
szálakkal kellene próbálkoznom. Ez léptékugrást is
jelenthet, mivel az üvegszálak igen vékonyak, alig
észrevehetőek, így a végeredmény egy homogén megjelenésű
anyag. Svédországba visszatérve, kerestem egy céget, amely
optikai szálakat forgalmazott. A tőlük kapott pár méteres
szál-köteggel a kezemben sétáltam az egyetem műhelyébe, és
elkészítettem először gipszből, majd betonból az első
prototípusokat, melyek megmutatták, hogy az ötlet működik.

Mit érzett akkor, amikor megszületett az első mintadarab,
betonból?

–Tudtam előre, mi lesz az eredmény, mégis óriási élmény
volt, ahogy a kezemben tartottam és a fény felé fordítottam… Örömmel
mutattam meg a társaimnak, a tanáraimnak az első
téglákat, de akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen
komoly dologról van szó. Arra is csak az egyik Stockholmban
dolgozó magyar építész ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy
érdemes lenne a találmányt levédetni – svédországi
körülmények között ez igen egyszerűen működött. Azóta már a
szabadalmat kiterjesztettem a világ különböző részeire,
itthon pedig 2004 nyarán alkalmazta elsőként az építőelemet
Földes László építész egy családi házban, mely ház egyébként
2005-ban építészeti Média-díjjal lett jutalmazva. A Time
magazin 2004-ben az év egyik legjelentősebb találmányának
minősítette az üvegbetont, amelyet Washingtontól London át
Tokióig, a világ számos fővárosában bemutattak
kiállításokon. Volt olyan újságíró, aki Bill Gates
karrierjéhez és vagyonához hasonlította a találmányban lévő
lehetőséget. Engem azonban, ha már megkerestem 100 forintot,
nem fog túlságosan érdekelni, hogyan lehet 101-et csinálni.

Amikor híre ment a sikernek, nem rohanták meg a
szerencsevadászok?

–Voltak kellemetlen tapasztalataim. Fölfigyelt a
találmányra például egy német fiatalember, és felajánlotta,
hogy dolgozzunk együtt: ő hozza a pénzt, én meg az ötletet,
a szabadalmat. ő fél évig németországi bankokkal tárgyalt.
Végül kiderült, hogy a banki kölcsönt, melyet fel akart
venni, csak úgy tudná megkapni, hogyha a szabadalmamat tenné
be zálognak. Elém tett egy – magyarra le sem fordított -
papírt, amelyen az állt, hogy a fél szabadalmamat neki adom,
és akkor 50-50 százalékban megalapítjuk a céget. Köszönöm –
mondtam neki – nem estem a fejem lágyára, hogy ezt aláírjam. Azután
jött egy olasz cég is, akik szinte kilóra akarták
megvenni a találmányomat. Akkoriban kértem segítséget egy
családi barátunktól, Dr. Erős Ákos ügyvédtől. Azóta ő és
kollégái segítenek az érdeklődők megszűrésében és a
tárgyalási folyamatokban.

Úgy tudom, egy négyzetméter, 10 cm vastag üvegbeton ára
300 ezer forint körül van. Ez több százszor magasabb ár a
sima betonénál…

–Nem kell a kettőt összehasonlítani. A beton a világ
legolcsóbb építőanyaga, a LiTraCon egy exkluzív termék. Múlt
év novemberében a Financial Times „How to spend it”
mellékletében hozott le egy cikket az anyagról, benne egy
kétoldalas fotót az egyik üvegbetonból készült modellemről.
Az újság a gazdagabb rétegeknek tesz javaslatokat, mire
költsék pénzüket. A világ vezető óra- és ékszermárkái,
divattermékei között szerepelt a LiTraCon.

Fiatalon - 29 évesen - és a jelentős siker tükrében hogyan
látja a jövőt? Mi lesz, mondjuk, tíz év múlva?

–Harminckilenc éves leszek.

Olvasson tovább: