Kereső toggle

Mécs-bizottság: elmaradt a leleplezés

Patthelyzet ügynökügyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mádl Ferenc köztársasági elnök és az ellenzék által delegált tagok bojkottja után Péterfalvi Attila adatvédelmi biztossal háromra duzzadt azon tényezők száma, akik a szabaddemokrata Mécs Imre szerint megpróbálják ellehetetleníteni az egykori kormánytagok állambiztonsági múltját vizsgáló bizottság munkáját. Ám az sincs kizárva, hogy negyedikként olyan sajtóorgánumok is szóba jöhetnek, melyek fiktív listáik publikálásával ködösítik az amúgy sem tiszta képet. 



Péterfalvi Attila a Mécs-bizottság előtt. Háttal a nyilvánosságnak Fotó: Somorjai L.

Miután az ellenzéki tagok már korábban szabotálták a normális működéshez szükséges jelenlétet – az amúgy szintén a vizsgált személyek közé tartozó –, Mádl Ferenc a múlt héten immáron másodszor nevezte alkotmányosan megkérdőjelezhetőnek a Mécs-bizottság munkáját. Mécs Imre újólag visszautasította a jobboldali aggályokat, és olyan egyszer? kérdésekre várja a köztársasági elnök válaszait, mint hogy: miért nem a megalakuláskor fejtette ki averzióit az ellenzék által is megszavazott bizottság létével kapcsolatban, vagy hogy az általa hivatkozott ombudsmani ajánlást miért nem tartja érvényesnek a Medgyessy-bizottságra is, mikor azt az adatvédelmi biztos mindkét, e témában tevékenykedő bizottság vonatkozásában fogalmazta meg. Arról nem is beszélve – teszi hozzá Mécs –, hogy érdekes módon akkor hallgatott, amikor az előző parlamenti ciklus idején egyetlen olyan vizsgálóbizottság sem tudott felállni, amely az Orbán-kormány visszaéléseit tárta volna fel, holott Kuncze Gábor levélben kérte beavatkozását.

Nem hozott megkönynyebbülést az ügyben a Magyar Hírlap "leleplező" cikke sem, amelyben tizenegy exkormánytag nevének és fotójának közlése hivatott a Mécs-bizottság titkolózását megkerülni – nem sok sikerrel. Hárman a nevezettek közül – Nógrádi László, Martonyi János, Kádár Béla – azonnal jelezték, hogy személyük összefüggésbe hozása a titkosszolgálatokkal vakvágány, és értesüléseink szerint bírói úton szeretnének elégtételt kapni a becsületükön esett foltért. Nógrádi Lászlóról példának okáért maga a Mécs-bizottság bizonyította be, hogy semmi köze nem volt a szolgálatokhoz. A titok tehát titok maradt a várva várt keddig, amikorra Tóth Károly szocialista honatya ígérte a maga leleplezését, ám a bizottság elnökének támogatását hiányolva egy általa sem ismert későbbi időpontra kellett hogy halassza a lista meglobogtatását. 

A Mécs-bizottság a napirend elfogadása előtt hallgatta meg az ombudsmant keddi ülésén, így biztosítva lehetőséget az ellenzéki tagoknak, hogy az érdemi munkában való részvétel nélkül jelenhessenek meg helyükön. A feldobott labdát azonban egyedül az MDF-es Csáky András csapta le, végig hangsúlyozva: csak addig marad, míg a meghallgatás tart, így Péterfalvi távozása után rohamléptekkel hagyta el a helyiséget, hogy távollétével ismét csonkává váljon a testület. 

Péterfalvi Attila beszámolt arról, hogy első ízben 2002. július 5-én szólalt meg az ügyben, amikor a sajtóban megjelentek a kiszivárogtatások, másodszor pedig egy magánszemély és Mécs Imre felkérésére egy ajánlás formájában tette le névjegyét, melyben világosan kifejtette, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás csak abban az esetben teszi lehetővé a vizsgált személyek nevének vagy a rájuk vonatkozó adatoknak a nyilvánosságra hozatalát, amennyiben azt törvény írja elő, vagy az érintettek hozzájárulnak. Az ombudsman emellett kifejtette: a bizottság léte alkotmányos ugyan, de adatkezelésével kapcsolatban lát jogi ellentmondásokat, a begyűjtött adatok nyilvánosságra hozatala pedig a vizsgált személyek hozzájárulása nélkül csak egy új törvény elfogadása, vagy az adatvédelmi törvény módosítása után képzelhető el. Az ennek kapcsán felmerülő kérdésre, miszerint a Medgyessy Péter hozzájárulása előtt róla napvilágot látott információk törvénytelen közzétételnek számítanak-e, az országgyűlési biztos igenlő választ adott. 

Mécs Imre szerint nem a bizottság tevékenysége, hanem az a törvénysértő, hogy még nem hozták nyilvánosságra az érintett személyek nevét, hiszen az adatvédelmi törvény pont erre szólítja fel őket. Az elsősorban jogi természet? érveket felsorakoztató felek zárszavukban egyetlen elképzelhető megoldást találtak, nevezetesen, hogy mind a száznyolcvanhét vizsgált személy tájékozott beleegyezését kell kérni titkosított levélben a rá vonatkozó adatok szélesebb közönség elé tárásához. A csonka testületként működő bizottság pedig tovább gondolkozhat azon, hogy elkészítsen-e egy olyan törvényjavaslat mellé csatolt jelentéstervezetet, melyben az ominózus tíz személy neve is szerepel.

Olvasson tovább: