Kereső toggle

Ruhagyári kálvária

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Körülbelül május óta tart a szegedi Ruhagyár Rt. kálváriája. Pontosabban már
nem is nevezhetjük ruhagyárnak az eddig több mint 600 embernek munkát adó céget,
mivel lényegében már csak részben létezik: szeptember eleje óta felszámolás alatt
áll. És bár az ügyről tartott legutóbbi sajtótájékoztatón a megmentés lehetőségeként
egy másik helyre való költöztetést javasolták a felszámolók, a rossz nyelvek
szerint ez is csak egy úgynevezett "elaltatási" kísérlet, amely ráadásul már
nem az első.

Hogy a Ruhagyárnak hitelező Postabank annak idején miért pont ezt a céget szemelte
ki magának, nem tudni. Farkas László – nyugalmazott államtitkár – az rt. igazgatóságának
volt tagja szerint az viszont bizonyos, hogy a bank saját maga teremtett helyzetet a
felszámolásra, és személy szerint ezt inkorrekt, tisztességtelen viselkedésnek
tartja.

A gyár májusban 252 millió forinttal tartozott az APEH-nak és 230 millióval a
Postabanknak. Emellett viszont tulajdonában volt egy 1 milliárd forint körüli értékű,
hatalmas ingatlan (amit a Postabank vagyonértékelői egyébként csupán 650 millióra
becsültek), és a termelésből is hasonló nagyságrend? összeg folyt be évente. A
hitelezőnek tehát elvileg nem kellett attól tartania, hogy pénzét ne tudnák
visszafizetni. Ráadásul a szegedi ruhagyárnál valószínűleg vannak sokkal, de sokkal
nagyobb cégek, amelyek jóval súlyosabb adósságállománnyal dolgoznak. Ennek ellenére
a bank hirtelen mégis úgy döntött, megelégeli a dolgot, és a csaknem azonnali fizetési
felszólítást csupán a közigazgatási államtitkár utasítására tolta el 90 nappal
későbbre. "A három hónap alatt mindent megpróbáltunk. Mivel már előzőleg is egy
kisebb helyre akartunk költözni, el akartuk adni az ingatlant. De sajnos, amikor a vevő
megneszeli, hogy baj van, kellene a pénz, természetesen a piaci árnál jóval
kevesebbet ajánl. Így volt ebben az esetben is, ezért nem fogadtuk el az ajánlatát.
– nyilatkozta lapunknak Farkas László, majd hozzátette: Fordultunk bankokhoz is segítségért,
de mindenki elzárkózott. Végül – számunkra is meglepő módon – az InterEurópa
Bank önként felajánlotta támogatását." Utóbb azonban kiderült, hogy ez sem volt
hosszú élet?: bár egyezséget kötöttek, a legutolsó pillanatban a bank mégis
visszavonta ígéretét. Egy nappal később lejárt a fizetési határidő, és megindult
a csődeljárás a ruhagyár ellen.

Jelenleg az rt. gazdasági, pénzügyi és piaci helyzetét mérik fel a felszámolást végző
szakemberek, majd egy úgynevezett reorganizációs program keretében értékesítik a gyáregységeket
– jelentették be a sajtótájékoztatón. Mindemellett egyelőre lehetőség van a további
üzemeltetésre. Ami azt jelenti, hogy a 600 ember egyelőre dolgozik. Szerencsére úgy tűnik,
továbbra is szükség van arra, amit csinálnak: hiszen a hírek szerint a gyár nyugati
partnerei már annyi szerződéskötést terveznek a jövő évre, hogy azok várhatóan
meghaladják majd a gyár, illetve szentesi egységének kapacitását. A cég szerepét a
sajtótájékoztatón a felszámolók is elismerték. Ezért vetették fel azt a
javaslatot, hogy kisebb helyre átköltözve, "egy modern, mai időszaknak megfelelő
szervezeti és működési rendszer? cégnél" folytathassák munkájukat az emberek.

A bíztatónak tűnő terv ellenére Farkas László ezt is csak a kedélyek elaltatásának
véli: "Az átköltözés is pénzbe kerül ám, ami eddig nem volt. Akkor most vajon ki
fogja finanszírozni?! Ráadásul a csődeljárás egy hosszú folyamat, akár évekig
eltarthat, és addig nem biztos, hogy megéri a felszámolónak működtetni a gyárat.
Hiszen neki a hitelező érdekeit kell szem előtt tartania, és nem 600 ember állását."
A gyár további működését biztosító telephelyet eddig még nem sikerült találni.

Olvasson tovább: