Kereső toggle

Új korszak kezdődik

Elnökváltás a Kossuth téren

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Augusztus 4-én leköszönt tisztségéből Göncz Árpád köztársasági elnök. Mádl
Ferenc új elnököt pénteken délután 17 órakor iktatták hivatalába protokolláris körülmények
között. A leköszönő elnököt 1990. augusztus 3-án választotta meg a Magyar Köztársaság
elnökévé a parlament, majd 1995. június 19-én újraválasztotta, mindkét alkalommal
több mint kétharmados többséggel. A távozó elnök hivatali ideje alatt mindvégig az
ország legnépszerűbb politikusa volt, és a nemzetközi politikai életben is nagy
megbecsülésnek örvendett.



Göncz Árpád leköszönő államelnök üdvözli utódját, Mádl Ferencet. A népszerűségi
lista elején állnak    Fotó: Vörös Szilárd

Göncz Árpád köztársasági elnökké választása az 1990-es választások után
hatalomra került MDF, valamint az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ közötti
egyezmény része volt. Korábbi ismeretségük miatt Göncz személye biztosítéknak látszott
Antall József számára a nyugodt közös munkára, és ideiglenes köztársasági elnökké
választása után Göncz Árpád még baráti hangon méltatta a kormányalakítással
megbízott Antall Józsefet, de a köztük levő jó viszony rövid időn belül
megromlott. Antall csalódott, mert Göncz néhány kérdésben ellenállt döntéseinek.
Fodor Gábor szerint Göncz sokakat megdöbbentett: "kedves, jámbor ember benyomását
keltette, de belülről kőkemény volt." Ez a keménység mutatkozott meg viselkedésében,
amikor nem írta alá a Zétényi–Takács-féle törvénytervezetet, amely a kommunista
hatalom nevében elkövetett bűncselekmények elévülhetetlenségét biztosította
volna. Göncz, aki maga is politikai fogoly volt 1958 és 1963 között, az ellenzékhez
hasonlóan rossznak és a társadalmi megbékéléssel szembenállónak tartotta a törvényt.
(Később alkotmányellenesnek ítélte az Alkotmánybíróság.) A Göncz és Antall közötti
leghosszabb konfliktus a médiaelnökök kinevezése miatt alakult ki: Göncz nem írta alá
az Antall József által kiválasztott három-három tévé- és rádióalelnököt.
(Ebben a kérdésben végül kompromisszum született: Antall József új jelölteket
nevezett meg, akik jelölését a köztársasági elnök végül aláírta.) 1992 májusában
Antall le akarta váltani Hankiss Elemért, az MTV elnökét, valamint Gombár Csabát, a
Magyar Rádió elnökét, amit azonban formai okokra hivatkozva, valamint a sajtószabadság
féltése miatt Göncz nem ellenjegyzett. Az elnök ezen lépésével máig sem tudott
megbékélni utódja, a frissen kinevezett Mádl Ferenc.

Az 1994-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ-koalícióval viszont már korántsem volt ilyen
rossz a viszonya. A Horn-kormány megalakulásakor jelentette ki, hogy "ennek a kormánynak
nincs alternatívája". Ezt a kijelentését az akkori ellenzék nem nagyon tudta
megbocsátani, mint ahogyan azt sem tudták elfelejteni, hogy aláírta a Bokros-csomagnak
nevezett gazdasági törvényeket. 1995-ben több mint kétharmados többséggel választotta
meg a parlament a pénteken beiktatott Mádl Ferenccel szemben, aki az akkori ellenzék
jelöltje volt. Göncz 1994 után viszszavonult a napi politikától, ez a visszavonulás
a jelenlegi kormány hatalomra lépésével még látványosabbá vált.

Csütörtök esti tévébeszédében a leköszönő elnök szerint "… az ország még
mindig visszhangzik a csatazajtól. A kezek ökölbe szorulnak ahelyett, hogy végre-valahára
simogatnának." Leköszönő beszédében a volt elnök kijelentette, hogy Magyarország
mindmáig nem emberközpontú ország, ahol " az iskola értelemszerűen a gyerekért
van, és a kórház a betegért. A hivatal Kovács úrért és Szabó néniért. Nem azért,
hogy az aktájukat lezárja, hanem hogy kézen fogja őket, megoldja gondjukat, bajukat,
ami miatt az álmuk nyugtalan." A tévébeszédben ismét felemelte szavát a közélet
eldurvulása miatt, véleménye szerint azért, hogy a társadalom megbéküljön, ma közösen
vagyunk felelősek. "Ha elmulasztjuk napjaink elherdált békességét, a gyermekeink
fogják számon kérni rajtunk." Göncz szerint erre a békességszerzésre neki csak
egyetlen eszköze volt, a szó. "Lehet, hogy tévedtem. Nem is egyszer. Lehet, hogy
kimondtam, amit nem kellett volna. Lehet, hogy hallgattam, amikor szólnom kellett volna.
De a csönd néha a szónál is messzebbre hangzik"- mondta beszédében a búcsúzó
elnök. Göncz megemlítette, hogy négy kormánnyal dolgozott együtt, és egyikkel sem
értett mindenben egyet, de jó szándékukban nem volt joga kételkedni. Televíziós
beszédében Göncz végül megköszönte azt a szeretetet, amelyet az ország polgáraitól,
valamint a határon túli magyaroktól kapott.

Olvasson tovább: