Kereső toggle

A kincsnek mégis van szaga

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két nagy svájci bank jelentős összeget különített el a holocaust zsidó
túlélői és hozzátartozóik részére – jelentette be Budapesten Salamon Berkovitz,
az Ortodox Zsidó Világtanács alelnöke. A svájci bankperben nyertes New York-i
bíróságot képviselő ügyvédi iroda elérte, hogy a bankok az erre a célra kijelölt
1,2 milliárd dollárból már 250 millió dollárt letétbe helyezzenek, de a végleges
összeg eléri majd a három-négy milliárd dollárt. A minimális összeg, amely egy
jogosult számára kifizetésre kerül, ötezer dollár lesz.

A Deutsche Bank – a legnagyobb német magánbank – tevékenyen kivette részét a
náci haláltáborok legnagyobbikának, az auschwitzinak az építéséből: a DB több
százezer birodalmi márka hitelt nyújtott a nagyszabású építkezésben részt vevő
cégeknek.

A német nagybankoknak a náci korszakban játszott kétes szerepe már harmadik éve
foglalkoztatja a hazai és a külföldi közvéleményt. Előbb a holocaust áldozatainak
"gazdátlan" bankszámláin heverő pénzek, majd a népirtás áldozatává vált
zsidók élet- és vagyonbiztosítási kötvényei, valamint a szintén tőlük elrabolt
aranytárgyak értékesítése kapcsán került a nemzetközi érdeklődés
középpontjába a bankóriások neve. Több tonna rabolt arany beolvasztása és
külföldi értékesítése a Dresdner Bankon keresztül történt.

A Dresdner Bankról – egy Drezdában közzétett tanulmányból – a múlt héten az is
kiderült, hogy a II. világháború alatt több mint 5 tonna rabolt aranyat vásárolt
és értékesített, akkori áron számítva 2,4 millió svájci frank nyereségre téve
szert.

Az újabban feltárt dokumentumokkal kapcsolatban a Deutsche Bank történésze, Manfred
Pohl a ZDF televízióban elmondta, hogy a bank katowicei fiókjának – amely a
hiteleket folyósította – vezetői egyértelműen tisztában voltak a "beruházás"
céljával.

A New York-i bíróságot képviselő ügyvédi iroda kérte fel a Mechon Simon
Alapítványt a magyarországi ügyek lebonyolítására – hangzott el. A jogosultak
számára három hónapon belül elkészítik a többnyelv? igénylési nyomtatványokat,
amely az alapítványon keresztül jut el az ügyvédi irodához. Aki bankbetéttel
rendelkezett egy svájci bankban, vagy arany, esetleg ezüst ékszere bizonyíthatóan
német kezekbe került, a kárpótlási tervezet második szakaszában visszakapja.

Salamon Berkovitz szerint ezzel a vagyonnal újra fel lehet frissíteni a gazdasági
életet. A magyar ortodox zsidóság nagy szerepet tölt be a világgazdaságban. Azok a
zsidók, akik a negyvenes években illetve 1956-ban elhagyták Magyarországot, más
országokban mintegy ötszáz millió dolláros vagyont halmoztak fel. Ilyen emberekre
szükség van a magyar iparban és mezőgazdaságban – mondta Berkovitz.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nyilatkozatot tett közzé, melyben
elhatárolódnak Berkovitztól. Mazsihisz ugyanis nem tud a Mechon Simon Alapítvány
működéséről. A túlélőkről a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak
szinte teljes kör? adatbázisa van, amelyet már többször a humanitárius segélyeket
nyújtó nemzetközi szervezetek rendelkezésére bocsátott, így további
adatgyűjtésre nincs szükség.

A Mechon Simon Alapítvány működő szervezet, amelynek bejegyzése folyamatban van a
Fővárosi Bíróságon – reagált a magánalapítvány. A Mechon Simon Alapítvány –
amint arról kedden, sajtótájékoztatón beszámolt – a holocaust túlélőit
kívánja segíteni abban, hogy hozzájussanak a New York-i bíróság által
megállapított, a svájci bankok által elkülönített kárpótláshoz. Az alapítvány
nem zárkózik el attól, hogy az érintettek érdekében felvegye a kapcsolatot a
Magyaroszági Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) – áll a
magánalapítvány közleményében.


A Kanadai Magyar Zsidók Szövetsége, a Torontói Magyar Zsidók Szövetsége
és a Montreáli Magyar Zsidók Szövetsége, valamint a Simcha Congregation kanadai zsidó
szervezetek levelet írtak a magyar politikusoknak a már említett, sérelmezett kárpótlással
kapcsolatban. "Minden magyar politikusnak! Még ma is, 50 év után is naponta szembesülünk
a Vészkorszak szörnyűségeivel. Nekünk, a túlélőknek álmaiba még ma is visszajár
az SS-pribék, a nyilaskülönítmény, a kakastollas vagonírozó csendőr. A rettegés,
a kétségbeesés mindennapjaink próbatétele. (...) A gázkamrába induló szeretteink
utolsó tekintete, a mellettünk csonttá fagyott munkaszolgálatos bajtársunk
szobormerevsége, a rámpákon fogainkat harapófogóval kirángató csendűr »ennek már
úgy sem kell« vigyora, a meztelenre vetkőztetett szüleink összeszáradt szégyene, a
csontvázzá, emberi torzóvá vált emberek sehová nem néző szeme kötelez! (...)
Nyilván ez a kötelesség, ez a felismerés vezérelte az első magyar demokratikus kormányt
is, amikor 1992-ben meghozta a törvényt az »életvesztés« anyagi kárpótlását
biztosítva. Az akkor megállapított

1 millió forintos kártérítés összegszerűségében is hivatva volt demonstrálni azt
a felismerést, azt a szomorú tényt, hogy addig még egy bocsánatkérésre sem futotta
az előző kormányok politikai akaratából. Ez a törvény bátor szembenézés volt a múltunkkal,
az elkövetett kegyetlenségekkel úgy az 1956 utáni, mint a vészkorszak ártatlan áldozataival
szemben. Példaérték? törvény volt (...) S ez a példaérték? vívmány degradálódott
ma, amikor a jövő nemzedékét jelentő 30 évesek kormánya került hatalomra, és
megkerülve a korábbi törvényt, a kárpótlás öszszegét a költségvetésbe beépítve
30 ezer forintban állapította meg.

A zsidóságot ért megaláztatás természetesen nem egy matematikai tétel. De, mert az
új magyar demokrácia »szabad szólás, szabad véleménynyilvánítás« politikája újabb,
egyre nyíltabb támadásoknak adott teret, még az erkölcsi elégtétellel is adósa a
zsidóságnak. Amíg a parlamentben, önkormányzatokban ülő politikusok antiszemita
kijelentéseket tehetnek, addig csak a demokrácia csődjéről beszélhetünk.(...) Ezért
érezzük a 30 ezer forintos kárpótlást megalázónak és diszkriminatívnak, és a
napi politika egyenes folytatásának, annak intézményesítésének tekintjük. Ez ellen
emeljük fel szavunkat, ez ellen tiltakozunk! (...)”

Olvasson tovább: