Kereső toggle

Az olasz Hamupipőke

Sophia Loren drámai életútja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 83 éves, közel 70 éve színészként tevékenykedő, többszörös Oscar- és Golden Globe-díjas művésznő szépségét és tehetségét szerte a világon ismerik. Közel száz filmben elért sikereit azonban többször beárnyékolta ellentmondásos magánélete.

 

Sofia Villani Scicolone néven, 1934. szeptember 20-án, Rómából indult a népszerű színésznő életútja, Riccardo Scicolone és Romilda Villani gyermekeként. Riccardo, ahogy megtudta, hogy Romilda állapotos, elhagyta a hölgyet, akit sose vett el feleségül. Bár nevére vette a vézna, beteges lányát, de nem vált ténylegesen az apjává. Romilda magára maradt, kilátástalan helyzetére egyetlen megoldást látott: félreteszi szégyenérzetét és hazautazik szüleihez Pozzuoliba, férj és pénz nélkül, a kislányával. A Villani családnak és Sofia nagymamájának a szíve megesett a gyenge és haldokló csecsemőn, így az egész rokonság összefogott, hogy megmentse a gyermek életét. A pici felépülését követően Romilda ismét szült egy kislányt, Mariát.

Nehéz kezdet

Sofia hatéves volt, amikor kitört a háború. Az apa nélküli csonka család igen nagy szegénységben élt, a nagyszülők támogatására szorult. Ám emellett is folyamatos éhezés és bizonytalanság jellemezte mindennapjaikat.

1949 őszén szomszédjuktól értesültek egy nápolyi szépségversenyről, amire Romilda gondolkodás nélkül benevezte gyönyörű lányát. A bálra az alkalomhoz illő ruhát az otthonukat díszítő rózsaszín taftfüggönyből készítették el. Sofia a versenyen második helyezést ért el, nyereménye pedig huszonháromezer líra és egy vonatjegy volt Rómába, ami megnyitotta számára a filmvilág felé vezetőt utat. A család Rómába költözése után Romildának köszönhetően Sofia statiszta álláshoz jutott, majd egy évvel később már egy magazin modelljeként tevékenykedett.

1951-ben Carlo Ponti – az akkoriban már neves filmproducer – felfigyelt a 17 éves Sofiára, és próbafelvételre invitálta, melyen néhány nap múlva megjelent a fiatal hölgy. A kísérleti kamerázások nem jártak sikerrel. Az operatőrök túl rövid arcúnak és hosszú orrúnak találták a lányt. Ám ebben az időszakban már nagyon aktívan teltek a napjai a „szabálytalan” arccal megáldott tehetségnek: egyik forgatásról a másikra sietve dolgozott, és sikerült megtakarítania némi pénzt.

Apjával való kapcsolata az évek múlásával sem rendeződött, sőt a viszony egyre jobban elmérgesedett, ugyanis Riccardo feljelentette a lányát és annak anyját, bordélyház-üzemeltetés vádjával. Az ügyből a sértettségen és a dühön kívül más nem maradt, ugyanis a bevételük jogszerű forrását igazolni tudták, így a rendőrök felismerték, hogy csupán egy családi perpatvarba csöppentek. 

Sophia Loren és Carlo Ponti kisfiukkal, 1970-ben. Az ifjabb Carlo 2004-ben magyar lányt vett feleségül, esküvőjüket a bazilikában tartották.

Fordulatok

1952-ben Goffredo Lombardo, nápolyi producer felajánlotta Sofiának az Afrika a tenger alatt főszerepét. Lombardónak azonban nem csak a filmszerepet köszönhette: a producer a svéd színésznő, Märta Torén plakátjára pillantva nyerte az inspirációt Sofia művésznevéhez. Így született meg „Sophia Loren”. A lány egy évvel később megkapta az Aida című film főszerepét. Kiváló alakításának köszönhetően már nem csak Ponti lobbizására kapott felkéréseket. 

A tényleges fordulópont 1954-ben köszöntött be a Nápoly aranyával. Innentől a neves olasz filmrendezők folyamatosan munkát biztosítottak Sophia számára. Ponti azonban a fejébe vette, hogy Hollywoodba is elviszi felfedezettjét – hogy sikerre vigye tervét, a legrangosabb rendezőket kereste meg a tengerentúlon, és így egyre többen ismerték meg az olasz szépséget.

1957-ben a Büszkeség és szenvedély című film forgatásán Sophia megismerkedett Cary Granttel, aki felajánlotta, hogy segít neki az angol nyelv elsajátításában. Ennek hatására Ponti is a tettek mezejére lépett, és Mexikóban elvált feleségétől, majd 1957. szeptember 17-én a mexikói törvények szerint feleségül vette Sophiát. Az olasz törvények alapján azonban a házasságuk érvénytelen volt, ugyanis az olaszok nem ismerték el a válást, emiatt a producer bigámistának számított. Ebből kifolyólag 1959-ig külföldön éltek, mert attól tartottak, hogy letartóztatják őket. Pontit 1–5 év közötti fegyházbüntetés, míg Lorent vadházasságért és bűnrészességért való felelősségre vonás fenyegette. 

1959-ben saját felelősségükre visszatértek Hollywoodból Olaszországba. Loren beszámolója alapján illegális bevándorlónak érezték magukat, folyamatos készenlétben voltak, és különösen ügyeltek arra, hogy ne lássák őket együtt. Végül Ponti 1965-ben francia állampolgár lett, így tudott kilépni Giuliana Fiastrival kötött első házasságából, és 1966-ban újból elvette a nálánál 22 évvel fiatalabb Sophiát.

A világhír kapujában

1960-ban, az Egy asszony meg a lánya című olasz film hozta meg a világhírt a színésznő számára. Eredetileg Anna Magnani játszotta volna az anyát és Loren a lányt. Anna azonban azzal állt elő, hogy adják Lorennek az anya szerepét, aki kimagasló alakítást nyújtott a háború elől menekülő anya előadásában. Sikerének titka az volt, hogy a háborús évek összes fájdalmát és szenvedését beleadta a szerepbe, és kicsit saját édesanyját, Romildát is alakította. Szerepléséért 1961-ben a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakítás díját ítélték oda, majd 1962-ben elnyerte a legjobb női alakítás Oscar-díját. 

Sophia Loren a 2014-es cannes-i filmfesztiválon.

A Házasság olasz módra filmjében nyújtott munkájáért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték.

Loren egy darabig azt hitte, hogy az anyává válás iránti vágya csupán álom marad, ugyanis két alkalommal elvetélt. A harmadik várandósságakor hónapokon keresztül feküdt, és folyamatosan orvosai ellenőrzésének, utasításainak vetette alá magát. Így született meg 1968-ban első fiuk, Carlo, négy évvel később pedig Eduardo. Előbbi karmester, utóbbi filmrendező lett.

A hatvanas-hetvenes évek jelentették Loren karrierjének csúcsát. Európában, Amerikában forgatott, feltűnt drámákban és vígjátékokban egyaránt. Életfelfogását szemlélteti, hogy több nyilatkozatában megemlítette, hogy egész életében megtiszteltetésnek és bóknak vette, hogy szexszimbólumnak nevezik.

Karrierjére adócsalási botránya sem volt hatással, amely miatt férjével Svájcba költözött, majd 1982-ben visszatért Olaszországba, ahol 18 napot börtönben töltött.

Ponti 2007-ben, 94 évesen hunyt el, így 40 éves házasságuknak vége szakadt. Sophia férje halálát követően is aktív életet élt: az UNICEF jószolgálati nagykövete lett. Olaszországban az elegancia mintaképének tartják – a nevével fémjelzett napszemüvegek világhírűek, szakácskönyvei szintén óriási népszerűségnek örvendenek. Jelenleg Svájcban él.

 

Olvasson tovább: