Kereső toggle

Rotschild Klára titkai

A divattervező és a kommunista elit különleges kapcsolata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A divattervezõ Titó feleségével (középen) és Kádár Jánosnéval.

Rotschild Klárát (1903-1976) sokféleképpen emlegeti az utókor, feledni azonban nem tudja: a divat királynője, KGST-s Mata Hari, vörös divatdiktátor, Kádár Jánosné és a Tito házaspár első számú tervezője. Karrierje a Horthy-korszakban indult, majd a vészkorszakban szinte teljes családját elveszítette – a szocializmusban azonban saját brandet építve teremtett egy darabka Párizst Budapesten.

Rotschild Klára különleges viszonyt ápolt a kommunista éra elitjével. Személyével kapcsolatban a két leggyakoribb hívószó Kádár Jánosné, illetve Jovanka Broz. Ám nem csak Magyarország és Jugoszlávia „első asszonya” fordult meg a Clara szalonban: diplomaták, színésznők is bolondultak a szép ruhákért, és nem érték be holmi sztahanovista élmunkásnő outfittel, amit a párt az akkori dolgozó néptől megkövetelt.

Makk Károly, Psota Irén első férje arra is emlékezett, hogy felesége már színinövendék korában egész ösztöndíját, az akkor horribilisnek számító 240 forintot beruházta egy külföldről becsempészett cipőre. Innen egyenes út vezetett a Rotschild-szalonba, bár akkori „rongyrázásait” már második férje, a dúsgazdag Molnár Joe finanszírozta. Harmadik, egyben utolsó férje, Ungvári Tamás 1987-ben az Új Tükörben megjelent tüneményes tárcájában (A Herceg, Zsazsa és a Szépségkirálynő) a következő sorokkal teremtette meg egy máig élő legenda alapját Jovankának, a Klára asszony szalonjában álló márvány mellszobráról: „Nagynénémnek, Rotschild Klárinak nem imponált senki. A Clara szalonban végtére is államfők és elnökök asszonyai jártak. Igaz-e vagy sem, állítólag Jovanka Tito a mellszobrát küldötte el Klárinak, márványát (ha igaz) maga Mestrovic faragta. S ha az elnök asszonya nem ért rá ruhát próbálni, ott volt a márvány kebel, melyre ráigazították a hólokat, raffokat, ahogyan azt szabásznyelven mondják.”

Simonovics Ildikó divattörténész, a Kiscelli Múzeum kutatója egyértelműen elutasítja a márványkeblek meséjét. A tudományos kutató Divat és szocializmus című doktori disszertációjában külön fejezetet szentelt Rotschild Klára munkásságának. „Tito feleségének, Jovanka Broznak márvány mellszobra ballada. Egy márvány mellszoborra nem lehet ruhát tervezni, és ruhát próbálni sem, főleg nem egy olyan applikációra, ami csak mellrészig van meg.  Az emberi testtel ellentétben a márvány kemény anyag. Ez az állítás képtelenség. Butaság.”

A divattörténész azt is elmondta, hogy Tito feleségének egy méretre szabott, állítható próbababát rendelt a szalon Párizsból. Erre próbálták az öltözékeket. Később, amikor a hízásra hajlamos Jovanka kinőtte a próbababát (bizonyos méretig volt csak állítható), akkor vattadarabokat tömtek a bábura, hogy lépést tudjanak tartani az elnökné gyors méretváltozásaival.

Mi volt a helyzet Kádár Jánosnéval, a puritán Tamáska Máriával, aki a szocializmus trendi elvtárs­nőivel ellentétben nem szeretett „villogni”? „Számára egyfajta kényszer lehetett Rotschild Klára szalonja. Mint az ország első asszonyának kötelessége volt innen öltözni, ám Kádár feleségének nem volt érzéke és ízlése a divathoz” – mondja Simonovics. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk Titoné és Kádárné közös fotóját Rotschildnál, a képről levehetjük az elvtársnők lelkesedési faktorát is. Jovanka huncut mosollyal az arcán kacsingat a divattervezőre, aki egy pazar kelmét lobogtat a szeme előtt, míg Marika cuki, nagymamás kötött kardigánjában, fején kalappal oldalvást pislog. Ha Kádárnéról fennmaradt fotókat nézegetünk, magunktól is rájövünk, hogy ritka kivételes elnökfeleség volt: nem érdekelték a ruhák.

A divattörténész megosztott egy izgalmas kis epizódot arról is, hogy egyszer Rotschild Klára elegáns férfi szőrmekabátot küldött ajándékba Kádár Jánosnak, aki azon nyomban vissza is adta a pazar darabot. Döntését az alábbi válasszal indokolta: „Nagyon kedves, Klárika, de én nem vagyok filmszínész.”

Kornis Mihályt is megihlette a szocializmus két emblematikus asszonyfigurája és a rejtélyes divattervező. Kádárné balladájában így ír: „Jovanka még a Rotschild Kláránál is varratott./ Egyszer még maga is járt próbán a Váci utcában/ de általában a Klára ugrott le Belgrádba a snittek miatt/ Én nem voltam ilyen jó vevő,/ mert ha egyszer-egyszer megjelentem is Kláránál/ akkor is én vittem nemcsak az anyagot, de még a bélésre valót is.”

Rotschild Klára karrierje nem a kommunizmus vívmánya volt. A háború előtt teremtette meg finom eleganciájáról híres, legújabb párizsi trendeket követő szalonját, amely a fiatal magyar arisztokrácia felkapott helyeként vonult be a köztudatba. Horthy István, illetve Faruk egyiptomi király esküvője világhírnévre emelte a tervezőt. 

Klára eredetmítosza, hogy tulajdonképpen „szabászasztalon látta meg a napvilágot”, arra utal, hogy édesapja, Rotschild Ábrahám férfiszabó, édesanyja, Spirer Regina pedig varrónő volt. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem örökölte ezeket a remek géneket – sem szabni, sem varrni, sőt rajzolni sem tudott –, mégis olyan kreatív energiákkal áldotta meg a gondviselés, hogy sikerült időtálló márkát teremtenie.

Rotschild Klára munka közben. Állami alkalmazottból divatdiktátor.
Simonovics szerint a divatnak van egy jól elbeszélhető, verbális nyelve. Klára precízen, pontosan el tudta tehát mondani, hogy milyen ruhákat lát a lelki szemei előtt. Részletesen beszámolt a fejében megjelenő kompozíciókról. Ha valaki nem tud rajzolni, az még nem jelenti azt, hogy képtelen a tervezésre. A divattervező profi rajzolókkal, szabászokkal, varró- és hímzőnőkkel dolgozott. Kiválóan tudott próbababán tervezni, babára igazítani az anyagot. Egy energikus, tehetséges szakemberekből álló, erős csapatot épített maga köré. Szüleitől megtanulta, hogyan kell instruálni a szabászokat, szabónőket. A párizsi kifutók csodáit egyszerűen lefényképezte az agyával, majd itthon kisebb-nagyobb változtatásokkal stábjával közösen megvalósította azokat. Ügyesen kinézte a vezető divatházak főbb vonalait, mindig vigyázott arra, hogy olyan modelleket válasszon, amik a legjobban variálhatóak voltak. Rotschild azon kiváltságosok közé tartozott, akik a divatesemények után a kulisszák mögé nézhettek, így közvetlen közelről szemlélhette a párizsi trendeket. A divattörténész elmondta, hogy ha Rotschild meglátott a külföldi kifutón egy ruhát, már tudta is, hogy Budapesten melyik vevőjének fogja megtervezni. Méretre szabott manökenjei voltak, akik egy-egy kuncsaft testi adottságaival bírtak.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársától, Pőcz Erzsébettől tudom, hogy nagyon gyakran keresnek rá Rotschild Klára nevére adattárukban. Nincs ebben semmi különleges, hiszen az ismert emberekre előszeretettel kíváncsiak. Az ÁBTL dossziéiban többször szerepel Rotschild neve, viszont csak egy-egy sorban, félmondatban találkozhatunk vele. Érdemi információkra aligha akadhatnak a kutatók.

Arról, hogy Klára hogyan élte túl a második világháború borzalmait, csak feltételezéseink vannak. Talán befolyásos kapcsolatainak köszönhetően maradt életben – csaknem egyedül népes családjából. Egyetlen testvére menekült meg, Rotschild Margit, későbbi Fáth Manci, akinek keresztény férje volt. A többiek: Böske, Rózsika, Zsuzsi és Pali szüleikkel együtt Auschwitzban pusztultak el. Klára férje, akivel a húszas években kötött házasságot, a jómódú textiles családból származó Glücksthal Pál munkaszolgálatosként vesztette életét. Egy ideig sikerült megbújnia svéd papírokkal Újlipótváros egyik menedékházában. Onnan hurcolták el, nyoma veszett. A divattervező nem ment férjhez többet (a Vogue magazinról elkeresztelt fehér uszkárjával, Vogival élt a Petőfi Sándor utca háromban). Simonovics, aki kutatása során hajdani munkatársait, manökenjeit is felkereste, azt mondja: „Klára a munkájának élt. Késő estig dolgozott bent a szalonban. Nagyon szerették beosztottjai, sok keresztgyereke volt. Ebben persze van egy kis csavar is. A keresztvíz alá testvére, a katolikus Fáth Manci tartotta az újszülöttet, nem Klára, aki élete végéig ragaszkodott izraelita vallásához. Zsidóságáról, férjéhez fűződő viszonyáról, és hogy ki segítette az üldözés idején, nem beszélt. Legalábbis nincs tudomásunk róla.” A kutató szerint kevés tényanyag áll rendelkezésünkre. Rotschildról legendák és mítoszok keringenek, amelyek megnehezítik az életút feltárását, életének bizonyos részeit máig homály borítja.

Simonovics talált egy 1942-ben keltezett ügyvédi levélváltást és peranyagot Rotschild Klára első üzletével kapcsolatban, melyet a húszas évek végén nyitott férjével a Deák téren. Az üzletet a zsidótörvények hatályba lépése idején sem vették el tőle. Lehetséges, hogy magas kapcsolatai révén sikerült megőriznie? Átíratta egy keresztény rokon, barát, munkatárs nevére?

Rotschild Klára 1945-ben indította újra a Deák téri szalont. Csendestársra lelt egy Dániel Valéria nevű hölgyben, aki anyagiakkal is beszállt az üzletbe. Valószínűleg vállalkozásuk nem kerülhette el az államosítást, mert Rotschild Klára nevével 1952-ben találkozunk ismét az Átex (Állami Textilkereskedelmi Vállalat) kötelékében: mint szabónő működött. Itt is kamatoztatta rendkívüli képességeit, valószínűleg irányító szerepet töltött be a szocialista mamutcégnél. Simonovics egy korabeli újságcikk hasábjain felfedezett egy kritikát, ami az Átex ruháinak szólt. Felrótták a vállalatnak, hogy az nem a szocialista nőnek megfelelő modelleket dolgozza ki, helyette a párizsi divatvilág hatásai érvényesülnek a termékeken. Úgy tűnik, Rotschild Klára kreativitása szabotálta a kommunista trendeket.

Hogyan tudott valaki ilyen priusszal – mint a Horthy-rendszer közkedvelt tervezője – ekkora karriert befutni? Simonovics nem gyanít titkosszolgálati hátteret, egyszerűen Rotschild lenyűgöző tehetségének és remek emberismeretének könyveli el mindezt. Tévedés azt gondolni, hogy a szocialista vezetés leszámolt a divattal, és a traktoros elvtársnők, téeszcsés fejőnők diktálták az új trendeket. Klárának jól bevált külföldi kapcsolatai voltak a háború előtti időkből, párizsi és bécsi összeköttetései nyugatról, tudott anyagot szerezni – ezt felajánlhatta az új elitnek.

A Váci utcai Különlegességi Ruhaszalon lassan összeolvadt Rotschild Klára nevével, és elkezdték így emlegetni. Valamikor a hetvenes években lett Clara szalon. Az itt készült ruhadarabok címkéjén ott virított a legendás C. R. monogram, ami az évek során márkává nőtte ki magát. A legendákat szívesen generáló divatdiktátor arra a huncutságra vetemedett, hogy nevét úgy kezdte írni, mint a nagy múltú bankárcsalád, a Rothschildok. Ez az apró kis részlet is hozzátartozott a brandépítéshez, melynek Klára asszony kétségtelenül nagymestere volt. És a sok kis részletből összeállt az egész: a divattervezőnek sikerült egy pici szigetnyi Párizst teremteni a szocialista Budapest vörös tengerén.

1976-ban bekövetkezett hirtelen és tragikus halála sem volt mindennapi lezárása az életének. Valóban elképzelhető, hogy egy ilyen erős asszony, aki túlélte a vészkorszakot, családja, férje elpusztítását, majd karriert épített, egy sikertelen fogbeültetés miatt öngyilkosságot kövessen el? Simonovics szerint igen. Nem kell rejtélyes gyilkosságra, ügynökösdire gyanakodnunk. Patz Dóri, az egyik Rotschild-lány (manöken) beszámolója szerint az öngyilkosságot megelőző este telefonon felhívta a tervezőt, hogy másnap utazzon le velük a Balatonra. Mire Rotschild a következőket válaszolta: „Anya, nem megyek, mert nincs kedvem társaságba menni.” Ez péntek este történt. Klára szombat reggel ugrott ki lakásának ablakán.

Akkor már régóta szenvedett a sikertelen fogbeültetés miatt. Simonovics azt is hozzátette: az idősödő tervező helyére sokan pályáztak. Új nemzedék született: az Iparművészeti Főiskoláról rengeteg fiatal művészeti tervező került ki, akiknek egyetlen út biztosíthatta a sikert, és ez az út a Váci utcai Clara szalonból indult. A „nagy öreg” ekkor már 72 éves volt, zsenge vetélytársai megpróbálták háttérbe szorítani. A kutató szerint ezeket a tényeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. (A cikk eredeti verziója a Szombat folyóiratban jelent meg.)

Olvasson tovább:

  • Hollywood komponistája - John Williams 85 éves

    Pár hete ünnepelte 85. születésnapját az 5 Oscarral és 50 jelöléssel bíró John Williams, akit a díjak és jelölések számában csak Walt Disney előzött meg a valaha élt filmes alkotók közül.
  • Henry Ford, a korszakváltó

    Hetven évvel ezelőtt halt meg Henry Ford, aki a legendássá vált T-modellel „négy kerékre ültette” Amerikát. A Bádog Böskének (Tin Lizzy) is becézett népautóból, amelynek tervezője a makói származású Galamb József volt, több mint 15 milliót adtak el.
  • Az önkéntes száműzött

    „Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.