Rotschild Klára különleges viszonyt ápolt a kommunista éra elitjével. Személyével kapcsolatban a két leggyakoribb hívószó Kádár Jánosné, illetve Jovanka Broz. Ám nem csak Magyarország és Jugoszlávia „első asszonya” fordult meg a Clara szalonban: diplomaták, színésznők is bolondultak a szép ruhákért, és nem érték be holmi sztahanovista élmunkásnő outfittel, amit a párt az akkori dolgozó néptől megkövetelt.
Makk Károly, Psota Irén első férje arra is emlékezett, hogy felesége már színinövendék korában egész ösztöndíját, az akkor horribilisnek számító 240 forintot beruházta egy külföldről becsempészett cipőre. Innen egyenes út vezetett a Rotschild-szalonba, bár akkori „rongyrázásait” már második férje, a dúsgazdag Molnár Joe finanszírozta. Harmadik, egyben utolsó férje, Ungvári Tamás 1987-ben az Új Tükörben megjelent tüneményes tárcájában (A Herceg, Zsazsa és a Szépségkirálynő) a következő sorokkal teremtette meg egy máig élő legenda alapját Jovankának, a Klára asszony szalonjában álló márvány mellszobráról: „Nagynénémnek, Rotschild Klárinak nem imponált senki. A Clara szalonban végtére is államfők és elnökök asszonyai jártak. Igaz-e vagy sem, állítólag Jovanka Tito a mellszobrát küldötte el Klárinak, márványát (ha igaz) maga Mestrovic faragta. S ha az elnök asszonya nem ért rá ruhát próbálni, ott volt a márvány kebel, melyre ráigazították a hólokat, raffokat, ahogyan azt szabásznyelven mondják.”
Simonovics Ildikó divattörténész, a Kiscelli Múzeum kutatója egyértelműen elutasítja a márványkeblek meséjét. A tudományos kutató Divat és szocializmus című doktori disszertációjában külön fejezetet szentelt Rotschild Klára munkásságának. „Tito feleségének, Jovanka Broznak márvány mellszobra ballada. Egy márvány mellszoborra nem lehet ruhát tervezni, és ruhát próbálni sem, főleg nem egy olyan applikációra, ami csak mellrészig van meg. Az emberi testtel ellentétben a márvány kemény anyag. Ez az állítás képtelenség. Butaság.”
2016. 07. 08. (XX/27)
