Kereső toggle

Blues Boy King

A király, aki megnyerte magának a világot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hetvenöt album, 15 Grammy-díj és több mint tizenötezer fellépés – szakmai szempontból ez a meglehetősen tartalmas mérlege B.B. King pályafutásának. A blues királya a napokban hunyt el hosszú betegség után. A 89 éves zenész számtalan kollégájára, valamint a blues- és rockzenére is korszakos hatással volt.

Riley B. King 1925-ben gyapotszedő szülők gyermekeként született a Mississippi állambeli Itta Bena közelében egy farmon. Gyermek- és fiatalkora meglehetősen hányatott volt. Négyéves korában szülei elváltak, és a kis Riley anyai nagyszüleihez került Kilmichaelbe. Kilencévesen elveszítette édesanyját. Nevelését felvállaló nagymamája rendszeresen magával vitte a templomba, a fiú itt került először kapcsolatba a zenével. Kezdetben ő maga is ültetvényen dolgozott, közben a templomi kórusban énekelt, és megtanult gitározni, s az már korán egyértelművé vált, hogy nem lesz belőle mezőgazdasági munkás. Nagyszülei elvesztését követően apjához költözött, majd néhány kitérő után 1946-ban Memphisben telepedett le.

Zenészi karrierjét a 20. század közepén kezdte. A negyvenes években a hadseregben szolgált, ekkoriban már énekesként is fellépett. Ebből az időszakból származik neve is: a WDIA rádióadónál dolgozott műsorvezetőként, ahol a „Beale Street Blues Boy” művésznevet használta, ezt rövidítették Blues Boyra, majd innen jött később a B.B. King. Az ötvenes években táncos rendezvényeken, éjszakai klubokban énekelt, 1951-ben első felvételeinek egyike feljutott az amerikai Rhythm&Blues sikerlista élére. A hatvanas és hetvenes években volt a legünnepeltebb korszaka, ekkoriban dolgozták fel dalait tömegesen a kortárs amerikai és brit rockzenészek.

A gospel által inspirált énekstílusa és „síró” gitárjátéka lett a védjegye. Nagyon sok olyan tanítványa, követője volt, akik később a blues vagy a rockzene jelentős képviselői lettek: Jimi Hendrixet, Eric Claptont, Stevie Ray Vaughant is befolyásolta érzelmes stílusa. A Blues története című műben Francis Davis kritikus azt írta róla, hogy „King neve a blues szinonimája, éppen úgy, mint Louis Armstrongé egykor a jazzé volt”. Clapton ugyanakkor egyszer azt nyilatkozta, hogy King stílusa univerzális volt, nem lehet egy műfajra korlátozni.

Egy Gibson gitáron játszott, amit Lucille-nek nevezett el. „A gitáromat emberi érzelmekkel akartam összekapcsolni”, írta 1996-os önéletrajzi regényében, a Blues All Around Me-ben. A név egyébként 1949-ből származik. Egy arkansasi klubban lépett fel, amikor tűz ütött ki. Bár King már kimenekült az épületből, visszaszaladt, hogy megmentse a gitárját. Amikor megtudta, hogy a tűz amiatt keletkezett, mert két férfi összeveszett egy Lucille nevű nőn, ezt a nevet adta a hangszernek.

Számos emlékezetes fellépése volt. 1972-ben két dokumentumfilmes a Sing Sing börtön elítéltjeivel közösen indított egy projektet és egy éven keresztül filmeztek. Záróeseményként egy börtönkoncertet rendeztek hálaadás napjára, amelyre sok művészt meghívtak, de csak kevesen mentek el – köztük volt B.B. King is. Utólag megjegyezte: „Ez volt a legjobb koncert, amit valaha is adtam.” 1973-ban Philadelphiában együtt lépett fel Stevie Wonderrel, egy évvel később pedig a Muhammad Ali és George Foreman világbajnoki boxdöntő előtt Zairében játszott zenekarával. Az eseményről készült felvételt DVD-n is kiadták.

Több bluesklubja volt az Egyesült Államokban, többek között Memphisben, New Orleansban és Nashville-ben is, ahol olykor-olykor fel is lépett. 2012-ben készült el a The Life of Riley című film, amelyet Jon Brewer rendező King életének szentelt. Morgan Freeman mesél a zenész életéről, és megszólal benne Bonnie Raitt, Eric Clapton, Buddy Guy, Bono, Carlos Santana és Mick Jagger is.

Kinget az utóbbi években jogi és egészségügyi természetű ügyek is aggaszthatták. Gyerekei hosszú évek óta mellette álló menedzserét hibáztatták, hogy nem gondoskodott megfelelően a zenész egészségügyi ellátásáról és vagyonáról.

Kétszer volt nős, 15 gyereke van 15 különböző nőtől – legalábbis az utóbbiak szerint. Aktuális családi állapotával gyakran még ő maga sem volt tisztában: „Ha valaki megkérdez, hogy vannak-e gyerekeim, azt tudom csak mondani: azt hiszem, igen. Ezt az egészet a nők állítják csak” – nyilatkozta 2005-ben a Die Zeitnek. Állítólag mindkét házassága óriási leterheltsége miatt ment tönkre, ami életmódjával járt. Évente 200-300 fellépést vállalt, egyik felesége sem tudta tolerálni ezt.

Munkásságát számtalan díjjal, elismeréssel jutalmazták, lemezeit több millió példányban adták el. Tizenöt Grammy-díjat kapott, tagja a Blues Hall of Fame-nek és a Rock and Roll Hall of Fame-nek is, négy díszdoktori címet kapott, de van egy csillaga a Walk of Fame-en Hollywoodban is.

Egészségi állapota az utóbbi években sokat romlott. Hatvanévnyi folyamatos munka, turnézás után 2004-től kezdődően egyre ritkábban lépett fel betegségei miatt, 2005-ben egy búcsúkoncert- sorozatra került sor Európában, de még 2006-ban és 2009-ben is találkozhattunk vele a kontinensen. Tavaly októberben viszont egészségi állapota miatt félbeszakította turnéját. Laverne Toney, aki évek óta üzleti partnere volt, május elején azt nyilatkozta, hogy King mindig azt mondta neki, „nem akar kórházba menni. Otthon akar lenni.” Egy rövid kórházi tartózkodás után ezért otthoni hospice ápolásban részesült. Ügyvédje tájékoztatása szerint május 14-én éjjel álmában hunyt el.

Számtalan zenész – köztük az egykori Beatles dobos, Ringo Starr vagy a Kiss basszusgitárosa, Gene Simmons – a Twitteren fejezte ki részvétét King halála miatt. Az amerikai énekes, Lenny Kravitz azt írta: „Bárki el tudna játszani ezer hangjegyet, és soha nem tudná azt kifejezni, amit te egyetlenegyben megtettél”.

Olvasson tovább: