Kereső toggle

Egy felhőtlen designer

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olyan rajzokkal lepi meg emberek ezreit, amelyektől önkéntelenül elmosolyodnak. Mi több, eloszlatja még a „boldogtalan magyar” emberek egéről is a felhőket: segít észrevenni a jót, megtalálni a napos oldalt. A megismételhetetlen személyre szabott ajándékok lelkes kitalálója Vámos Robi, akitől azt is megtudtuk, hogy húszévesen milyen óriási tragédia érte, hogyan dolgozta fel, és eközben miként lett sikeres vállalkozó.

Mióta rajzolsz? Hogy lettél rajzolóművész?

– Gyerekkorom óta mindig rajzolok, és legtöbbször ajándékba: okleveleket, szülinapos rajzokat. A rajzolást nem tanultam, autodidakta vagyok. Valahogy csak úgy jött. Aztán másfelé kanyarodtam: édesapám gépészmérnök volt, s magam is megkedveltem ezt a szakmát. Arra, hogy a rajzolást válasszam, egy tátrai kirándulás vezetett rá. A csapat szétszakadozott, és egyedül baktattam felfelé a Chopokra. Rájöttem, hogy elég nagy marha vagyok, ha nem használom ki valahogyan ezt a tehetségemet. Mivel az embereknek adok a rajzaimmal, vagyis a populáris, alkalmazott művészet irányába mentem el, talán ez nem is baj: így alakulhatott ki az a stílus, amit most láthat a közönség. Amúgy pedig gépészmérnöki és coach diplomám van.

Milyen események és személyek voltak rád meghatározó hatással?

– Húszévesen egyetlen este alatt kellett felnőnöm: szüleimet egy délután veszítettem el. Ennek feldolgozásában leginkább az segített, hogy alkottam és alkottam. Nemcsak rajzban, zenében is. De az igazi útkeresés akkor kezdődött, amikor nem éreztem magam a helyemen, mint gépészmérnök. Nem tudtam benne kiteljesedni. Rátaláltam Boér Tamásra, akinek nagyon sokat köszönhetek: megmutatta a helyes út megtalálásának módját. Legnagyobb példaképem a közelmúltban sajnos elhunyt Gross Arnold, akinek képvilága és szellemisége mindig utat mutat a számomra. Ha pedig a kreativitást nézzük, akkor Geszti Péter. De mégis a legnagyobb hatással a közönség van rám. Szeretem megmutatni, hogy mit alkottam, és nagyon élvezem látni, hogy tetszik. Ezzel nem magamnak akarok dicséreteket begyűjteni, hanem szeretek szembesülni azzal, hogy sikerült örömet szereznem.

Miért tartod fontosnak felvidítani az embereket? Mit gondolsz, miért boldogtalanok a magyarok?

– Nem tudnék általánosítani. Picit azt érzem, sokan nem is akarnak boldogok lenni. Talán sok mindenben csalódtunk már, egyre nehezebb hinni valami új dologban. Emiatt aztán mindennek a lehetséges legrosszabb kimenetelére gondolunk. Ebben az állapotban pedig még viccelődni is képesek vagyunk a saját nyomorunkon – sírva vígadunk ahelyett, hogy felhőtlenül nevetnénk. Nagy különbség!

A válság kellős közepén lettél sikeres vállalkozó…

– Mindenképp lépnem kellett, nem néztem a naptárt. Ha az ember rátalál önmagára, nem nézi se a BUX-ot, se a Dow Jonest. Nem kell várni, csak bele kell fogni. Persze számítások és tervezés kellett hozzá, hogy meglássam, valóban megéri-e majd. Azért lettem vállalkozó, mert azt akartam csinálni, amit szeretek, és amiben a legjobb vagyok. Szerintem mindenkinek azt kell csinálnia, amiben a legjobb, abban tud nagyot alkotni.

A hosszú útkeresés után hogyan született meg a Táblácska?

– A Táblácska nem tervezéssel született. Egyszer egy névtáblát akartam készíteni, benyúltam a fiókba és lapult ott egy falap. Megpróbáltam rá rajzolni, na, olyan is lett. Azért igyekeztem minél szebbet kihozni belőle, most is kint van az ajtón. Aztán, akik jöttek hozzánk, látták és tetszett nekik. Kértek maguknak, és végül így indult. Mára pedig már egy hatfős csapat alkot nap mint nap a műhelyben rajzos ajándékokat, megismételhetetlen alkalmakra. Olyan alkalmakra, amiket nem lehet egy tucatajándékkal „letudni”. A Táblácska mindig vidám és mindig mosolyra fakaszt, és mindig egyedi kérésre készülő, egyetlen darab.

Mi ezzel a célod?

– A fő cél olyan meglepetést és élményt szerezni az embereknek, ami visszaviszi őket a gondtalan gyermeki világba, s közben önkéntelen, őszinte mosolyt csal az arcukra. És természetesen a Táblácska népszerűsítésével az is a célom, hogy minél több ember birtokába kerülhessen ez a nagyszerű lehetőség: igazi ajándékot adhatnak, amit ráadásul csak ők adhatnak szeretteiknek.

Miből készülnek ezek a szemet gyönyörködtető darabok?

– Tömör fából, erre rajzolunk kézzel. Fontos a környezet védelme, ezért az alapanyaga kizárólag olyan magyarországi erdőgazdaságból származik, ahol az újratelepítés biztosítva van.

Hogyan kel életre egy fadarab?

– A megrendelő által küldött leírás alapján rajzoljuk meg. A leírásban szereplő családtagok, barátok jelennek meg rajta, abban a környezetben, amiben a megrendelő szeretné. Ahogy sok másra, a Táblácskára is igaz, hogy a kevesebb néha több. Itt szinte mindig így van: kevés leírásból is nagyszerű Táblácska készül, sőt, így megmarad az alkotói szabadság, ami mindenképp jót tesz az eredménynek. Sokszor fordul elő, hogy megérezzük a nem leírt dolgokat is: ha valaki kér egy kutyust, és mi rajzolunk egy barna vizslát, akkor kiderül, hogy valóban barna vizslája van – ez valamiért így működik.

Miként jellemeznéd a stílusod?

– Felhőtlen. Ez a legjobb szó. És bár valóban magukon a rajzokon is kevés felhő szerepel, mégis inkább arról van szó, hogy a rajzok gondtalanságot, felhőtlen jókedvet ábrázolnak. Sosem rajzolok negatív témákat: ilyenkor inkább abszurd humorral szoktam fűszerezni a mondanivalóm, de a rajz maga marad felhőtlen.

Mi a titkod?

– Az első, hogy nincs titok: csak csinálni kell a dolgokat. A második az egyensúlyozás: a legnagyobb kihívás az, hogy egyensúlyban kell tartani az alkotást és a határidőt. Ez egy olyan cég, ahol időre alkotunk – ez egy nagy paradoxon! Harmadik: kiváló a csapatom. Mindenki a helyén van, és jól együtt tudnak dolgozni. Ez azért fontos, mert akkor működünk jól, ha én kizárólag azzal foglalkozom, ami előre visz. Az operatív munka és az ügyintézés a halálom. Meg kellett oldanom, hogy ezekkel ne én foglakozzak, mert az megakasztja a fejlődést. Végül pedig a mániákus megvalósítás. Rengeteg ötletem van, és ezeket szisztematikusan, hihetetlen és fáradhatatlan lelkesedéssel vagyok képes megvalósítani. Nem vetek el egy ötletet, míg ki nem derül, hogy tényleg rossz gondolat. Ez pedig csak úgy derül ki, ha elkezdem megvalósítani.

Honnan meríted az újabbnál újabb ötleteket és inspirációt?

– Nálam az ötletek őrült sebességgel, maguktól jönnek. Fogalmam sincs, hogyan. De egy óra alatt van, hogy teleírok egy A4-es oldalt apró betűvel, ami egy fél évre való adag. És a második órában jön a többi. A legtöbb ötletem akkor ugrik be, amikor valami új dolgot csinálok, új emberekkel találkozom, vagy új helyen járok. Ezt mindenkinek javaslom! Asztalnál ülve ugyanis nem lehet kreatív ötleteket találni.

Melyek voltak a legemlékezetesebb ügyfélvisszajelzések?

– Mindig azok a legjobbak, amik maguktól jönnek. Sosem húzzuk ki senkiből, hogy „na, milyen volt az átadás, töltsd ki itt…”. Maguktól írnak! Azok a kedvenceim, amikor egy mogorva nagypapának ad valaki Táblácskát, és a nagymama maga mondja ki, hogy bizony még életében nem látta a bácsit így mosolyogni. Számomra ez a munkám legnagyobb gyümölcse…

Úgy tudom, nemcsak rendelésre készítesz, hanem adományozol is…

– Sok Táblácska készült meglepetés-ajándékként, igen. Ezekkel azokat szoktam meglepni, akik valamilyen módon sokat jelentenek nekem, vagy sokat segítenek a Táblácska népszerűsítésében. Ezen kívül óvodáknak, bölcsődéknek készítettünk már sok csoporttáblát ajándékba, melyeket kimondottan nem reklámozási céllal adtunk át, hanem szeretnénk szebbé tenni a gyerekek környezetét. Ezen kívül a honlapomon (www.vamosrobi.hu) sok-sok ingyenes színező tölthető le ajándékba, mellyel a célom, hogy igényes és szép képek szülessenek a kis színmesterek kezei alatt. Fontos a sikerélmény: ha ezeket kiszínezik a gyerekek, az eredmény mindenképp a hűtőre fog otthon kerülni! Sőt felnőtteknek is jó szívvel ajánlom őket! Legkedvesebb együttműködésem pedig a Nemzeti Festékbolt kezdeményezésében szervezett Teremfestés mozgalom. Ők minden hónapban ajándékba kifestenek egy osztálytermet vagy egy óvodai szobát, mi pedig egy Táblácskát adunk át ünnepélyesen, mely kikerül a frissen festett szép, színes falra.

Mit tapasztalsz az üzlet kemény világában? Milyen kihívásokkal szembesülsz?

– Ahhoz, hogy minden szabályt betartsunk, sok munka kellett, és folyamatosan rengeteg pénzre is szükség van. Büszke vagyok rá, hogy sok adót fizetünk, hiszen ezzel a kötelezettséggel úgysem tudok mit kezdeni, és a sok adó azt jelenti, hogy szépen működünk és fejlődünk. Az igazi kihívás az, hogy mindig meg tudjunk újulni. Új termékekkel kell előállni, és bár nincs két egyforma Táblácska, így sosem lesz unalmas, mégis minden évben előrukkolok valami nagy újdonsággal is.

Mik a jövőbeli terveid?

– Bizony vannak: a következő hónapokban egy új rajzos márkát fogok bevezetni, ami még inkább támogatja a „felhőtlen küldetést”, mint a Táblácska. Tervezem továbbá, hogy nemzetközi vizekre merészkedem, de persze csak óvatosan és logikusan. A rajzaimmal pedig termékkollekciókon és közösségi tereken lehet majd találkozni, ha valóban úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném.

És mi irritál a legjobban?

– A panaszkodás és a kifogások keresése. Mióta rájöttem, hogy a nagy titok az, hogy pozitívnak kell lenni és észrevenni a jót, egyre inkább észreveszem a nyávogó és károgó embereket. A legjobban az irritál, ha valaki a kreativitását arra használja ki, hogy kitalálja, hogy valamit hogyan nem lehet megcsinálni. Vagy, hogy hogyan lesz rossz. Az ilyen embereket sajnos kénytelen vagyok távol tartani magamtól, mert a végén elhiszem, amit mondanak.

Rengeteg rajongód, követőd van. Vajon miért népszerű a „felhőtlen” küldetésed?

– Sokat adok. Sok gondolatot osztok meg a követőkkel. A Táblácska oldala nem csak egy céges profil, jóval több annál. Hiszek benne, hogy a közösség ereje óriási lehet, ami segíthet a nagy küldetést is teljesíteni.

Említetted, hogy zenélsz is. Hogy kapcsolódsz még ki az ötletgyártásból?

– Leginkább a zenével. Bendzsózom, gitározom, zongorázom. Énekelni is szoktam, de mondjuk arra ráfér egy tanár, hogy jó legyen. A zenén kívül pedig a két gyermekem az, akik igazán ki tudnak ragadni az ötletgyártásból.

 

Névjegy

Vámos Robi rajzoló, designer, a Táblácska alapítója
Díjak: Köztársasági Ösztöndíj 1998, 2000
BME Tudományos Diákkör I. helyezett 2000
Diplomaterv Nívódíj I. helyezett 2003
ARC Pályázat, kiállított plakátok 2008, 2009
Közép-magyarországi Régió Innovációs Nagydíj II. helyezett 2009
Példakép pályázat: az 50 Példakép egyike 2014
Polgármesteri elismerés – Dunakeszi 2014

Olvasson tovább: