Kereső toggle

A gurulók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ember társas lény, és mint ilyen, képes az empátiára. A tapasztalat mégis inkább az, hogy nehezen érzi át mások sorsát, ha közvetlenül nem érintett maga is. Jómagam is ennek a jelenségnek vagyok a bizonyítéka. A Guruló műhelyhálózat budapesti részlegével valószínűleg sosem találkozom, ha nem váltam volna érintetté, és ha nem őket ajánlja nekünk mindenki a kórházban, a főorvostól kezdve a konduktorig.

Akik fogyatékkal élő vagy tartósan beteg hozzátartozót gondoznak, jobbára már szkeptikusak, megfáradtak, és komoly erőfeszítésükbe kerül, hogy elhiggyék: létezik számukra is valódi megértés és érdemi segítség. Mi vettük a bátorságot, hogy reménykedjünk: találunk olyan kerekesszéket, ami megfelel a személyes igényeinknek és főként megfizethető. Ezért megfogadtuk a tanácsot és ellátogattunk a Marczibányi térre, a MEREK-be, azaz a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjába.

Sorszámhúzás, sorban állás, sőt mindennemű hivatali adminisztrációs eljárás nélkül, stílusosan szólva: akadálymentesen bent találtuk magunkat a Guruló műhelyben, ahol öt „szaki” tevékenykedett roppant energiával. Andris – a hangadó – elegáns mozdulattal félredobva mankóit máris lehuppant az általunk hozott kerekesszék mellé, hogy tüzetesebben megvizsgálhassa a járgányt. Csaba a saját szivárványszínűre festett „dizájn” kerekesszékében ülve gurult közelebb, ő inkább a székben ülő sorstársával igyekezett barátkozni, míg az ikrek, Laci és Gábor fel s alá görögve szerszámokat hoztak. A rangidős Endre a munkaasztalnál ülve követte az eseményeket. Pár másodpercig csak álltunk, szájtátva. Igaz, említették a kórházban, hogy a budapesti Guruló műhelyben mindenki maga is „érintett”, azaz megváltozott munkaképességű, mégis lenyűgözött minket a fiúk jelenléte, intenzitása. Miközben próbáltuk elfogódottan eldadogni, milyen változtatásokat, újításokat szeretnénk a szóban forgó széken, ők máris ötletelni kezdtek, és csak úgy röpködtek a jobbnál jobb javaslatok és poénok. Azt hiszem, erre szokás azt mondani, hogy fergeteges volt a hangulat. Lassanként mi is belemelegedtünk, és negyedóra múlva már egy teljesen új, egyedi, még csak álmainkban látott szerkentyű terveit taglaltuk. Bevallom, nem szoktam hozzá, hogy falak és elutasítás helyett minden kérdésre választ, minden ötletre nyitottságot, minden problémára kreatív megoldást kapjak! Rögtön a fejembe vettem, hogy megfejtem a Gurulók titkát.

Zsuzsa, a budapesti Guruló műhely vezetője maga ugyan nem érintett, de szívügye a műhely, és persze a csapat. Közgazdászként se gyógypedagógiai, se műszaki végzettsége nincs, viszont tökéletesen tisztában van azzal, hogy egy jó segéd-eszköz, egy jó kerekesszék micsoda életminőség-javulást jelenthet mozgáskorlátozott embertársai számára. Afelől sincs kétsége, hogy ha nem jött volna létre egy kiemelt európai uniós forrásból a műhelyhálózat, akkor a rászorulók 99 százaléka nem tudna megfizetni egy ilyen szolgáltatást. Az 1,4 milliárd forintos uniós pályázat tette lehetővé, hogy hét régióban építsenek fel, rendezzenek be és működtessenek egy-egy Guruló segéd- és sporteszközjavító műhelyt. Itt, a budai központi műhelyben öten dolgoznak közalkalmazottként, a vidéki műhelyekben pedig hárman. Mindannyian (maguk is) megváltozott munkaképességűek, azaz vagy születési sérüléssel élnek, vagy betegség, illetve baleset következtében szenvedtek el tartós egészségkárosodást. Mindegyikük szakképzett, de a projekt keretében számos továbbképzésen, külföldi tanulmányúton is részt vehettek. A műhely nyitása óta már végigjárták a környező országokat is, hogy bemutassák a munkamódszereiket, eredményeiket. Persze az uniós támogatás is kevésnek bizonyult volna, ha az alapelv nem az lenne, hogy régi, „tébés” és használaton kívüli segédeszközöket építenek át, újítanak fel. Ez lehet az elképesztő kreativitás egyik titka. Zsuzsa a csapat másik fő erényének a töretlen jókedvet és a fékezhetetlen humort tartja, amit mi is tapasztalhattunk.

Körbevezetnek a MEREK épületeiben, így a korszerű rehabilitációs eszközparkon kívül bepillanthatok az egyik mennyezetre szerelt felső sínes rendszerrel rendelkező lakószobába is. Ezekben a szobákban egy közel másfél milliós sínrendszer segíti a bentlakó mozgássérült emberek mozgatását. Kívülállók számára ez túlzásnak is tűnhet, de a mozgássérült embereket emelgető gondozóknak ez rendkívüli módon megkönnyíti a munkáját.

Utunkat az igazgatói irodában fejezzük be. Mihály, aki régóta menedzseli a központot, maga is érintett, ugyanis 18 évesen, baleset következtében elveszítette az egyik lábát. Azóta lábprotézissel él, aktívan dolgozik, síel, kerékpározik, alkalomadtán kosarazik, vagyis igazi példakép is egyben. Mihály úgy gondolja, hogy a szociális szakmában és az egészségügyben is szemléletváltásra van szükség, nem abból kellene kiindulni, hogy egy emberben mi diszfunkcionális, hanem abból, ami működik, és mit lehet és érdemes megtámogatni úgy, hogy az illető minél inkább képes legyen az önálló életvitelre. A mozgáskorlátozottság hazánkban a statisztikák szerint jelenleg „csak” nagyjából 380 ezer embert érint, a társadalom elöregedésével azonban ez a szám valószínűleg növekedni fog. A jelenlegi életviszonyok között az élet utolsó 5-6 éves szakaszában sokaknak lehet szüksége valamilyen segédeszközre. Az egyes gyógyászati segédeszközök hiánya és az ebből adódó ellátási anomáliák miatt határozták el egy új, kiemelt projekt indítását. A tervek szerint nemzetközi példákat követve egy logisztikai raktárbázisból álló kölcsönzési rendszer kiépítésébe kezdenek bele idén ősszel. Egyfajta kezdeményként már most is minden Guruló műhelyhez tartozik egy kisebb raktár, ahonnan kölcsönözni lehet kerekesszékeket és az otthoni ápoláshoz szükséges egyéb eszközöket.

Amikor visszatérek a műhelybe, hogy a raktár készletét is szemügyre vehessem, a fiúk éppen kitörő örömmel üdvözölnek egy szimpatikus fiatalembert. Ő Marci, az új kolléga, vagyis inkább alkotótárs. Andris szerint valóságos feltaláló zseni. Marci szerényen eltűnik a hátsó irodában, a fiúk pedig hellyel kínálnak a munkaasztalnál. Szeretném természetesen őket is kifaggatni, de csak az ikrek mesélnek magukról készségesen. Laci és Gabi tökéletesen mozgó nyurga fiúk, ők enyhe értelmi fogyatékosságuk okán számítanak „megváltozott munkaképességűeknek”. Még egy „2 in 1” névjegyet is kapok tőlük, hiszen ők képzett bicikliszerelők, saját műhellyel. Endre háromgyerekes apa, a műhelyben is érezhetően atyai szerepet tölt be, igyekszik is szalonképessé tenni a társaságot az interjúra. Andris élvezi a zavarom, és most én leszek humorának a céltáblája. Állami gondozottként került a MEREK-be sok évvel ezelőtt, amikor még a jobban mozgó szobatársak gondozták, segítették a rosszabbul mozgókat. Őt már nemigen lehet semmivel meglepni, állítja széles mosollyal, bár amikor a Budai Gyermekkórház megrendelésére függesztőrácsot kellett építeniük, nagyon megkínlódtak vele. Már a tervezőmérnök is bedobta a törülközőt, amikor Andris elképzelései alapján végül sikerült összehozni a rendszert, amiért azóta is hálásak a kórház konduktorai. A fiúk igazi ezermesterek, legyen szó egy meglazult csavar meghúzásáról vagy akár egy kerekesszék komplett felújításáról, átalakításáról. Most például vidékről hoztak hozzájuk egy széket, hogy szereljék meg a lábtartóját… A gond csak az, hogy nincs és nem is volt rajta lábtartó… Az ilyen abszurd helyzetek sem tudják kibillenteni a társaságot a már sokat emlegetett általános jókedvükből, csak újabb alkalmat adnak arra, hogy beinduljon a kreatív agyalás és a poéngyártás. Közben kiszedik belőlem, hogy egy ízben, egy térdműtét kapcsán magam is rászorultam, hogy megtanuljak kerekesszékkel közlekedni. Laci nevetve tudakolja: na és kétkerekezni is tudsz? Újfent zavarba jövök, de Endre úriemberként megvéd.

Szerencsére ekkorra Marci is előkerül, és a fiúk lelkesen beajánlanak, még Andris is csillogó szemmel bizonygatja, hogy ha csudát akarok látni, hát ne kéressem magam, menjek, nézzem meg, min dolgozik Marci.

Marci a társaság többi tagjával ellentétben csendes, visszafogott, ép mozgású fiatalember, akit a szíve húzott ide. Habár eredetileg biokémikus, most egy olyan világszabadalmon dolgozik, aminek a segítségével a nyaktól lebénult emberek a fejük mozgatásával képesek lesznek önállóan kormányozni elektromos kerekesszéküket, azaz amerre néznek, arra megy majd a gépük. És amikor a műhely visszhangzik a nevetéstől, még Marci is somolyog.

Péntek van, lejárt a munkaidő, az ikrek már pakolják a szerszámokat. Egy utolsó kérdés erejéig azért még megzavarom Marcit az elmélkedésben: „Te honnan hallottál a Gurulókról? Hogy kerültél ide?”  „Ja, hát csak úgy, az utcáról – feleli –, egyszerűen besétáltam.”

A hosszú városi séták alkalmával mindenütt feltűnést kelt az új járgányunk, ami úgy néz ki, mintha egy Harley-Davidsont kereszteztek volna egy kerekesszékkel. A Lánchídon egy mexikói turistapár szólít meg minket, azt szeretnék tudni, hogy az Államokban lehet-e kapni ezt a „modellt”. Büszkén magyarázzuk, hogy amit most csodálnak, az egy egyedi magyar gyártmány, copyright „Rolling Workshop”…

A GURULÓ PROJEKT

A Guruló projekt a MEREK által, az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a Társadalmi Megújulás Operatív Programja által került megvalósításra. A mozgássérült emberek társadalmi és munkaerő-piaci integrációját segíti elő egy országos segéd- és sporteszközt – azaz önálló életvitelt segítő eszközt – fejlesztő műhelyhálózattal. A projekt fő célja egy olyan szolgáltatási terület országos szintű meghonosítása, amely mozgássérült emberek számára gyógyászati segédeszközöket adaptál egyénre szabottan. A műhely munkatársai szorosan együttműködnek az FNO (Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása) felmérést végző szakemberekkel – ez a módszer ad lehetőséget az ügyfelek egyéni szükségleteinek pontos feltérképezésére.

 

Olvasson tovább: