Kereső toggle

Gyászol a "bábvilág"

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ki ne emlékezne Mirr-Murra, a kandúrra, vagy barátjára, Oriza Triznyákra, a legkisebb Ugrifülesre, vagy Misi Mókusra és Tüskéshátú barátjára? A mókás figurák megfilmesített kalandjait a hetvenes-nyolcvanas években generációk követhették estéről estére, amely animációk körül többek között olyan alkotók bábáskodtak, mint Bálint Ágnes dramaturg, Csukás István író, Nepp József rajzfilmrendező, forgatókönyvíró. Az összehangolt csapathoz tartozott a nemrég elhunyt Foky Ottó rendező is, akinek a vicces, de tanulságokkal teli mesék szereplőit és díszleteit is köszönhetjük.

„A gyermekekért, a gyermekeknek dolgozom… olyan szelíd mesék ezek, melyek jóra és szépre tanítanak” – foglalta össze ars poeticáját a több mint száz tévés esti mesét, gyermekfilmsorozatot és reklámfilmet jegyző Foky Ottó. Munkái gyermekkönyvekben, diakockákon is tovább élték életüket. A mai digitális világunkban felcseperedett gyerkőcök számára a DVD és az iPod mellett valószínűleg technikai őskövületnek számít a mechanikusan tekerhető diavetítő vagy a diakockákra festett bábok világa. Ellenben a negyed nyolcas esti mese és a besötétített szobában pergő diafilm élménye számunkra, a Kádár-éra gyermekeinek Hollywood Multiplex-hatással ért fel. Akkoriban mindössze két csatornával és hétfői adásszünettel, Facebook és MP4 nélkül éltük túl a gyerekkort, ez a hír nagy valószínűséggel tudományos-fantasztikus mesének tűnhet az X és Y generáció számára. Az élményekben szegény műsorokat távirányító-mentes, fekete-fehér képcsöves készüléken néztük, ezek után talán érthető, miért néztük rongyosra a celluloid szalagra és a képernyőre varázsolt színes plasztik hősök izgalmas történeteit, amivel a Cartoon Network sem tudja felvenni a versenyt (a retro mesék megtalálhatók az MTV videótárában). Ráadásul gondolná bárki is, hogy a keleti blokk országai közül a báb- és diafilmvilág egyedül nálunk élte túl a rendszerváltást? A jelenség immár hungarikum, és ehhez letagadhatatlanul hozzájárult Foky Ottó, valamint generációkat szórakoztató „élettársai”, a bábfigurák töretlen népszerűsége.

Képregényes matektól a Babfilmig

A gyermekek képzelőerejét könnyen megragadó, egyszerű, ám kedves és humoros, néhol groteszk karakterek saját bevallása szerint gyerekkori élményeiből fakadtak.

A sárhidai születésű bábmester családjának állandó költözései miatt zsendülő éveit, tapasztalatait falusi és nagyvárosi élmények tarkították, amelyeket magába zárva évekkel később kamatoztatott. A tanítóképző rajztanár szak elvégzése után két évig a táblán színes, képregényszerű rajzokkal magyarázta el a tananyagot a kisdiákjainak. 1956-ban, diplomája megszerzése után útja egy kis kerülővel a Pannónia Stúdióba vezetett, ahol Imre Istvánnal, a Mekk Elek bábfilm alkotójával, „a magyarországi bábfilmgyártás atyjával” dolgozott együtt. Közös munkájuk, a Szt. Galleni kaland a hazai animációs filmkészítést nemzetközileg is elismertté tette. Stílusának kialakításában nagy szerepe volt csehszlovák kortársának, Jiri Trnkának is, akinek műhelyébe a hatvanas években személyesen is ellátogathatott és ott dolgozhatott.

27 egyedi filmet rendezett, 17 alkotásban bábtervezőként működött közre, 9 bábfilmsorozatot és 2 egész estés filmet készített. Az első bábfigurákat Móra Ferenc Didergő király című filmjéhez készítette. A hatvanas-hetvenes években több sikerfilmet rendezett, ilyenek például a Siker, a szatirikus Így lövünk mi, a Bohóciskola, az Én, az egér, a Gyilkosság nokedlivel, az Ezüst majom. Gyerekeknek szóló krimiket (Ellopták a vitaminomat, 1966), illetve rövidfilmeket (Babfilm, 1975) Nepp József forgatókönyvíróval közösen készítettek, mellyel fizetésüket tették kockára. Az eredmény óriási feltűnést keltett a nyolc nemzetközi díjjal. (A The Apple Thieves – Almatolvajok – a YouTube-on is elérhető.) Filmjeinek sajátossága a mindennapi tárgyak életre keltése hétköznapi történetek elmesélésével, így lett például rendhagyó szereposztásban kesztyűből rabló, konzervből autó, fésűből kerítés, megszáradt kenyérdarabokból világvégi színtér. A hetvenes-nyolcvanas évek Foky legtermékenyebb bábfilmes időszaka, ekkor készülnek el A Kiscsacsi, Mirr-Murr, a kandúr, a Makk Marci és Marcsi, A legkisebb Ugrifüles, a Misi Mókus kalandjai, a Varjúdombi mesék animációs sorozata, illetve az Éljen Szervác! című nagyfilmje. 1962-től a Pannónia Filmstúdió vezetése után a Gyarmati utcai Bábfilm Stúdió megalapítója és vezetője lett, ahol mindent a saját, a berendezésekre és az eszközökre is kiterjedő elképzelései alapján építettek ki.

A stúdió valódi alkotóműhely-szerepet töltött be nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig. Az itt eltöltött bő két évtizedben több mint száz filmet készítettek. A tizenkét állandó munkatárs szó szerint pirkadattól késő éjszakáig dolgozott az animációs filmek egyik legnehezebb és legtöbb türelmet kívánó válfaján, a bábanimáción. Figuráit tervei alapján asszisztensei hengerekből, kúpokból, alma- és körteformákból készítették el. A szőrből, bőrből, drótból, fémből, csirizből összeállított bábok arcaira, a végső, de legfontosabb részletet  ő festette fel. Amelyik figura elhasználódott, azt újra és újra el kellett készíteni, egy-egy szereplőből akár harminc példány is született.

Rövidesen felesége, Foky Emmi is munkatársa lett, és együtt foglalkoztak gyerekeket megszólító grafikákkal, márka- és bábfigurákkal, játéktervezéssel, könyvillusztrációval és animációval. A tárgyanimáció műfajának egyik hazai megteremtője volt, karakterei stílusának fő elemei a néhol szarkazmusba csapó humor, a lényeglátás és a tömörség. Természetesen eme örökzöld alkotások nem jöhettek volna létre olyan nagyszerű és kreatív szerzők és alkotók nélkül, mint Csukás István, Tersánszky József meseírók, Bálint Ágnes, Dargay Attila dramaturgok, Pethő Zsolt zeneszerző, továbbá a színvonalas narráció és szinkronhang is nagy mértékben hozzájárult a bábhősök örökös tagságához. A nagy bábmester 1987-es nyugdíjazása után is tevékeny maradt, feleségével több mesekönyvet illusztrált a kilencvenes években, illetve felkérésre elkészítette a Süsüke, a sárkánygyerek (2000) animációs filmet. Tevékenységét 1964-ben Munkácsy-díjjal, 1970-ben Balázs Béla-díjjal, 1977-ben Érdemes Művész, 1982-ben Kiváló Művész kitüntetéssel és mintegy 25 nemzetközi díjjal ismerték el.

A Tévémaci evolúciója

Ki ne emlékezne az Esti Mese intrójára, nemzedékek kedvencére, gyermekkorunk celebjére, a születése óta számos plasztikai műtétet megélt Tévémacira? A Koch Aurél tervei alapján, Körbert Tibor tervezte mesefigurát Foky Ottó formázta meg saját rajzasztalán a hatvanas években, „aki” először 1964. október 23-án mutatkozott be a képernyőn. A fagottjátékra komótosan cammogó mackó társai váltakoztak: kezdetben Valérka baba, később Csutka baba, majd utolsóként Paprikajancsi kísérte el Macit a lefekvés állomásain. A Tévémaci Bálint Ágnes könyveinek is főszereplője lett, a szerző elmondása szerint a nézőkkel ellentétben Tévémacit eredetileg egyfajta kerettörténetként „alkalmazták” volna, úgymond „bemondónő” helyett, aki segíti a gyerekek esti lefektetését, hiszen Tévémaci először is rendet rak szobájában, majd élvezetes hangeffektusok kíséretében lezuhanyozik, fogat mos, öblít, gargalizál, majd köp. Ezután Tévémaci csoszogó léptekkel belehuppan foteljébe, majd kezdetét veszi a mesefilm. A mese végén a Tévémaci aludni tér Paprikajancsival. A nézők azonban egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak iránta, kérdések özönei érkeztek a szerkesztőségbe. – Csak egy szál bugyogója van? – A Macinak nincs anyukája? – Kistestvére sincs? – Hát nagymamája? – Nincs egy szerető kéz, amely estente betakargatná? – Óvodába sem jár? – Miért köp fiúhangon, mikor lányoknak való pöttyös hálóinge van? „Eleinte bosszantóak voltak a kérdések, a kedves Néző miért a kereten rágódik, és miért nem azon, amit keretez? – árulja el a szerkesztő, majd hozzáteszi, hogy egy idő után megértettük, hogy amit mi ridegen »szignálnak« nevezünk, az a néző szemében rejtelmes mesealak…” A Tévémaci népszerűségét mutatja, hogy a nyolcvanas években Farkas Bertalan még az űrbe is magával vitte, Foky Ottó gyermekeit pedig nem lehetett ágyba parancsolni a kis macibábu nélkül. A tévésztár formába öntője nem is remélte, hogy az általa alkotott Macira még fél évszázad múltán is emlékezni fognak. „Emlékszem, egy egész fogorvosgárda vizsgálta annak idején, hogy a Maci úgy mosson fogat, ahogy a gyerekeknek jó… – meséli a kezdeteket a bábmester, majd egy tévéműsorban hozzátette, a Macit azért tervezte, hogy Paprikajancsival együtt legyen kivel eljátszania az esti mesét. „És Jancsi pedig nagyon rendes, mert mindig felül a végén, és azt mondja: Pszt! Aludjatok gyerekek! Nekem a legnagyobb dicséretet a Maci jelenti. Esküszöm, hogy többet ér minden Kossuth-díjnál, minden Érdemes vagy Kiváló Művész kitüntetésnél.”

Kettős élet

Foky Ottó neve is szerepelt azon az ügynöklistán, amit annak idején Antall József miniszterelnök kapott hivatali elődjétől, Németh Miklóstól. A 2005 februárjában, egy ingyenes tárhelyszolgáltatónál ismét felbukkant lista Antall fia szerint megegyezett az édesapjához eljuttatott dokumentummal. Az animációsfilm-rendező, tervezőgrafikus, ’56-os Széna téri felkelő akkor elismerte az Indexnek, hogy beszervezték a III/III-as ügyosztályra „valamikor a hatvanas években”. „Csúnya dolgok történtek” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy nem végzett ügynöki tevékenységet, nem jelentett senkiről. Arra a kérdésre, hogy ennek nem voltak-e következményei, nemmel válaszolt. „Nincs miért szégyellni magam” – mondta. 6-os kartonja alapján egészen 1990 januárjáig, azaz 17 éven át dolgozott a III/III-as csoportfőnökségen. Fedőneve „Berényi Miklós” volt, és az iratok tanúsága szerint titkos megbízatását „hazafias” alapon vállalta. 1973 és 1977 között a BM III/III 4C alosztályán a „nacionalistákra” dolgozott, majd 1977-ben átvette a kulturális elhárítás. Noha 1987-ben nyugdíjba vonult, még 1990-ig foglalkoztatták.

Olvasson tovább: