Kereső toggle

A meztelen igazság bajnoka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nézzük az embert, aki nem fér bele egyetlen skatulyába sem. Jó dolog is lehetne ebből – kiben nem munkál gondosan titkolt vágyódás az eredetiség felé?

Fábry Sándor, német–magyar szakos tanár ilyen ember. Még nem mérhető pontosan a veszteség, melyet a magyar iskolaügy kénytelen elszenvedni amiatt, hogy mindaz a szókincstenger végül is nem jutott katedrára, ami benne lassan megérlelődött a kezdeti dramaturgévek alatt. 

A beszélgetős műfaj koronázatlan királya legutóbb a Heti Válasz nagyinterjújában osztott észt, sokakat nevesítve. És hozta a soros botrányt: Mécs Imrét, az egyetlen ’56-os parlamenti képviselőt „megélhetési halálraítélt”-nek nevezte, majd a felhorkanást picit sértetten reagálta le, nem vonva vissza szavait. Érző lélek, ha épp nem ő cikiz, hanem őt mások. 

Esti showder című műsorának legelején, pár sikamlós poén után rendszerint politizálásba kezd. Csípős sziporkák jönnek a kormányfőre „és társai”-ra a jobboldali-konzervatív retorika vitriolos modorában, ami máshol egészében megszokott. 

Rögtön ezután tudathasadás veszi kezdetét. Az est nagyobb részében ugyanis Fábry Sándor Dr. Jekylt szégyenítve átlényegül, s konzervatív érzelmű emberből a leglazább, a trágárságig szabadszájú, saját illatanyagaira, emésztési és hormonális folyamataira, nemi vágyódásaira szüntelenül utalgató ösztönlénnyé süllyed milliók előtt. Modora vérbő „bevállalós” reality, polgári megjelenéséből kivetkőzik, a mostani, 150. adásban a szó szerinti lemeztelenedésig jutva el. Díszletnek beszervezett vendégeit néha épp csak elviseli, el-elvágva szavukat valami kisípolt malacsággal.

A porondmester ma egyedibb jelenség, mint Maud, a csodapók a régi vurstliban. Élő metszete két, egymástól igencsak távoli halmaznak, a jobboldali politizálás narratívájának és a kereskedelmi televíziózás világszerte ultraliberális, morális gátakat szándékosan átlépő botrányeszköztárának. Hogyan összegezhetnénk e teljesítményt? Mint az egyszeri sportriporter, ki az éterbe kiáltotta annak idején: Ilyen nincs! – nincs, és mégis van.

Olvasson tovább: