Kereső toggle

Közös nevező

Miért fontos Orbán Viktor jeruzsálemi útja?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Stratégiai jelentőséggel bír a júliusra tervezett Orbán–Netanjahu csúcs. Egymásra utaltságunk a nemzetállami létet fenyegető globalizmus és a zsidó-keresztény kultúra megsemmisítésére törő iszlamizmus elleni küzdelemben, továbbá mindkettőnk rendszeres és igaztalan nemzetközi megbélyegzése egyaránt egységfront építését indokolják hazánk és Izrael között.

Stratégiai érdekeknél jóval több is összeköt minket. A közös, zsidó-keresztény kultúrkörhöz való tartozás, az Izraelben élő nagy lélekszámú magyar ajkú közösség és a hazai zsidóság hídszerepe, a zsidó közösség elévülhetetlen hozzájárulása a magyar kultúrához, a mindkét nemzetet sújtó diaszpóralétből eredő sorsközösség, a megmaradást célzó nemzetpolitika központi jelentősége mind a közös nevezőt erősítik. Összeköt a Budapesten született Herzl Tivadarnak, a modern zsidó állam megálmodójának, a politikai cionizmus atyjának emléke is, aki miatt a modern Izrael államát részben akár egyfajta Budapestről eredő projektnek is nevezhetjük. Voltaképpen hazánk és Izrael potenciális természetes szövetségesek.

Mint keresztény és magyar, örömmel látom a két ország közeledését. Reménykedem, hogy egyre több magyar patrióta felfogja ennek jelentőségét. Izrael modern államának példája ugyanis ékesen bizonyítja a patriotizmus életképességét. Az a tény, hogy a csaknem kétezer éves diaszpóraléttel járó hányattatások és különösen a náci népirtás borzalmai után az ezernyi sebből vérző zsidó nép virágzó államot tudott létrehozni terrortól és háborúktól tépve, ellenséges környezetben, és az intenzív nemzetközi nyomással is dacolva folyamatosan képes azt fenntartani, sőt fejlődni, ez minden népnek példát, bátorítást jelent.

Az, hogy a Közel-Keletet jellemző vérzivataros viszonyok között Izrael állama, mint a térség törpe kisebbsége, de (!) egyetlen demokráciája, egy hatalommegosztáson, politikai váltógazdálkodáson, vélemény- és sajtószabadságon nyugvó, dinamikus, élhető társadalmat tud működtetni, annak a zsidó-keresztény szabadságeszménynek az erejét is mutatja, ami Európát és Amerikát is naggyá tette.

Most, hogy Európa egyre inkább elidegenedik kulturális és vallási gyökereitől, sőt ezekkel szembenálló értékeknek való behódolás útján jár, ösztönző látni egy olyan nép újjászületését, akinek van elég bátorsága nemzeti értékeit és érdekeit őrizni, zsidónak lenni és annak maradni a földjén.

Nemzetpolitika: Izrael mint követendő példa

A zsidó reneszánsz egyik kulcsa – és ez számunkra külön is üzenetértékű – az elkötelezett nemzetpolitika: a nemzeti összetartozás tudatosítása, egymás segítése, a nemzeti célokért való összefogás, ami a politikai cionizmus talaján sarjadt. A cionizmus nem szitokszó, hanem a zsidó nemzeti politika kifejezése. A Sionhoz (Cionhoz), azaz a zsidó hazához való ragaszkodás, az oda való visszatérés, a szuverén zsidó nemzetállam felépítése és védelme, a zsidó nemzeti tudat és identitás erősítése.

Legalább a magyar jobboldalnak illene felismernie, hogy a cionizmus eredendően a legjobb értelemben vett nemzeti mozgalom. Semmi köze sincs a globalizmushoz, vagy valamiféle világuralmi törekvéshez. Cionista az, aki hiszi, hogy Izraelnek joga van a létezéshez, a nemzetállamhoz és az önvédelemhez. Mint ahogy mi, magyarok hisszük, hogy Isten adta jogunk van egy magyar Magyarországhoz.

Izrael léte fegyver a történelemhamisítással szemben is. Akik ugyanis „megszállónak” tekintik a zsidóságot Kelet-Jeruzsálemben, illetve a „Nyugati partként/Ciszjordániaként” aposztrofált Júdea-Szamariában, vagy egyenesen egész „Palesztinát” illetően bélyegzik őket „gyarmatosítónak,” azok tagadják azt a történelmi tényt, hogy a zsidóság nem önszántából távozott el szülőföldjéről. Az egykori Róma brutális megtorlása fosztotta meg otthonától az ellene két szabadságharcot is kirobbantó népet. A véreskezű Hadrianus császár a Bar-Kochba vezette szabadságharc leverése után a zsidókat elüldözte Júdeából és Jeruzsálemből. Még az emlékezetüket is el kívánta törölni a térségben. Ezért Júdea provincia nevét (máig ható történelemhamisítást eredményezően) Szíria–Palesztinára változtatta. A zsidó Izrael huszadik századi újraszületése, ősi területeinek benépesítése ezért történelmi igazságtétel is. Ha valakiknek, ezt nekünk, magyaroknak különösen meg kell értenünk. Mi sem vagyunk turisták a külhoni történelmi területeinken, így Izrael sem lehet „megszálló” ősi földjén.

Jeruzsálem, a kulcskérdés

Mit szólnánk mi ahhoz, ha bárki venné a bátorságot, hogy beleszóljon abba, hogy mi Budapestet tartjuk fővárosunknak? Amennyire természetes, hogy ebben senki másnak nem engednénk, annyira az is, hogy Izraelnek is joga van saját magának meghatároznia a fővárosát. Tény, hogy rajta kívül sosem volt Jeruzsálem egy nemzetnek sem a fővárosa. Pedig kisebb megszakításokkal körülbelül ezer éven át muszlim megszállás alatt is állt, mégsem tekintették még a muszlimok sem kiemelt fontosságú központjuknak, pláne fővárosuknak. Jellemző, hogy amíg az Ószövetség közel hétszázszor említi Jeruzsálemet, a Korán egyszer sem. Jeruzsálem elválaszthatatlan a zsidó identitástól. Aki elvitatja a zsidóságtól Jeruzsálemet, az a zsidó identitásba tapos. Örvendetes, hogy Donald Trump elnök Jeruzsálembe, Izrael örök, egységes és feloszthatatlan fővárosába költöztette az Egyesült Államok nagykövetségét. Nagyszerű kiállás lenne a történelmi igazságtétel mellett, ha mi is követnénk a példát!

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: