Kereső toggle

Közös nevező

Miért fontos Orbán Viktor jeruzsálemi útja?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Stratégiai jelentőséggel bír a júliusra tervezett Orbán–Netanjahu csúcs. Egymásra utaltságunk a nemzetállami létet fenyegető globalizmus és a zsidó-keresztény kultúra megsemmisítésére törő iszlamizmus elleni küzdelemben, továbbá mindkettőnk rendszeres és igaztalan nemzetközi megbélyegzése egyaránt egységfront építését indokolják hazánk és Izrael között.

Stratégiai érdekeknél jóval több is összeköt minket. A közös, zsidó-keresztény kultúrkörhöz való tartozás, az Izraelben élő nagy lélekszámú magyar ajkú közösség és a hazai zsidóság hídszerepe, a zsidó közösség elévülhetetlen hozzájárulása a magyar kultúrához, a mindkét nemzetet sújtó diaszpóralétből eredő sorsközösség, a megmaradást célzó nemzetpolitika központi jelentősége mind a közös nevezőt erősítik. Összeköt a Budapesten született Herzl Tivadarnak, a modern zsidó állam megálmodójának, a politikai cionizmus atyjának emléke is, aki miatt a modern Izrael államát részben akár egyfajta Budapestről eredő projektnek is nevezhetjük. Voltaképpen hazánk és Izrael potenciális természetes szövetségesek.

Mint keresztény és magyar, örömmel látom a két ország közeledését. Reménykedem, hogy egyre több magyar patrióta felfogja ennek jelentőségét. Izrael modern államának példája ugyanis ékesen bizonyítja a patriotizmus életképességét. Az a tény, hogy a csaknem kétezer éves diaszpóraléttel járó hányattatások és különösen a náci népirtás borzalmai után az ezernyi sebből vérző zsidó nép virágzó államot tudott létrehozni terrortól és háborúktól tépve, ellenséges környezetben, és az intenzív nemzetközi nyomással is dacolva folyamatosan képes azt fenntartani, sőt fejlődni, ez minden népnek példát, bátorítást jelent.

Az, hogy a Közel-Keletet jellemző vérzivataros viszonyok között Izrael állama, mint a térség törpe kisebbsége, de (!) egyetlen demokráciája, egy hatalommegosztáson, politikai váltógazdálkodáson, vélemény- és sajtószabadságon nyugvó, dinamikus, élhető társadalmat tud működtetni, annak a zsidó-keresztény szabadságeszménynek az erejét is mutatja, ami Európát és Amerikát is naggyá tette.

Most, hogy Európa egyre inkább elidegenedik kulturális és vallási gyökereitől, sőt ezekkel szembenálló értékeknek való behódolás útján jár, ösztönző látni egy olyan nép újjászületését, akinek van elég bátorsága nemzeti értékeit és érdekeit őrizni, zsidónak lenni és annak maradni a földjén.

Nemzetpolitika: Izrael mint követendő példa

A zsidó reneszánsz egyik kulcsa – és ez számunkra külön is üzenetértékű – az elkötelezett nemzetpolitika: a nemzeti összetartozás tudatosítása, egymás segítése, a nemzeti célokért való összefogás, ami a politikai cionizmus talaján sarjadt. A cionizmus nem szitokszó, hanem a zsidó nemzeti politika kifejezése. A Sionhoz (Cionhoz), azaz a zsidó hazához való ragaszkodás, az oda való visszatérés, a szuverén zsidó nemzetállam felépítése és védelme, a zsidó nemzeti tudat és identitás erősítése.

Legalább a magyar jobboldalnak illene felismernie, hogy a cionizmus eredendően a legjobb értelemben vett nemzeti mozgalom. Semmi köze sincs a globalizmushoz, vagy valamiféle világuralmi törekvéshez. Cionista az, aki hiszi, hogy Izraelnek joga van a létezéshez, a nemzetállamhoz és az önvédelemhez. Mint ahogy mi, magyarok hisszük, hogy Isten adta jogunk van egy magyar Magyarországhoz.

Izrael léte fegyver a történelemhamisítással szemben is. Akik ugyanis „megszállónak” tekintik a zsidóságot Kelet-Jeruzsálemben, illetve a „Nyugati partként/Ciszjordániaként” aposztrofált Júdea-Szamariában, vagy egyenesen egész „Palesztinát” illetően bélyegzik őket „gyarmatosítónak,” azok tagadják azt a történelmi tényt, hogy a zsidóság nem önszántából távozott el szülőföldjéről. Az egykori Róma brutális megtorlása fosztotta meg otthonától az ellene két szabadságharcot is kirobbantó népet. A véreskezű Hadrianus császár a Bar-Kochba vezette szabadságharc leverése után a zsidókat elüldözte Júdeából és Jeruzsálemből. Még az emlékezetüket is el kívánta törölni a térségben. Ezért Júdea provincia nevét (máig ható történelemhamisítást eredményezően) Szíria–Palesztinára változtatta. A zsidó Izrael huszadik századi újraszületése, ősi területeinek benépesítése ezért történelmi igazságtétel is. Ha valakiknek, ezt nekünk, magyaroknak különösen meg kell értenünk. Mi sem vagyunk turisták a külhoni történelmi területeinken, így Izrael sem lehet „megszálló” ősi földjén.

Jeruzsálem, a kulcskérdés

Mit szólnánk mi ahhoz, ha bárki venné a bátorságot, hogy beleszóljon abba, hogy mi Budapestet tartjuk fővárosunknak? Amennyire természetes, hogy ebben senki másnak nem engednénk, annyira az is, hogy Izraelnek is joga van saját magának meghatároznia a fővárosát. Tény, hogy rajta kívül sosem volt Jeruzsálem egy nemzetnek sem a fővárosa. Pedig kisebb megszakításokkal körülbelül ezer éven át muszlim megszállás alatt is állt, mégsem tekintették még a muszlimok sem kiemelt fontosságú központjuknak, pláne fővárosuknak. Jellemző, hogy amíg az Ószövetség közel hétszázszor említi Jeruzsálemet, a Korán egyszer sem. Jeruzsálem elválaszthatatlan a zsidó identitástól. Aki elvitatja a zsidóságtól Jeruzsálemet, az a zsidó identitásba tapos. Örvendetes, hogy Donald Trump elnök Jeruzsálembe, Izrael örök, egységes és feloszthatatlan fővárosába költöztette az Egyesült Államok nagykövetségét. Nagyszerű kiállás lenne a történelmi igazságtétel mellett, ha mi is követnénk a példát!

Szövetségben a muszlim hódítás ellen

A magyar történelem szerves része a muszlim hódítás elleni küzdelem is. Mint Hunyadi Jánoson, törökverő Zrínyi Miklóson, az Egri csillagokon nevelkedett keresztény és magyar patrióta, már csak ezért is szimpátiával nézek azokra az erőfeszítésekre, amelyeket egy, a mi kultúrkörünkhöz tartozó, számszerű kisebbségben levő nép tesz a politikai iszlamizmus feltartóztatásáért, közös értékeink védelméért. Mennyi szenvedéstől szabadulhatott volna meg hazánk (és Európa), ha Izrael állama a középkorban is létezett volna! Meggyőződésem, hogy a demokratikus értékrenden alapuló egész szabad világnak elemi biztonságpolitikai érdeke egy erős, önmagát megvédeni képes zsidó állam az egyre mélyebb káoszba alámerülő közel-keleti térségben. Izrael biztonsága Európa biztonsága is!

Izrael lényegében az egész nyugati civilizáció önvédelmi harcát vívja a Közel-Keleten, így a szabad világ védőbástyáját képezi a térségben.

A muszlim-arab oldalt támogató európai politikusok figyelmen kívül hagyják, hogy Izrael civilizációs határvonalon, az európai zsidó-keresztény, és a keleti iszlám civilizáció frontján helyezkedik el. Az egyiknek a középpontjában az emberi méltóság és szabadság tisztelete, a tolerancia, a befogadás, a másikéban a kizárólagosságra törekvés, az alávetés áll. Aki az arab–zsidó konfliktust csak területi kérdésnek tartja, nem érti ezt. A politikai iszlám dogmatikusan „Allah tulajdonának”, oszthatatlan iszlám birtoknak (wakf) tart minden, az iszlám által egykor meghódított földet, így „Palesztina” teljes területét (de még hazánk, sőt Európa egykori török hódoltság alá kényszerített részeit) is. Ez a dogma is magyarázza, hogy az iszlám politika miért utasítja el a zsidó állam létét.

Aki nem veszi figyelembe ezeket a tetteket determináló spirituális motivációkat, csak növeli a káoszt a térségben. Nem kérdéses, hogy ebben a konfliktusban Izrael mellett van a helyünk! Ezért az izraeli–arab relációban csak olyan megoldásokat szabad támogatnunk, amelyek nem gyöngítik, hanem garantálják Izrael biztonságos és védhető határok közötti létezéséhez való jogát, önvédelmi képességét.

Keresztényként sem lehetünk közömbösek a muszlim országokban élő, illetve a palesztin felügyelet alá átsorolt keresztény (kopt, asszír és arab) kisebbség sanyarú sorsa iránt sem. Ezek a közösségek masszív üldözésnek vannak kitéve, drámai ütemben sorvadnak el. Nem lehetünk közönyösek azon helyek biztonságát, megközelíthetőségét illetően sem, ahol a mi Urunk, Jézus Krisztus született és szolgált. Az egyetlen megbízható szövetségesünk a megvédésükben Izrael lehet a térségben.

Jeruzsálem városa (éppen az arabok által lefoglalni kívánt keleti része) a zsidóság történelme mellett történelmi színtere, régészeti leletei pedig tárgyi bizonyítékai a kereszténység születésének, a Biblia (benne az Újszövetség) valóságtartalmának is! A kereszténység elemi érdeke, hogy ne forgassák ki ezekből, és Jeruzsálem olyan hatalom igazgatása alatt álljon, amely megőrzi, tiszteletben tartja emlékeit, szent helyeit.

Izraeli fennhatóság alatt ezek a jogok minden irányban kifogástalanul érvényesülnek, muszlim fennhatóság alatti gyakorlásuk viszont mindig is életveszélyes volt. Betlehem ma a palesztin autonómia része. A betlehemi Születés Templomát 2002-ben palesztin fegyveresek elfoglalták, megrongálták, kifosztották. Amióta a város palesztin kézbe került, a keresztény lakosság aránya drámaian lecsökkent. A jeruzsálemi Templom egykori létezését – és ezáltal Jézus Krisztus szolgálatának fontos történelmi helyszínét is – a palesztinok tagadják, és igyekeznek eltüntetni az erre vonatkozó régészeti emlékeket.

Izrael támogatása tehát egyszerre magyar és keresztény érdek. Izraelnek meg stratégiai érdeke, hogy legyenek olyan támogatói, akiknek van bátorságuk szembeszállni az anticionista európai trenddel. Üdvös lenne, ha hazánk továbbra is ebbe a körbe tartozna. Cserébe elnyerhetné egy olyan nagyhatalom támogatását, aki érti a nemzetpolitika fontosságát, akinek a keze sok helyre elér, gazdasági és technológiai közreműködése pedig nagyban hozzájárulhat az EU pénzügyi zsarolásaival szembeni sikeres védekezéshez is.

Olvasson tovább: