Kereső toggle

Két zászló alatt

Morvay Péter publicisztikája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzetállami törvény elfogadása után három nappal több mint százezren vonultak utcára Izraelben azért, hogy a homoszexuális férfi párok is igénybe vehessék a béranyák szolgáltatásait a családbővítés érdekében.

A nemzetközi sajtó reakciója a két eseményre svájci óra pontossággal kiszámítható volt. A nemzetállami törvénnyel Izrael kiírta magát a demokratikus nemzetek sorából (nem mintha a balliberális média ne tekintette volna mindig is rasszista és apartheidgyanús országnak a zsidó államot), miközben a szivárványdemonstrációk a reménysugarat jelentik a szabadság és az egyenlőség védelmezői számára. Ezekre a zsigeri reakciókra nincs is értelme sok szót vesztegetni, sajnálatos módon számos témában (köztük nem utolsósorban Izrael legitimitása és önvédelme vagy éppen a melegjogok ügyében) ma már a cikk címét sem kell elolvasni, elég megnézni az újság vagy híroldal nevét, és már tudjuk is, mi fog következni.

Mégis van, amit nem könnyű értelmezni a két egymást követő izraeli eseményben. A Kneszet elfogad egy törvényt, ami bár nem hivatkozik nevesítve a Bibliára, mégis egyértelműen abból vezeti le Izrael Államának identitását. Az ország neve, fővárosa, történelmi földje, valamint hivatalos jelképe, a menóra mind a héber Bibliából származik, ami persze eddig is így volt, de most már ezt törvény is rögzíti. Vannak, akik nem értenek egyet azzal, hogy szükség volt a jogszabályra, de annak tartalmával az izraeli társadalom túlnyomó többsége egyetért.

Mint ahogy a jelek szerint az izraeli társadalom, ha nem is túlnyomó, de jelentős többsége egyetért azzal, hogy a homoszexuálisok számára nemcsak a házasságot, hanem a gyermekvállalást és gyermeknevelést is korlátok nélkül elérhetővé kell tenni. Miután a biológiai adottságok miatt a nem transznemű férfi és nő homoszexuális párok az előbbire nem képesek, ezért béranyák és bérdonorok szolgáltatásait kívánják igénybe venni. Erre Izraelben lehetőség is van, ám csak a nők számára, ezért a melegszervezetek törvényt kezdeményeztek, hogy férfiak is „szülhessenek”, mármint béranyákon keresztül. Miután a homoszexualitás – annak ellenére, hogy Tel-Avivot a világ legmelegbarátabb városának tartják – az izraeli társadalomnak csak egy töredékét érinti, és közülük is elenyésző azok száma, akik ilyen módon terveznek gyermekhez jutni, ezért a kiegészítő jogszabály körüli vita szubkisebbségi jellegű – legalábbis logikusan ennek kellene lennie.

Ehhez képest mindenkit meglepett (a szervezőket is beleértve), hogy az országos sztrájkkal párosított tüntetés-felhívásukra milyen sokan megmozdultak, az izraeli társadalom szinte minden rétegéből. A demonstrációk földrajzilag is lefedték az országot, nemcsak Tel-Avivban vonultak százezren az utcára, hanem az északi határtól kezdve a Negev-sivatagban fekvő Beersebáig az ország legtöbb városában voltak tüntetések, egyedül az arab többségű izraeli települések maradtak csendesek.

Gyakorlatilag a teljes izraeli sajtó, a gazdasági szféra,illetve (sok cég is szabadnapot adott dolgozóinak, hogy elmehessenek tüntetni) és a politikai elit is a felvonulók mellé állt, akik között sokan voltak olyanok, akik eddig semmilyen szivárványos rendezvényen nem vettek részt, ám most eljöttek, szolidaritásból és az „egyenlőség” védelmében. Nyilván volt a demonstrációknak kormányellenes felhangja is (Netanjahu miniszterelnök előbb azt mondta, hogy támogatja a törvényt, majd ellene szavazott, a tüntetések után pedig kijelentette, hogy ő maga fog egy új törvényt benyújtani a homoszexuális férfiak jogegyenlősége biztosítására), de a fő üzenet a homoszexuálisok támogatása volt.

Az izraeli társadalom töredezettsége, ha úgy tetszik megosztottsága eddig sem volt titok. Az viszont új jelenség, hogy vasárnap tömegek ünneplik azt a magatartást, amit csütörtökön a nemzet identitásának alapjául deklarált Könyv feltétel nélkül és egyértelműen elítél.

Olvasson tovább: