Kereső toggle

Nagy Imre védelmében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jobbikos Szávay István a héten ismét moszkovita gazembernek nevezte a parlamentben Nagy Imrét.

Már 2016-ban egy napirend utáni felszólalásában megtette, most pedig egy, a miniszterelnökhöz intézett azonnali kérdésében ismételte meg állításait. Az azonnali kérdés egyébként arra vonatkozott, hogy a Fidesz miért nem támogatja a pártállami ügynökök névsorának nyilvánosságra kerülését – ebben Szávaynak történetesen igaza lenne, ám ezt a részigazságát sikerült agyoncsapnia a Nagy Imrére tett megjegyzésével.

Eszerint Nagy Imre ugyanolyan véreskezű, gonosz kommunista volt, mint a Rákosi- és a korai Kádár-korszak vezetői, csak éppen Rajk Lászlóhoz hasonlóan ellene fordult a gépezet, amelynek a megteremtésében részt vett.

Amikor Szávay 2016 tavaszán napirend után hasonlókat mondott Nagy Imréről, nem kapott érdemi választ senkitől. Most Orbán Viktor miniszterelnök reagált a szavaira, aki több tiszteletet kért a kivégzett miniszterelnöknek, hiszen ő saját biztonsága helyett a halált választotta, hogy így álljon ki a hazája mellett. Ezt pedig – így Orbán – akkor is érdemes megbecsülni, ha Nagy Imre nézeteivel a mai magyar Országgyűlésnek valószínűleg egyetlen tagja sem ért egyet.

***

Nagy Imre életútjával a Hetek két héttel ezelőtti száma bővebben foglalkozott (Nagy Imre élete és halála, Hetek 2018. június 15.). Kétségtelen, hogy az 1956-ban már közel 40 éves kommunista pályafutást magáénak tudó Nagy életének voltak homályos, sőt, sötét lapjai is az 1930-as évek Szovjetuniójától az 1950-es évek magyar pártvezetésében betöltött szerepéig. Ezekre a homályos, illetve sötét foltokra az elmúlt évtizedekben sokan sokféle nézőpontból igyekeztek felhívni a figyelmet – elég csak Kádár János utolsó miniszterelnökének, Grósz Károlynak az 1989-es, KGB-vel együttműködésben elindított rágalomhadjáratára gondolni, amelyben Nagy 1930-as évekbeli (valós) NKVD-s szerepét kerekítették ki a néhai miniszterelnök lejáratására alkalmas legendává.

Nagy Imre természetesen nem volt szent. A harmincas évek Moszkvájában és az 1950-es évek Budapestjén kommunista közép-, illetve felsővezetőnek lenni – nem ez volt az a pályafutás, ahol bárki meg tudta őrizni erkölcsi integritását. Ennél azonban fontosabb, hogy Nagy Imre akkor, amikor a pártfunkcionáriusi kényelem és a hazájáért viselt mártíromság között választhatott, helyesen cselekedett.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: