Kereső toggle

Folytassa, Messi!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tovább íródhat az argentin szappanopera – oh, Lionel, ne hagyj el, képes vagyok arra, hogy mindent megbocsássak – miután a ki-ki meccsen Argentína 2-1-re legyőzte Nigériát. Aki nem látta az Argentína–Nigéria meccset, annak gólösszefoglaló helyett elég a Maradonát mutató vágóképeket bejátszani: az első argentin gólnál látott kirobbanó örömtől a szunyókálástól és a kataton állapoton keresztül jutott el odáig az egykori világklasszis, hogy két kezének középső ujját kimutatva a díszpáholyból jelezze, mit érez a meccs végén. 

Vajon ez azt jelenti-e, hogy Argentína megtalálta a formáját és elindult, hogy ostrom alá vegye az egeket, vagy inkább az agónia azon szakaszába jutott, amikor a beteg hirtelen jobban lesz, azt nem lehet tudni. Ha tudják folytatni a felpörgést, akkor még sokra vihetik. Annak ellenére, hogy a vébé hírei már a meccsek kezdete előtt Argentína botrányairól szóltak. Kezdődött azzal, hogy az olasz bajnokság gólkirálya, az Inter játékosa, Icardi nem kapott meghívót az argentin válogatottba. Úgy hírlik, ennek pusztán az volt az oka, hogy nem tartozik Messi baráti körébe. Régen rossz, ha a válogatott keret összeállításánál nem a teljesítmény, hanem a baráti viszonyok döntenek. De ezen nagyon nincs mit csodálkozni, hiszen az argentin szövetségi kapitány már hónapokkal ezelőtt nyilatkozta, hogy Messi véleménye fog dönteni a csapat összeállításában, és talán ez a véleménye erősítette meg őt is a kapitányi székben.

A játékosuralom megmutatkozott az Izrael elleni, a vébé előttre lekötött meccs lemondásában is. Miután a palesztinok Messi-mezek elégetésével fenyegetőztek, a játékosok nyomására az argentin szövetség lemondta a Jeruzsálembe tervezett mérkőzést. A futballt meghódító marketingvilág hatására olyan képzet lengi körül a sztárjátékosokat, hogy aki jól focizik, az eleve jó ember is. Ez a felfogás az erkölcsi értéket a futballtudásból eredezteti. Bármilyen meghökkentő ez az állításunk, nagyon is létező jelenség: Messi egyenesen orákulum a szurkolók nagyobb része számára. Ha Maradona imádására valódi vallási kultusz jött létre, Messi imádása államvallás lesz Argentínában. A palesztinok zsarolása pedig arra épült, hogy Messi a béke és a szeretet embere, ő nem léphet pályára Izrael ellen. Az őket formázó ikonok dicsőségéért aggódó játékosok pedig a manipuláció tárgyai és eszközei lettek.

A labdarúgókról szóló történetek olyanok, mint a középkori szentek hagiográfiái, a történtektől függetlenül íródnak. Ebben a történetben a szurkolók körében kering egy történet, amelyben Messi fájlalja a meccs lemondását. Ezzel csak az a probléma, hogy ilyen interjú igazolhatóan nem született.

Ezek a focisták olyan közegben élnek, ahol miközben minden kívánságukat lesik, semmi olyan döntést nem kell meghozniuk, amely erkölcsi következménnyel jár. Ebben az esetben a láthatatlan erkölcsi rend működését Izland és Horvátország jelezte Argentína számára. Amikor a sócsomagoló üzem dolgozója egyszerűen levette Messit a pályáról, és egy alsóbb osztályú csapat kapusa kifogta a világ legnagyobb sztárjának büntetőjét, az az élet győzelme is volt a hormonkezelt műemberek virtuális világa fölött. Horvátország pedig nem bekkelve, hanem gyönyörű focit bemutatva alázta meg Argentínát, feldöntögetve a látszatvilág díszleteit.

Olvasson tovább: