Kereső toggle

A fékevesztett Brüsszel

Gyorsreakció a kvótadiktátumra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Durva politikai diktátum az Európai Unió Bíróságának a magyar és szlovák keresetet elutasító kvótadöntése, ami precedenst teremthet rá, hogy az EU a jövőben a működését szabályozó és a tagjai összessége által elfogadott szerződések módosítása nélkül is bármilyen döntést legyömöszölhessen a tagállamok torkán.

Az éppen a jelen írás előtti órákban közzétett döntés ténylegesen és hosszabb távú kihatását illetően nem pusztán arról szól, hogy hazánknak 1294 menedékkérőt kellene akarata ellenére befogadnia (bár önmagában ez is jelentős nemzetbiztonsági kockázattal jár), hanem a tagállami szuverenitás lábbal tiprása előtt nyitja meg az utat. A tagállamok és az Unió viszonyát, hatásköri megosztását rögzítő alapszerződések (az Európai Unióról és az annak működéséről szóló szerződések) szerint ugyanis a határok ellenőrzésével, menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos politikák jogilag nem tartoznak automatikusan a nemzetek fölötti (úgynevezett közösségi) hatáskörbe, hanem azokat közösen kell kialakítani, „rendes jogalkotási eljárás keretében”. Ehhez képest a tárgybeli kvótaügyben annyi történt, hogy még 2015 folyamán az uniós belügyminiszterek Csehország, Magyarország, Szlovákia és Románia ellenszavazatával és Finnország tartózkodása mellett minősített többségi szavazással döntést hoztak 120 ezer menedékkérőnek a tagállamok közötti elosztásáról. Olyan határozatot, aminek nincsen jogalapja, mert kötelező (!) befogadási kvóta alkalmazásának lehetővé tételére vonatkozóan semmiféle normát korábban (és azóta sem) az Unió – éppen tagállami konszenzus hiányában – nem alkotott. Jogi megközelítésben nem kérdéses, hogy egy jogalap nélküli határozat, ami ráadásul egyidejűleg beleütközik számos tagállam, így hazánk nemzeti jogszabályaiba is, semmis. Ezt a döntést támadta meg hazánk és Szlovákia – Lengyelország támogatásával – az Unió bírósága előtt.

Mi történt most mégis? Diktatúrákra jellemző módon a jogot megerőszakolta a nemzetállami biztonsági érdekeket kezdettől figyelmen kívül hagyó birodalmi politika. Aki egy csöppnyire is figyelemmel kísérte az európai vezető hatalmak (Németország, Franciaország) és Brüsszel felelőtlen, sőt, egyenesen a határvédelemre koncentráló erőfeszítéseket megbélyegző, kriminalizáló folyamatos megnyilatkozásait, azt nem érhette meglepetésként a diktátum. Különösen, miután nyáron napvilágot látott az Európai Bíróság főtanácsnokának a döntést előkészítő összefoglalója, ami összességében nem jogi, hanem az uniós tagállamok közötti „szolidaritásra” épülő politikai érvrendszert tartalmazva javasolta a magyar és szlovák keresetek elutasítását. Mégis mellbevágó, hogy most nyíltan ki is mondták azt. A jog és a nemzeti hatáskörök ennyire arcátlan semmibevételéről ugyanis nekünk még élénk tapasztalataink vannak a kommunizmus idejéről. A tagállamok közti „szolidaritást” – ami Moszkva érdekein kívül senki mást nem szolgált – akkor is diktátumokkal igyekeztek megteremteni (békeidőben).

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.