Marx forradalmi lelkesedésében nem vette figyelembe az alsóbb néprétegeknek a felsőbb osztályokba való törekvését, és nem tudatosult – talán a maga korában nem is tudatosulhatott – benne annak a lehetősége, hogy a leghangosabb elégedetlenkedőknek mindig ki lehet nyitni egy csapóajtót, amelyen keresztül bejuthatnak a kiváltságosok közé, s ez elejét veheti a lázongásnak. Ami ugyan nem fordul elő gyakrabban, mint a szerencsejátékok életformaváltáshoz szükséges mértékű nyereménye. De mivel tagadhatatlanul megtörténik, elegendő alapot nyújt arra, hogy a modern társadalom individualizálódott tagjai kétségbeesésükben tömegesen kapkodjanak a szerencsés véletlen tünékeny lidércei után.
Az önzetlen áldozatvállalás letűnt hőskorszaka nem tér vissza, amikor puritán népvezérek álltak az elégedetlen tömegek élére. Az emberek már nem a társadalmat akarják megváltoztatni, hanem a saját életüket. Ha kevés van, többet akarnak, ha többjük van, még többet. Nemes célokra hivatkoznak, de ezt azért nem kell feltétlenül elhinni nekik. A történelemben a szabadság harcias szószólóiból, ha hatalomra kerültek, nemegyszer kényelmes despoták lettek. Nietzsche szerint ez azért van, mert szívük mélyén soha nem is akartak egyebet.
Demokratikus dinasztiák?
Kicsoda Charlie Kirk, Trump titkos fegyvere?
A 31 éves evangéliumi keresztény influenszer, aki egyetemisták millióit mozgósította a választások előtt »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »