Kereső toggle

A Somló

Búcsú

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A befejezett múlt mindig fájdalom. Ha olyan valaki megy el, aki nevettetni tudott, az még jobban fáj. Mintha a humorból is csúfot űzne az elmúlás, pedig pont fordítva lenne jó. Most utólag a nagy nevettető grimaszát látni egy fotón jobban fáj, mint amikor egy szomorú ember képét nézzük.

Somló Tamásra nagy szükség volt. Az a lezser derű, amit minden ízében árasztott magából, ráfért a hazai könnyűzenére. A magyar dal egyedülálló és kiváló stílusjegye az a szépséghiba, amely létrejöttének kohójában, a kelet-európai sors világában kerül rá. A visszafordíthatatlanságon bánkódó, melankólikus nagy presszó-eposzok, a felívelő, szívet rengető himnuszok, a keserűen protest, őszinte, kőkemény szerzemények és a felejthető olcsóságok hullámai alkotják ezt a tengert. Somló üde, életigenlő dalai édesvízű áramlatok ebben.
Pályája a ’60-as, ’70-es évek jelentős zenekarai után az LGT-ben és szólóban teljesedett ki. Gazdag életművéből csak néhányat kiemelve a Neked írom a dalt, az Egy elfelejtett szó, a Nem adom fel korszakos jó hangulatról gondoskodtak. A bemozdulósak, mint a Boogie a zongorán vagy az Annyi mindent nem szerettem még mellett lírikus darabjai is frenetikusak voltak: Álomarcú lány, Ha a csend beszélni tudna.
Kevésbé előtérben lévő remekművei, mint az Indulni kell, a Léghajó, a Holnap fájó tartalommal telnek meg most. Az utóbbit, a Somló Tamás–Sztevanovity Dusán közös szerzeményt nem tudom megállni, hogy ne szerkesszem be, annyira szép.

Adj tért a hitnek, / míg jót remél!
Adj tért a hitnek, / s ne bántsd, akkor se, ha idegen még!

Adj tért az észnek, / mindegy, kié!
Adj tért az észnek, /s ne félj, az se szégyen, hogyha nem a tiéd.

Holnap, néha olyan messze. / Holnap, féltem is, hogy lesz-e.
Mondd, mit tehetnék? / Holnap, jobb az, amit vártam.
Holnap, itt fogant a mában. / Mondd, lehet-e szép?

Adj tért a srácnak, / hadd nőjön fel!
Adj tért a srácnak, / s ne mondd, hogy a holnapjáért vesszük el!

Nézd, a sok embert: a szívek ugyanúgy vernek.
Nézd, a sok sírt: az öklök ugyanúgy vertek.

Adj tért a másnak, / mért vesszen el?
Adj tért a másnak, / ne félj, attól kevesebb még nem leszel!
 
Amikor egy előadóművész nem saját szövegét szólaltatja meg, akkor plusz érdem a hitelesség. Tamás ebben is nagyot alkotott. Nem is véletlen, hogy a legjobb dalszövegírókkal jegyzett közös szerzeményeket. Utánozhatatlan orgánuma, játékos, vagány, de rendkívül intelligens előadói tónusa, szemtelen,  bohém hangvétele végképp bevésődött a magyar kultúrába. Megtiszteltetés volt vele együtt énekelni a Rosenberg Danit.

Olvasson tovább: