Kereső toggle

Irgalom és önvédelem

Európa és a menekültek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A menekültek, bevándorlók megfelelő biztosítékok melletti befogadása (a „gazdasági bevándorlóké” is) a zsidó-keresztény kultúra alapértékeihez tartozik. Ám ugyancsak bibliai alapon nyugszik a befogadó közösség eredeti kulturális és vallási integritásának védelme.

A menekültek, bevándorlók befogadása körül éles viták zajlanak az év eleje óta Európában és Magyarországon is. Orbán Viktor miniszterelnök megjegyzései, valamint az Európa elleni iszlamista terrortámadás aktualitást adott a kérdésnek, de a magyarországi és európai közbeszédben régóta vita tárgya mindez, és egyre többen sürgetik az egyházak – keresztény etikai alapokon álló – állásfoglalását az ügyben; miközben a vitatkozó felek mindkét oldalon bibliai idézetekkel igyekeznek alátámasztani álláspontjukat az európai, illetve magyar társadalmak zsidó-keresztény alapjaira hivatkozva.

A keresztény erkölcs alapján a problémát árnyaltan és többoldalúan kell megközelíteni. A Biblia a mózesi Törvény alapján álló teokratikus zsidó államban részletesen szabályozta ezt a kérdést – máshol a Szentírás alig vagy egyáltalán nem beszél róla. Teológiailag nézve a mózesi Törvény (Tóra) államigazgatási jellegű parancsai soha nem voltak, és nem is lesznek soha kötelezőek a nem zsidó nemzetek számára, a mögöttük álló erkölcsi felfogás azonban – szabadon alkalmazva – iránymutató minden népnek.

A Tóra és a „jövevények”

A Tóra ezt a kérdést szintén két oldalról közelíti meg: egyfelől a „jövevények” (bevándorlók) iránti szolidaritást és segítőkészséget írja elő, másfelől viszont védelmezi a befogadó kultúrát a bevándorlók kulturális és vallási befolyásától.

Az első szempont ilyen jellegű parancsokban nyilvánul meg: „Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3Móz 19:33–34)

Figyelemre méltó, hogy a Jézus által a Tóra 613 parancsa közül a második legfontosabbnak ítélt és minden emberek közötti viszonyra nézve legalapvetőbb erkölcsi útmutatás, a „Szeresd embertársadat, mint önmagadat” parancsának parafrázisa olvasható ebben, ahol az „embertárs” szó helyén itt a „jövevény” szó áll. A zsidóság figyelmét arra is felhívja itt a Törvény, hogy szolidaritásuk, együttérzésük saját történelmi tapasztalatukon nyugodjék, s ezt máshol még jobban kifejti:

„A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Egyiptom földén.” (2Móz 23:9)

Hallgassa meg a cikkhez kapcsolódó rádióanyagot!

Izrael népe Egyiptomban „gazdasági menekültnek” volt tekinthető: a Kanaán földjét sújtó hétéves szárazság és éhínség elől költöztek a bővizű Nílus-deltába, hogy ott vészeljék át a „gazdasági válság” éveit, de végül négyszázharminc évig maradtak ott, jelentősen megszaporodva közben.

A Tóra a későbbiekben tovább szabályozza a teokratikus zsidó államban a bevándorlók iránti támogatási kötelezettséget. A bevándorlók jogi és anyagi védelmét az árvákkal, az özvegyekkel, a lévitákkal mindig együtt kezelve a korabeli szociális háló működésének részeseivé tette.

„Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.” (3Móz 25:35–36);

„A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége teveled) és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belül vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz.” (5Móz 14:28–29; 5Móz 26:12);

„És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon.” (5Móz 16:14);

„És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik teközötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az Ő nevét. És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Egyiptomban; és tartsd meg és teljesítsd e rendeléseket.” (5Móz 16:11–12)

A befogadó kultúra védelme

Ugyanakkor a Tóra a leghatározottabban megvédi a befogadó kultúrát és jogrendet a bevándorlók által importált kulturális és jogi befolyástól azáltal, hogy a befogadott menekültet vagy jövevényt kötelezi a befogadó ország törvényeinek betartására és kultúrájának, vallásának tiszteletére, mi több, részleges gyakorlására. A kovásztalan kenyerek speciálisan zsidó ünnepére vonatkozóan például ezt írja:

„Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost eszik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.” (2Móz 12:19) A peszach ünnepére nézve így rendelkezik a Törvény:

„És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.” (2Móz 12:48–49)

A szombatra vonatkozó rendelkezés így szól: „Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.” (2Móz 23:12).

Az engesztelés napját illetően pedig így rendelkezik a Törvény: „Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat, és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.” (3Móz 16:29)

A helyi étkezési tilalmak közül is kötelezővé tesz egyet a bevándorlókra nézve: „Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.” (3Móz 17:12)

A befogadó ország kulturális integritását védő, a jövevények részleges asszimilációját kikényszerítő idézeteket még bőven találhatnánk, de most legyen elég ennyi. Az általános jogi alapelv tehát, amit a Tóra többször is nyomatékosít, így hangzik:

„Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3Móz 24:22)

„Egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.” (4Móz 9:14)

„Óh közösség! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.” (4Móz 15:15–16)

Azok tehát, akik a mai közéleti vitában a bibliai szolidaritás elvét hangoztatva amellett érvelnek, hogy a bevándorlók befogadása emberiességi okokból nem korlátozható, vegyék figyelembe, hogy a bibliai elv emellett a befogadó közösség eredeti kulturális és vallási integritását is ugyanilyen súllyal védelmezi. Azoknak pedig, akik az európai kultúra zsidó-keresztény alapjainak védelmében a bevándorlás erős vagy teljes korlátozását hirdetik, tudatosítaniuk kell, hogy a zsidó-keresztény kultúra alapértékeihez tartozik a menekültek, bevándorlók megfelelő feltételek és biztosítékok melletti befogadása („gazdasági menekültek” esetében is).

Ha most ezeket az alapelveket a modern Európa és Magyarország jelenlegi problémájára alkalmazzuk, szem előtt kell tartanunk, hogy a bevándorlók jelentős része muszlim országokból érkezik, és ennek a vallásnak egyik alapvető sajátossága, hogy az emberi alapjogokat, amelyek a nyugati civilizáció fundamentumát képezik, egyáltalán nem ismeri el. Az iszlám lényegileg tagadja a – zsidó-keresztény gyökerű kultúrából fakadó – szabadság és a szabad akarat létezését (vagyis minden szabadságjogot), valamint a vallás (egyház) és az állam elválasztásának elvét. Egyik legfőbb törekvése és követelménye, hogy a muszlim közösség a sarija (iszlám vallásjog) állami eszközökkel történő érvényesítése alatt éljen, és ennek megvalósítása érdekében a fegyveres harcot is igenli. Ez összeegyeztethetetlen a nyugati civilizáció alapeszméivel.

Ezen a problémán az sem változtat lényegileg, hogy a menekültek többsége éppen a hazájában megélt muszlim kultúra és vallási elnyomás, valamint az ezáltal létrehozott gazdasági nehézségek elől menekül ide, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy a második generációban e bevándorlók gyermekei nagy számban visszaradikalizálódnak, és harcos iszlamistákká válnak. Ennek oka, hogy a befogadó kultúrához való asszimilációjuk nem megy végbe megfelelő módon: a bevándorlók a nyugati nagyvárosokban elkülönült tömbökben élnek, belső világukban muszlim szigeteket hoznak létre a nyugati társadalmon belül. Így, miközben a bibliai elv befogadásra és szolidaritásra vonatkozó oldala megvalósul a Nyugat részéről, a másik oldala, mely a helyi civilizáció védelmét követeli meg, meghiúsul; és ráadásul az így befogadott kultúra alapjaiban támadja meg – egyre gyakrabban fegyveres eszközökkel is – a befogadót.

E helyzet kezelése jelenleg Európában – mi több, az Egyesült Államokban – sem megoldott, és ha valóban a zsidó-keresztény alapokon akarjuk kezelni, akkor az erre vonatkozó szabályozásnak a bevándorlók iránti szolidaritás mellett az eddiginél sokkal hatékonyabb szűrőrendszerrel érvényesítenie kell a nyugati kultúra teljes körű védelmét is. Ennek részletes kidolgozása a törvényalkotók feladata. Esetleg élhetünk azzal a javaslattal, hogy a szigorú titkosszolgálati átvilágítás és előzetes információgyűjtés mellett olyan nyilatkozatot kellene aláíratni a bevándorlókkal a visszatoloncolás terhe mellett, amely a nyugati civilizáció alapértékeinek kompromiszszumoktól mentes megkövetelését tartalmazza (a szabadságjogokra, az állam és a vallás elválasztására stb. vonatkozóan), és amelyet egy radikális iszlámot valló személy biztosan nem hajlandó aláírni, lemondva ezzel bevándorláshoz való jogáról is. Garanciát kell kérni ebben még a nyugati kultúra alapértékeinek verbális tagadásával szemben is, megelőzve ezzel például a mecsetekben prédikáló radikális imámok tevékenységét, akiknek óriási szerepük van a második-harmadik generációs fiatalok visszaiszlamizálásában. Persze ez még mindig nem biztosítaná a már itt született, radikalizálódó nemzedékek tagjaival szembeni védelmet, de további jogi szabályozással, ennek következetes és szigorú betartatásával és az ezen alapuló folyamatos ellenőrzéssel ez a veszély is jelentősen csökkenthető lenne. E szabályozás ellen persze szót emelhetnek a formális liberalizmus képviselői éppen a szabadságjogok (vallási, lelkiismereti, gondolat- és szólásszabadság elvei) alapján, de be kell látniuk, hogy ezen alapjogok érvényesülése nem fordulhat éppen ezen alapjogok létezése ellen, így e paradox helyzetre nincsen más reális megoldás.

Bevándorlók egy erkölcsi válságtól szenvedő Európában

Végezetül meg kell említenünk azt a közismert tényt is, hogy az európai nemzetek az elvi okok mellett gazdasági megfontolások alapján is ösztönözték mindeddig a bevándorlást, tudniillik az európai családok – már amenynyiben még léteznek – annyira alacsony gyermeklétszámokat vállalnak csak, hogy ez a társadalmak gyors elöregedéséhez és így súlyos nyugdíjválsághoz vezet a közeljövőben, s ezért Európa a bevándorló munkavállalók tömegeitől várta az időskorba lépő európaiak eltartását. Ez a gondolkodásmód többszörösen is visszaütött, mert a tendencia a muszlim – és más keleti – hátterű bevándorlók nagy gyermeklétszámú családjai révén a népesség etnikai összetételének teljes átfordulásához fog vezetni a következő nemzedékekben, így Európa végül Eurábiává változhat. Természetesen nem az etnikai arányok megváltozása, pláne nem a bevándorlók (és leszármazottaik) etnikai hovatartozása a probléma, hanem az, hogy ha a nyugati civilizáció alapértékeihez történő asszimiláció nem megy végbe a várt – rövid – idő alatt, az kulturális, vallási és civilizációs értelemben is a nyugati kultúra megsemmisüléséhez vezethet, legalábbis Európában.

Visszaütött ez a politika más szempontból is, ugyanis az európaiak alapvetően a kétkezi munkát szánják a bevándorlóknak, hogy ők maguk a társadalom felsőbb, kényelmesebb rétegeiben üldögélhessenek, csakhogy ez a helyzet a bevándorlók körében súlyos elégedetlenséget, csalódást, kisebbrendűségi érzést és ennek révén az asszimilációval való még tudatosabb szembehelyezkedést, a második-harmadik generáció visszaiszlamizálódását ösztönzi.

Ezért a jelenség nem választható el az európai társadalmak általános erkölcsi és kulturális válságától sem. Az ős-európaiak alacsony gyermekvállalási hajlandósága például szorosan összefügg a házasság, a család és a szexuális erkölcs válságával is. Érdekes, hogy a melegházasság hihetetlenül eltúlzott és intenzív propagálása közben a liberális értelmiség nem hivatkozik olyan buzgón az európai zsidó-keresztény alapértékek megőrzésére, mint a bevándorlókkal kapcsolatos szolidaritás kérdésében. Pedig ezek a jelenségek egymással szorosan összefüggenek. Ha tehát Európa, és benne Magyarország valóban szeretné a szolidaritás zsidó-keresztény értékét – mely a muszlim és más keleti társadalmakban korántsem ennyire hangsúlyos – megőrizni, akkor meg kell őriznie a többi bibliai értéket is, például a normális, biológiailag reproduktív házasság és család intézményének védelmét, és a nemzet létszámbeli fennmaradásának és növekedésének célját is (amelyhez két embernek legalább három gyermeket kell – saját magának – nemzenie és felnevelnie).

„Az Írás fel nem bontható” – mondja Jézus. A bevándorlók befogadásának elvét akkor tarthatjuk fenn, ha a többi bibliai elvet is fenntartjuk. Különben, mint a Tóra előre jelzi is: „Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: …a jövevény, aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.” (5Móz 28:15; 43–44) (A szerző teológus)

Olvasson tovább: