Egy olyan meccs után, ahol még az ellenfél kapuja elé sem jutottak, nemhogy kapufát vagy gólt lőttek volna, nem ildomos a játékvezetést vagy a szabályokat szidni. Nincs a világon olyan választási rendszer, ahol ilyen eredménnyel győzni lehet. A szabályok kritizálása (még ha olykor jogos is) nem ad választ a vereség okaira. Erről a pontról kimozdulást csak az jelenthet számukra, ha valóban szembenéznek azzal – ami felé az első lépést Bajnai meg is tette –, hogy a vereség fő oka a baloldali összefogás nem elégséges politikai teljesítményében keresendő. A győztes csapat minden csapatrészben felülmúlta a veszteseket, és ez tükröződött a választás végeredményében is.
Persze sokan nem értik és nem érzékelik, hogy négy év súlyos ügyekkel terhelt Fidesz-kormányzása után mi az oka és miként lehetséges, hogy a kormányzó párt magabiztosan hozta a meccset. Egyszerűen azért, mert az emberek a politikai teljesítményt nem a szakértők véleménye alapján értékelik. Ez a probléma gyökere: a politikai kultúra Budapest-központú, a szakértők nagy része semmit nem tud kezdeni a vidékkel, egyszerűen más az életérzése, világképe, pedig a szakpolitika is csak ezen keresztül értelmezhető. Az emberek számára sokkal jobban értékelhető a Fidesz politikai teljesítménye, ahol pedig ennek hiátusait érzékelik, ott jön be a Jobbik.
Mik ezek a teljesítmények? A válság kérdéseire adott válaszok esetében az emberek nem igazán foglalkoznak azzal, hogy ortodox vagy unortodox válaszok hoznak elmozdulást. Nyolc év szocialista kormányzása – ebből a szempontból mindegy, hogy miért – még az „őszödi beszéd” által elismerten is tehetetlen sodródás volt. A Fidesz gazdasági lépései ezzel szemben legalább a szándékok kifejezésére tökéletesen alkalmasak. Miközben már a családfenntartók tekintélyes része nem fizet jövedelemadót a családi kedvezmények miatt, addig a baloldali program úgy foglalható össze, hogy az „elmúltnyolcév” bővítve, és ez senkinek nem kell.
Amíg a rezsicsökkentésen a „szakértők” csak humorizálnak, addig az emberek legalább a kormányzati akaratot értékelik. És itt viszont van egy rendszert érintő gondolat is, ami átment a kormányzat felől az emberek felé: egy olyan méretű országban, mint a mienk, nem feltétlenül kell az ilyen alapszolgáltatásokat piaci logikával kezelni. A rendszerváltás egyik alapvetése az volt, hogy ezen területek piacosítása a verseny által csökkenteni fogja az árakat. Az emberek 25 éves tapasztalata ennek ellentmond. A rezsicsökkentés azért népszerű, mert ez a felfogás tökéletesen megegyezik az emberek tapasztalataival, és ezek a törekvések és szándékok még a mutyiügyeket is képesek részben feledtetni.
A banki és telekommunikációs cégek különadóinak népszerűségét pedig a szakértők sokszor a demagógiával magyarázzák, pedig nincs másról szó, mint hogy az emberek hétköznapi tapasztalatai ezeknek a „mamut”-oknak a napi visszaéléseiről szólnak, amelyekre bonyolult, idő- és költségigényes eljárásokkal lehetne csak jóvátételt szerezni, és ennek a procedúráját nem vállalják az emberek. Erre némi gyógyírt jelent a kormány „Rózsa Sándor-i” politikája. Még lehetne tovább sorolni, hogy miért nem meggyőző a többkulcsos szja vagy a sporttámogatási rendszer kritikája úgy, hogy a jelenlegivel szemben gyakorlatilag nem kínál semmit. Összegzésként el lehet mondani, hogy a Fidesz feje tetejéről talpára állította a magyar politikát: több területen az emberek igényei alapján alakította ki politikai programját. Amíg a baloldali ellenzék továbbra is a társadalmi valóságon kívül élő szakértők programjaival házal, továbbra is kudarcra ítélt a politikája.
A másik: a társadalmi beágyazottság kérdése. Ha megnézzük, hogy településekre bontva hogyan néz ki a második helyezést elérő pártok képe, a baloldal szempontjából egy még szörnyűbb jövő rajzolódik ki. Gyakorlatilag a tízezer főnél kisebb településeken jelen sincs a baloldal, és ez igazán a Jobbik elkövetkező térnyerésének a lehetősége miatt fenyegető. Mik ennek az okai? A baloldal a mai napig a kádárista politika logikája szerint működik. Mik ennek a jelei a szóhasználatban? Például: meg kell szólítani az embereket, párbeszédet kell folytatni a társadalommal, olyan programot kell kínálni, amit elfogadnak stb. Ezek mind azt sugallják, hogy egy külső politikai erő akarja megszólítani őket, és ezt tudat alatt határozottan elutasítják. A baloldalon egyértelműen hiányzik a „mi” élménye. Az egyszerű polgár pedig azon gondolkozik, hogy miért gondolja ez az ember, hogy engem neki kell képviselnie, aki pedig nem is közülünk való.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a kampány sikeréhez nagymértékben hozzájárul annak légköre, az üzenetek hitelességét pedig a metakommunikációs elemek támasztják alá vagy éppen gyengítik. Ha sokak számára máshol nem is tükröződik a politikai teljesítmény, legalább ott, hogy az egyik oldal képes volt megszervezni a saját táborát, a másik oldal pedig nem. Fejetlen szekértábor pedig a saját hívek számára is elriasztó. Az pedig már régen nem elfogadható, hogy a baloldal abból éljen, hogy politikai teljesítmény nélkül, csak az emberi jogok valamiféle elhivatott képviselőjeként kerüljön hatalomra. Sok, hagyományosan baloldali szavazó pusztán azért nem adta oda a szavazatát, hogy a pártelitek ezen teljesítmény nélküli túlélése megszűnjön.
A tábor megszervezésének egyik titka a helyi beágyazottság. Az ezen a területen tapasztalható baloldali szűklátókörűség egyik tipikus esete a sporttámogatási rendszer és a stadionépítés támadása, ami közvélemény-kutatási adatok alapján helyénvalónak tűnhetett, de egy-másfél millió embert fordított szembe a baloldali tömbbel. Azt meg nyugodtan el lehet mondani, hogy nemcsak a miniszterelnök sportszeretete vagy a kormány egészségmegőrző programja miatt mentek a támogatások a sportrendszerbe, hanem azért, hogy sikerüljön a kormány mellé állítani egy, a közvéleményt markánsan befolyásoló tömeget is. És sikerült is.
Erre a választási időszakra abszolút jellemző volt a negatív kampány térnyerése. „Mi észrevételeket fogalmazunk meg a személyiségekkel kapcsolatban, míg a másik oldal lejárató kampányt folytat” – hallottuk mindkét oldalról, de a Fidesz egy ponton itt is előnybe került: ki tudták vonni ebből Orbán Viktort, a miniszterelnök szimbolikus szerepének megerősítésével. A tudatosan leosztott szerepekben megvoltak azok a szóvivők, akik a negatív kampányért feleltek, Orbánnak nem kellett belemenni az iszapbirkózásba. A Fidesz emellett konkrét ügyek apropóján zúdította a baloldalra a negatív kampányt, az Összefogás pedig sikertelenül tematizált, az ő negatív kampányuk kimerült a puszta orbánozásban, konkrét ügyek nélkül. Ezt ráadásul rossz szereposztásban tették, a szövetség vezetői jártak ebben élen. Így, annak ellenére, hogy inkább az ő fejükre zúdult a negatív kritika, mégis rájuk kozmált az, hogy „orbánozás”-sal akarnak választást nyerni.
Ehhez jött még a választási rendszer tökéletes félreértése is. Nem jöttek rá, hogy ami most a Fidesznek kedvez, azt egy jó politizálással a javukra fordíthatják. Az egyébként valóban több ponton vitatható választási szisztéma célja inkább a centrum megerősítése, a szélsőségek kiszűrése, és ezzel a stabilitás erősítése. Ha ez most a Fidesz malmára hajtotta a vizet, a jövőben is az övékre fogja, ha a baloldal továbbra is így fog működni.
A baloldal egyelőre az EU-s választásokra szét is rebben, de nagy kérdés, hogy az elkerülhetetlen személyi változtatásokat mikor hajtják végre, mert az önkormányzati voksolás után – könnyen lehet, hogy – késő lesz. A miniszterelnök választás utáni megnyugtató nyilatkozata azonban újabb kérdéseket vet fel. Valóban megnyugtató azt hallani, hogy a demokratikus polgári középerő biztosíték a bal- és jobboldali szélsőségekkel szemben. Azonban már most másról szólnak a választási adatok. Miközben a Fidesz szavazótábora 400 ezer fővel csökkent – 4 év kormányzás után ez nem megrendítő –, addig a Jobbiké 130 ezerrel nőtt, ilyen alacsony részvételi arányok mellett is. Ez arra utal, hogy a magyar demokratikus közép által húzott erkölcsi határok nem látszanak világosan a magyar társadalomban.
Másik oldalról pedig egyelőre nem mutatkozik a gazdaságpolitikának a szélsőségeket megfékező szerepe. Ott, ahol az adókedvezményeket nem tudják igénybe venni, és eleve olyan alacsony a rezsi, hogy a rezsicsökkentésnek semmilyen érzékelhető hatása nincs, ahol a megélhetési bűnözés eluralkodott, ott az „eleven jog fájáról valóban lehullanak” a kistelepülések. És ebből a szemszögből tényleg érezhető a földmutyik negatív hatása: a Dunántúlon egyértelműen ennek köszönhető a Jobbik előretörése. Nem elfogadható az a társadalomszerkezet a vidéki magyarok számára, amely áll egy földesúri rétegből, alkalmazottakból és egy közmunkásnak nevezett jobbágyságból. A Jobbik ezen a résen tud benyomulni. Hasonló a helyzet, mint a Horthy-korszakban a Bethlen-konszolidáció idején, amikor a konszolidáció eredményeit elsöpörte a világválság, majd jött a radikalizálódó Gömbös-rendszer és a terebélyesedő nyilas mozgalom. Hogy ez most ne így legyen, szükséges egy valóban hatékony munkahelyteremtés és az értékrend világossá tétele. És egy helyreálló, teljesítmény alapú baloldal, mert a demokrácia válságának oka elsősorban a jelenlegi baloldal válsága.
2014. 04. 18. (XVIII/16)
