Kereső toggle

Vigyázat, függelemsértés!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt év legvégén, közvetlenül karácsony előtt mind Orbán Viktor, mind Matolcsy György úgy érezte, hogy a 2013-ban ránk váró gazdasági fejlemények felől nem hagyhatja kétségek közt a hazai nyilvánosságot, ezért – bár külön-külön, de aligha egymástól függetlenül – rózsás nyilatkozatokat tettek e tárgyban. A miniszterelnök elöljáróban persze az oktatás teljes átalakításának diadalát tartotta érdemesnek hangsúlyozni, mondván, hogy ez a minőségi változás az utóbbi két és fél év legnagyobb kormányzati teljesítménye; a nagyszerű szisztémát idén már csak be kell járatni. Mint tudjuk, erről ugyan épp a tiltakozó diákoknak meglehetősen eltér a véleményük, ám Orbán ezt a tényt igyekszik bagatellizálni, illetve a tüntetőknek kiosztott átlátszó dicséretekkel megkerülni. Utalva a Fidesz diákmozgalmi múltjára, nagyvonalúan kilátásba helyezte: a mai, hasonlóképp tehetséges fiatalok „egyszer odakerülhetnek, hogy rájuk lehet bízni a nagyon fontos közös ügyeinkből nagy szeleteket, vagy akár az egészet.”

A képmutató udvarlás közben elfelejtette viszont megemlíteni, hogy az ország gazdasági helyzetének egyik lényegi jellemzője az a minden társadalmi ellátórendszert drámaian érintő forráskivonás, amely az oktatási reform ürügyén hozott intézkedéseknek is legfőbb, ha nem a kizárólagos célja. Mind a közoktatás államosítását, mind a költségvetésből finanszírozott hallgatói létszám csökkentését a recesszióba vitt magyar gazdaság megroppant teherbírása tette kényszerűvé –  igaz, ha ezt a kormányfő őszintén beismerné, akkor bajosan adhatná elő optimista prognózisát a jövőre remélt fellendülésről.

Márpedig Orbán Viktor leginkább arról akart beszélni, hogy 2013-ban minden bizonnyal beindul a gazdasági növekedés, hiszen „már ma is 160 ezerrel dolgoznak többen, mint a kormányváltás idején”, úgyhogy „jó eséllyel teljesíthető” a tíz év alatt létrehozandó egymillió új munkahely terve.

Nos, ne vonjuk kétségbe, hogy egy miniszterelnöknek kitüntetett politikai érdeke derűlátó szemüveget használni – feltéve, hogy erre a valóság legalább némely eleme feljogosítja. Két és fél év kormányzás után azonban Orbánnak immár semmiféle fogódzója nincs ahhoz, hogy kedvező színben tüntesse fel mindazon romló folyamatokat, amelyek az általa kierőszakolt „unortodox” gazdaságpolitika következményeként mára oly kilátástalanná tették az elkövetkező éveket. És a ráolvasás még akkor sem segít, ha ezen a téren egy olyan fantáziadús miniszter segítségére számíthat, akinek fáradhatatlan agyszüleményei egyre növekvő intenzitással árasztják el a médiát.

Most sem történt másként: Matolcsy György egy lelkes lapinterjúban dolgozott alá főnökének, természetesen megerősítve, hogy „növekedési fordulat jön”; méghozzá azért, mert „Magyarország iránt a bizalom felépült”, miáltal mérséklődik az állam finanszírozási költsége, a lakosságnál maradó forrásoknak köszönhetően pedig beindul a belföldi fogyasztás, nemkülönben növekedési potenciált jelent a munkahelyvédelmi akcióterv is. És ha nem tudnánk: az IMF és a kormány között „a nézetkülönbség abból adódik, hogy ránk akarják tukmálni a pénzt, nekünk meg nem kell”.

Még az is lehet, hogy sokan kedvtelve olvassák ezt az enyhén szólva szimplifikált, de vitathatatlanul szépen hangzó helyzetjelentést – ám a kivételes élmény zavartalanságának előfeltétele, hogy az ember ne ismerjen meg más, a Matolcsyétól valamelyest eltérő elemzéseket. Például egy eddig igazán autentikusnak vélt, ráadásul állami tulajdonban lévő intézmény, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) előrejelzését. Ez a dokumentum történetesen egyazon napon került nyilvánosságra a Matolcsy-nyilatkozattal, és bármily érthetetlen a dolog, mégis lényegét tekintve homlokegyenest az ellenkezőjét tartalmazza.

Az MFB ugyanis egyértelműen kijelenti, hogy „nem várható átütő, pozitív fordulat a magyar növekedés alakulásában”. Tételesen is kifejtve: „sem a fogyasztás, sem a beruházások esetében nem látszanak bővülésre utaló jelek”, a háztartások jövedelmét az adóváltozások „közvetlenül nem rontják ugyan, de az ágazati adók közvetve érinthetik”, a negyedik éve csökkenő beruházások következtében pedig „17,2 százalékra zuhant a beruházási ráta, ami már veszélyezteti a növekedési potenciált is”. Az MFB közleménye mindezen kívül kitér még arra, hogy a munkanélküliség 11 százalék körül beragadt, a munkahelyek száma a vállalati szférában nem növekszik, bővülés csak a közfoglalkoztatásban tapasztalható. Részletezi az export visszaesésének adatait, az emelkedő árakat, és világossá teszi, hogy a banki hitelezés megindulására jövőre sem lehet számítani. Végül pedig: igenis üdvösnek tartaná az IMF-hitelt, mert az „csökkentené az adósság finanszírozásának kamatköltségeit”.

Szóval, itt valami súlyos egyeztetési zavarra kell felhívnunk a figyelmet. Miként lehetséges, hogy a kormány ellenőrzése alatt működő fejlesztési bank alapvetően másként látja a gazdaság jövőjét, mint a miniszterelnök úr és kedvenc munkatársa?

Az önálló látlelet: függelemsértés. Persze, attól még igaz.

Olvasson tovább: