Kereső toggle

Az Édentől a betlehemi hajnalig

Magyar írók történetei a Bibliából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Karcsú, kecses kötet jelent meg a karácsonyi könyvpiacon Kőrössi P. József értő szerkesztésében Bibliai történetek címmel magyar írók elbeszéléseiből. A klasszikus magyar irodalom megjelenítésében a Tóra és az Újtestamentum történeteinek sora tűnik elő. A tematikus csoportosítás ötletes és pontos.

Megjelenik az Éden elvesztése, nem is akármilyen interpretációban. Karinthy Frigyes az első ember első csókját ábrázolta, a vad szerelmet, az első csókot Ádám és Éva között. S talán az ő sokat idézett, de talán keveset olvasott novellája, a Barabbás a kötet másik fényessége. A feltámadott Jézus megkeresi azokat, akik elveszejtették. Szelíd szóval ösztönzi őket, hogy ismételten vonuljanak Pilátus háza elé. Ezúttal ne Barabbás felmentését kérjék, hanem a Názáreti nevét visszhangozzák. Egyébként Barabbás, a gonosztevő ott lakomázik Pilátussal. Megkínozta, kirabolta, meggyalázta azokat, akik az ő elbocsájtását követelték. S most, íme, a tömeg hangja együtt Barabbás nevét mondja, s újra halálra ítélik Jézust.

Karinthy itt nemcsak a bibliai történetet meséli el, hanem az evangéliumi történet örvén az egyén és a tömeg különös kapcsolatát elemzi. Mivé lesz a sok ember együtt, milyen más törvényeknek engedelmeskedik, erről szól a példázat.

Ugyanilyen keserűség szól Kosztolányiból, amikor Káin alakját idézi fel. Ábel megölésével Káin fiai sokasodnak. A gyilkos lemoshatja a vérfoltot, gyarapodik. Káin százéves korában is olyan volt - írja Kosztolányi -, mint a cserfa, szálegyenes. Életére visszatekintve azt szépnek és tökéletesnek találta. Eszébe sem jutott, hogy gyilkosság révén jutott hatalomhoz.

Az evangéliumi történetekben Móricz Zsigmond jeleskedett. A tóga című elbeszélése Pilátust mutatja, a római helytartót, aki kedve ellenére él távol Rómától, tele van adóssággal, s persze politikai érdekből barátkozott Heródessel. Ő maga persze a latin irodalom barátja, Ovidiust olvas, miközben odakünn ordít a vérszomjas tömeg. Végül magához rendeli Jézust. Az nem visel tógát, még a fejformája is más, mint a rómaiaké. Pilátus Móricznál szinte Karinthyra rímel. Íme Pilátus magyarázata Jézusnak: „Úgy látom, mi két úton járunk. Én neked beszélek az állam mindenhatóságáról, jóságáról, és te beszélsz az egyes ember dolgairól... Az állam a tömeg. És más az útja az egyes embernek..."

Móricz Pilátusa azonban azt is látja, hogy Jézus útja is a tömeghez vezet. A lázadó megbonthatja a békességet. Ezért a liktorokkal elviteti Jézust. Azt gondolja Ovidiust olvasva, hogy kis szikra nagy tűzvészeket okozhat.

Ezek a történetek persze a saját korukról és korukhoz éppen úgy szólnak, mint a bibliai történetekről. A modern magyar irodalom, jó érzékkel, példázatoknak fogta fel a bibliai elbeszéléseket. A történetekkel azt tették, amit korábban a talmudisták, vagy az egyházatyák: magyarázni próbálták az igét. Olykor kifordították a történetet, ahogyan egy ironikus boszorkánytörténetben Örkény István, másszor meg egyenest paródiát írtak a tékozló fiú történetéből, mint Karinthy Frigyes.

Soroljuk a neveket, a bibliás magyar írókét? Itt van a mártírhalált halt Gelléri Andor Endre, a babonás Krúdy, aki a nagyanyjától hallott történetet költötte át, s itt van Tamási Áron a betlehemi hajnalról.

A századok nemcsak a vallásról visszhangoztak történeteket, hanem a történelemről példabeszédeket. Zsolt Béla Jézusa egy „hitetlen" humanistához tér be, s arra jön rá, hogy a szeretet a vallástól is független lehet. A történet hőse egy humanista orvos, gyógyító, miként Jézus, de nem hívő.

Ezek az elbeszélések attól is érdekesek, hogy egy szekularizált kor termékei. Míg a Biblia a kinyilatkoztatás szintjére emeli történeteit, a modern korban az írónak kell megteremtenie az elbeszélés hitelét. A zsidó-keresztény kultúra teremtette azt a Bibliát, az Ó- és Újtestamentumot, amelyek a világ történeti vallásainak forrásává és szent könyveivé váltak. A Biblia maga is elbeszélések gyűjteménye. Ezáltal kimeríthetetlen táptalaja az alaptörténetnek: a világban végbemenő „creatio continua", a folyamatos teremtés, a halál és feltámadás eseménysorozatának.

A görögség pogány istenségei ezernyi történetben nyilatkoztak meg: a görögség vallása csupa önálló epizód. Az egyistenhit történeti vallásai, a judeo-keresztény kultúra szegényebb az epizódokban, az önálló történetekben. Ugyanakkor minden története a teremtés, a megváltás kozmikus drámájának egy-egy fejezete. Mózesnél, Jézusnál nincs nagyobb története a civilizációnak.

A magyar írók java, Ady Endre, Kaffka Margit, Babits Mihály, Szép Ernő ennek a nagy elbeszélésnek egy-egy részletét dolgozták fel újra, népük nyelvén, irodalmuk kimeríthetetlen ötletességével.

A Bibliai történetek a magyar írók novelláiból jelentős könyv, mert szolgálatból született. Köszönet érte.

 

Olvasson tovább: