Kereső toggle

A kétfenekű bőrönd

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Azt jósolta évértékelő beszédében Orbán Viktor, hogy a közeljövőben várhatóan „érkeznek még majd” a magyar kormányt érő külföldi bírálatok, különösen az új alkotmánnyal, a gazdaságpolitikával és a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban, de ezeket „rezzenéstelen arccal és egyenes tekintettel” kell állnunk. A miniszterelnök mindjárt példát is mutatott a Millenárison egybegyűlt híveknek, hiszen kétségtelenül rezzenéstelen arccal dicsekedett kormányának mindazon intézkedéseivel, amelyekért egy demokratikus jogállamban inkább szégyenkeznie kellene.

Orbán persze mindent másként nevez, mint ami valójában. Azt eddig is tudtuk, hogy megszorításokról hallani sem akar, ehelyett folyvást megújításról és átszervezésről beszél – és ehhez most is tartotta magát. „Megfordítjuk Magyarország sorsát” – mondja, mégpedig „számot vetve a realitásokkal”, és persze „hősi pózok nélkül”, de azért „tűzön-vizen is”. Ezt a retorikát alapvetően a belső ellentmondások zilálják szét: a szónok egyfelől áhitatosan szerénykedik, és a valóság iránt elkötelezett vezetőként próbálja értelmezni saját habitusát, másfelől mellfeszítve kijelenti, hogy „Magyarország háborúban áll az eladósodottsággal és a munkanélküliséggel”. És még hozzáteszi, hogy itt nem egyszerű „kihívással avagy problémával” állunk szemben, hanem magával az „ellenséggel”. Ez a fogalomhasználat ráerősít az eddig is hangoztatott „gazdasági szabadságharc” szlogenjére; immár háborúzunk az ellenséggel, és ennek megfelelően „mindent megváltozatunk” és „minden gátat lebontunk”.
Mi ez, ha nem hősi póz? Orbánnak szüntelenül a „kétharmados forradalom” frontján kell tartózkodnia, mert ezzel reméli legitimálni mindazt, amit eddig művelt, és amit meglehetős elégedettséggel így indokol: „megértettük a különleges idők szavát”. Ezekre a terminus technicusokra azért van szüksége, hogy igazolja egyebek között az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását, a magánnyugdíjak elkonfiskálását, a válságadók kivetését, a visszamenőleges hatályú törvényalkotást – noha minderre az évértékelőben egyetlen utalás sem hangzik el. De nyilvánvaló, hogy a háborús állapot emlegetése meg az összeomlóban lévő világrend makacs vizionálása arra való, hogy felmentést adjon a „szokványos” politikai megoldások alól. Orbán minden erőfeszítése arra irányul, hogy bebeszélje a „magyar embereknek”: neki nem kisebb a küldetése, mint hogy új világot teremtsen a régi romjain. És természetesen nem kizárólag az itthoni romokra utal; az ő látomásában az egész Nyugat omlott össze, dőlt gazdasági és társadalmi dugájába.
Ez hamis szuggesztió. A válság megmutatta ugyan, hogy a tőkés pénzügyi szisztéma ellenőrzési mechanizmusai komoly reformálásra szorulnak, de senki nem vonja kétségbe a szabad piac és a tőzsde meghatározó szerepét, még akkor sem, ha egyes kormányok veszélyes mértékű deficittel küszködnek. Orbán tehát közölheti velünk, hogy amit az elmúlt húsz évben itt „nappal felépítettünk, az éjjel leomlott”; következésképp a pusztában élünk, és mindent a semmiből kell létrehoznunk, de ettől még a globális rendszer, korrekciókkal bár, de köszöni szépen, működik. 
A miniszterelnöknek azért van szüksége a világméretű katasztrófa ideológiájára, hogy erősíthesse az „egyedül vagyunk” drámai érzetét, és kijelenthesse:  magányos építkezésünk módjára, eszközeire nézve senkitől nem fogadunk el észrevételeket, netán bírálatokat – ha eddig netán oda is figyeltünk az „Amerikából, Párizsból, Brüsszelből, Londonból” érkező véleményekre, ezentúl „akár tetszik a világnak, akár nem”, csak a „saját józan eszünkre” hallgatunk. És tesszük ezt a „szerénység, a visszafogottság, a gőgnélküliség és a mértéktartás” jegyében. (Hát igen, ilyenkor szokás pestiesen felsóhajtani: hogy le nem szakad a plafon! Orbán és a mértéktartó szerénység, amint karbaöltve sétálnak…)
A populista képlet szerint immár végrehajtottuk a gazdasági fordulatot, most következhet a részletes intézkedési tervek kivitelezése. Az elmélet akár megnyerő is lehetne, ha a gyakorlatban nem feszítené némi ellentmondás. Ha ugyanis a gazdasági fordulat már végbement – mint azt Orbán állítja –, akkor miért csak ezután kerül sor részletes kimunkálására? – mint azt ugyancsak Orbán állítja. De ne kekeckedjünk, mert annak köszönhetően, hogy „nem hallgattunk senkire”, a világban egyre inkább „pozitív példaként” emlegetnek minket, és „széles körben elismert tény, hogy visszatértünk a versenyképes országok közé”.
Vajha mindez igaz volna. De nem az, sőt: a nemzetközi szervezetek értékelése szerint a miniszterelnök által annyit magasztalt gazdaságpolitikai fordulat komoly aggályokat kelt, nota bene, épp azért, mert változatlanul nem vagyunk elég versenyképesek; az ahhoz elengedhetetlen növekedést ugyanis nem tudtuk produkálni. Ezt paradox módon maga Orbán is elismeri beszéde második felében, amikor a jövőről szólva azt mondja, kevés lesz az eddigi erőfeszítés, és a továbbiakban „turbódízel befecskendezésre” lesz szükség a kormányzati munkában. Egyszersmind figyelmeztet, hogy a veszélyhelyzet még nem múlt el, és kívánatos eredmények még hátravannak. Ez utóbbi megállapítását némely elemzők rögvest önkritikaként értelmezték, holott Orbán csupán a szokásos „vért és könnyeket” ígérte; utóbbi szónoklatai záróakkordjaként ez a motívum buzdítás gyanánt jelenik meg, mert jól tudja, hogy tekintettel a kurzus bizonytalan kimenetelű tervezeteire, a Kánaán gyors eljövetele helyett inkább olyan zord időket kell kilátásba helyeznie, amelyek a kormányzás heroizmusát igénylik.
Az orbáni évértékelés ezért olyan, mint a kétfenekű bőrönd. Felső rekeszében sorjáznak a sikerpropaganda kacatjai, alatta pedig a kérlelhetetlen tények. Hiszen a felmérések tanúságával Orbán is tisztában van: egy évvel hatalomra kerülése után politikájának nemhogy kétharmados, de még egyszerű többsége sincs; a választók túlnyomó része csalódott, és ellene fordult. Persze, a Millenárison tudomást sem vett ezekről az adatokról – ellenkezőleg: továbbra is úgy beszélt, mint akinek töretlen a támogatottsága. Mégis, legalább a hangsúlyaiból kiérződött, hogy látja: a falra már felírták a jelet.

Olvasson tovább: