Kereső toggle

2009. október 16-ai számunkban írták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A remény bajnoka
Gratulálok a munkájukhoz! Én még életemben – 57 éves vagyok – ennyi érdekes, elgondolkodtató interjút nem olvastam egy megjelent újságban sem! Még csak az Önök által készített interjúkba olvastam bele. Már hajnal egy óra van, de nehezen tudom a holnapi napig felfüggeszteni  az olvasást. Nagyon tetszik az interjúk őszintesége. Tetszik a témák, a meginterjúvolt alanyok megválasztásának a sokszínűsége is! Eddig naponta olvastam más honlapokon és más újságokban található hazai és a magyar nyelven olvasható külföldi híreket. Többségükben sok pontatlan, sekélyes közlés van, teli vannak magyartalan kifejezésekkel, megfogalmazásokkal, hemzsegnek a helyesírási hibáktól. Nem így önöknél. Remélem, hogy minél többen, a külföldön élő magyarok közül is – én is külföldön élek – rátalálnak az Önök remek újságjára a honlapjukon. Én véletlenül nyitottam meg egy keresés közben, és utána kezdtem el olvasni az Önök által készített remek interjúkat. Bízom abban, hogy mások is felfedezték az Önök értékes újságírói munkáját. Az a megérzésem, hogy Önök a munkájukat sokkal többnek érzik, mint „munkának”.
Üdvözlettel:
Kornelia Hermann

***
Néhány hozzáfűzés Lőrincz Dorothy Papp Bálintról szóló megrendítő, de egyben felemelő írásához. Mivel csak Marányi Ede és Tálasi (helyesen Tálas) András neve szerepel a gonosztevők közül a cikkben, és a magyar társadalomnak – Bálint bácsival ellentétben – nem szabad mindent  „elfelejteni”, álljon itt még néhány név a hozzájuk kapcsolódó beismerő és tanúvallomásokból, emlékeztetve bennünket a bölcs mondásra: Egyszer minden napvilágra kerül.
„Szokolits Ferenc a vádpontok közül elismerte, hogy „a kikötött embereket gyomron rugdostam, ütöttem, vertem”, s hogy „útközben a sorból az emberek kidőltek. Ezeket addig rugdostuk, amíg vissza nem álltak a sorba. Azokat, akik a lakosságtól enni- vagy innivalót fogadtak el, félholtra vertem. A muszosoktól órát és pénzt vettem el azzal a szándékkal, hogy ennivalót viszek nekik. Azonban a verésen kívül nem kaptak semmit.” Cservenkáról azt vallotta, hogy „akiket a németek nem lőttek agyon és menekülni próbáltak, azokat lőttük agyon. Ekkor már puskám is volt, és ezzel lövöldöztem őket. Körülbelül másfél óráig lövöldöztem rájuk. Kb. 100 töltényt lőttem ekkor el. Számításaim szerint ekkor kb. 70-75 embert lőttem agyon. A zombori táborban tovább folytattam az emberek kínzását.”
Sisák György tanúvallomását is ismerjük. Ebben közölte, hogy „beismerem, hogy Borban tartózkodásom alatt több embert személyesen tettleg bántalmaztam. A bántalmazásokat puszta kézzel vagy bottal vagy puskám tusával hajtottan végre, több ízben előfordult az is, hogy a muszosokba belerugdaltam. Beismerem, hogy az éjszakánként a WC-re menőket minden különösebb ok nélkül, ill. azért, mert az illetők nem mentek el egészen a WC-ig, több muszt megvertem és megcsuklóztattam. Beismerem, hogy egy muszt, akinek nevére már nem emlékszem, arra kényszerítettem, hogy megigya vizeletét.” Elismerte, hogy Cservenkán a kivégzések után jelen volt és a gödörbe lőtt, de még élő muszosok közül egyet „puskámmal agyon-lőttem”, egy téglarakás tetején bujkáló muszosba pedig „belelőttem”. Azt is elvállalta, hogy „a keret többi tagja, akik velem voltak, szintén még életben maradt bujkáló muszokra lövöldöztek”. Egyben elismerte, hogy „lövésem egy Kesztenbaum nevű muszost talált el, aki azonnal meg is halt”. Elismerte még, hogy a Mosonmagyaróvár felé menetelők és az éhségüket a kukoricásban csillapító három közül egy muszost „puskatussal úgy fejbe vágtam, hogy összeesett”, „a másiknak a testét kezdtem ütlegelni”, a „menekülő harmadikra pedig rálőttem”. ő „azonnal elvágódott”.     
Juhász főhadnagy a Borból 1944. szeptember 17-én Magyarországra induló, mintegy 3500 fős gyalogmenet parancsnokhelyettese lett. Az innen induló menet egyik századának parancsnoka lett, és kísérte a munkaszolgálatos menetet egészen Hegyeshalomig.
b. tanú: „A harmadik napon Zsagubica falu előtt szerpentinúton mentünk, melynek körív alakja volt, az utóvéd a körív kezdő felén, a menet pedig az egész íven ment. A körív egy kukoricást övezett, amelybe egy-két ember, a körív alsó felén beszaladt kukoricát törni, mert ki voltak éhezve. Ekkor Juhász főhadnagy, aki mellettem állt, Szabó tizedesnek a következőt mondta: Lőj bele a büdös zsidóba! Szabó erre lőtt, de nem talált el senkit. Erre Juhász így szólt neki: Nem tudsz te célozni. Lekapta géppisztolyát és egypár másodperces célzás után kettes lövést lőtt a sorba, amelyből egy muszos kiesett.”
Deutsch István jászberényi származású szállítómunkás elmondása szerint: „Szentkirályszabadján megbotozott azért, mert nem voltam hajlandó bajtársaim piszkát kézzel összeszedni. Olyan 25 ütést kaptam, hogy nadrágomat úgy kellett a húscafatokból kiszedegetni.” Ugyancsak ő mondta el, hogy „saját szememmel láttam, mikor Tarjánpusztánál egyik bajtársamat minden különösebb ok nélkül agyonlőtte. Utána hencegve mesélte többi kerettársának, hogy egy kézzel lőtte agyon a zsidót, nem is fogta meg a puskát két kézzel.”
Fülöp Imre pécsi drogista elmondta: „Mosonmagyaróvárra érkezve egy gyárépületben kaptunk elhelyezést. Reggel az ébresztőnél kb. 20-25 bajtársam nem tudott a leromlott testi állapota miatt már felkelni. Asztalos szakaszvezető és társai puskatussal estek neki a szerencsétleneknek, és oly súlyosan bántalmazták őket, hogy tudomásom szerint legnagyobb részük az ütlegelések következtében meghaltak.”
Tálas András „a legcsekélyebb, sokszor alaptalan dolgokért kiköttette az embereket, mégpedig szabálytalanul úgy, hogy lábuk 80 cm-re a föld felett lebegett. A kikötött munkaszolgálatosokat közben egy gumicsővel ütlegelte.” Rauscher László komáromi származású magántisztviselő vallomásában elmondta: „a cservenkai SS által a téglagyár telepén éjjel lefolytatott sorozatos kivégzések tartama alatt egyedül ő volt a magyar tisztikar közül jelen, és kb. este 10 órától 12-ig egy kárpátaljai szerencsétlen munkaszolgálatost válogatott és kitartó módon kínzott.”
Bodor Sándor tizedes elmondása szerint „a kiásott gödörbe leküldtük a járni tudó munkaszolgálatosokat, hogy a gödör alján a földet igazítsák el és tapossák le. Amikor ez megtörtént, Tálas pisztollyal, a keretlegények pedig puskával tüzet nyitottak rájuk. Ezt követően a járóképtelen munkaszolgálatosokat egyenként kísértük vagy vittük a gödörhöz, ahol agyon lettek lőve. Ekkor kb. 20 munkaszolgálatost gyilkoltunk meg, majd a gödröt betemettük. A jelentésben aláhúzott sorok nyomatékosítják: „egyértelműen megállapítottuk, hogy Radnóti Miklós költőt és 21 társát 1944. november 4-én, szombat délután 14-16 óra között gyilkolták meg. A gyilkosságot pedig nem német katonák vagy nyilasok, hanem volt bori magyar keretlegények követték el.”
A részletek Csapody Tamás 
Népszabadságban (2008.06.04 és 2009.04.25.) megjelent kutatásaiból valók.
Kenessei István
Budapest


60 éves a kommunista Kína

Legutóbbi számukban mind a címlapon, mind az egyébként nagyon érdekes és tartalmas cikkben a „kommunista Kína” kifejezés szerepel. Úgy gondolom, 2009-ben ez már anakronizmus. 20-25 évvel ezelőtt még lehetett kommunista Kínáról beszélni, de már ideje, hogy leszokjunk róla. Már Tajvanon sem emlegetnek „kommunista Kínát”, hanem „szárazföldi Kínát”, sőt, „Kínai Népköztársaságot” is használnak helyette.
A kommunista társadalomban a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, a mai Kínában viszont döntő részben magántulajdonban. Ez bizony már kapitalista piacgazdaság, annak rendje és módja szerint. Igaz, hogy az államhatalmat meglehetősen diktatorikus eszközökkel gyakorló csoport neve Kínai Kommunista Párt, ez azonban már csak hagyomány, amelynek ténylegesen semmi köze sincs sem Marxhoz, sem Mao Ce-tunghoz. Ennek a pártnak a vezetőségében nagyvállalkozók is ülnek, ettől a párttól mi sem áll távolabb, mint az osztálynélküli társadalom létrehozása.
Tisztelettel:
Velvet Endre

Barbár mozgalmak Hunniában
A nevünk el lett írva és a válaszunkban katolikus ellenességünket felvállaltuk, megfelelő és elfogadható indoklással, de ezt erős csúsztatás és valótlanság az egész kereszténységre kiterjeszteni. Pláne, hogy bizonyos keresztény egyházak nálunk sokkal régebben és jobban elítélik a katolicizmust, mit mi tesszük. Természetesen ettől még a többi keresztény egyházat sem kedveljük, de akiknek szervezetei nem is léteztek akkoron, amikor a katolikus terror csúcspontján volt, időparadoxon lenne felelőssé tennünk. Nem vagyunk tehát keresztényellenesek, csak katolikus ellenesek. Jézust korábbi mítoszokból és vallásokból összeollózott, tehát plagizált mítosznak tekintjük, így mint valós történelmi személyt is elvetjük a létezését, a magyar voltát meg egyenesen nevetséges badarságnak tartjuk.
A mi őseink nem a  „szeretet vallása” nevében indítottak és viseltek vallási háborúkat és nem úgy üzemeltették az inkvizíciós terror szervezeteiket. Legalább negyvennyolc többnyire győztes csatát vívtunk az államalapításunktól a keresztény királyi korszakig. Ezek némelyikét más államokkal szövetkezve. A mi vallási elődeink nem áldottak meg a „Ne ölj!” állítólagos keresztény tannal ellentétben fegyvereket és hadba, ölni vonulókat. A vallási tanításokkal ellentétes cselekedetek nem a mi vállainkat nyomják.
Köszönettel:
Árpád Egyház

Olvasson tovább: