Kereső toggle

2009.szeptember 4-ei számunkban írták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az élet megvetése

Átgondolásra méltó olyanról szólni, amivel nagyon nem ért egyet az ember. Hisz szándéka ellenére mégis figyelmet kelt a dolog iránt, amit károsnak érez. Egy hetilap viszont nem kerülheti meg a tömegbefolyásra szert tevő dolgokat vagy embereket. Ez itt tehát nem a reklám helye.
Quentin Tarantinóról van szó, új filmje, a Becstelen brigantik példáján át. A „fenegyerek  rendező” két évtizede kúszik egyre beljebb a tömegkultúrába, sőt amit csinál, mind mélyebben lesz a kollektív tudat része. Túlzásnak hangzik ez, tudom, de nézzük meg, mihez nyúl, mit emészt ma a fejlett világ túlnyomó része, ha szórakozásról van szó, netán (akad ilyen még) művelődni akar: popzene, tévé, mozi és internet. Tarantino világlátása (mert van ilyen, komoly könyvekben elemzik) ott hagyja kéznyomát minimum kettőn ezek közül. Mélyebb elemzést megér, miként lett a filmfüggő videótékásból a közkultúra egyik guruja, de pár dolgot azért említhetünk. Híres dialógusai, mesélős-áthallásos párbeszédei például valóban megújították az akciófilm műfaját. Alaptípusai hivatásos gyilkosok, „önként, kéjjel ölő”, közben elmélkedő esztéták, akik valami bagatell témát csűrve-csavarva szinte mindig véres leszámolásig jutnak úgy, hogy az ölés előtti percben a fecsegés hirtelen irányt vált, s ez néhány élet végét jelenti. Egy másik tényező a régebbi slágerek, „elcsórt zenék” használata, vagy utángyártása az adott stílusban, a képsor hatását a végletekig fokozva. A brigantikban például Morricone híres zenéinek stílusa kísért, jelezve, hogy a film többek közt western is. No, meg a szokásos bosszúállás történet és szenvedésorgia. Amiért Tarantino most a mindezt kerülőket is a csőbe húzta, a tőle szokatlan témaválasztás: a fiktív történelmi film. Egy csapat zsidó származású amerikai katona behatol a megszállt Franciaországba, és ott nácikra vadászik, majd kivégzi Hitlert és a teljes náci vezérkart egy párizsi moziban. Nem az alternatív történelem a zavaró –láttunk már filmen elképzelt Kennedy–Hitler-találkozót (Harmadik Birodalom) –, sem az ismerős ötlet  (Piszkos tizenkettő), hanem Tarantino  „ecsetkezelése” , ahogyan mindezt csomagolja. Nos, az okozhat viszolygást a mást váró lélekben. Az élő legenda ugyanis játszik az ingerekkel, és a jeleneteket nagyobbrészt a sokkolás szándékával komponálja. A legkisebb morális mag nélkül, az ember alapvető méltóságának sima átlépésével.  Nem beszélve arról, hogy a baseballütővel pépesre vert német katonafej meg a mozi nézőterén elevenen megégő nácik szánalmat keltenek. Nem kizárt, hogy a rajtuk kéjesen röhögő, őket ordítva és zihálva gyilkoló, hangsúlyozottan zsidó katonák látványa a mi kis térségünkben pár eleve bomlott, rasszista elmében kelthet önigazolást. A szerző legkisebb szándéka nélkül egyébként, mert Tarantino maga a tömény multikultúra és a végletes liberalizmus, ez nyilatkozataiból kiderül. ő csak játszik és alkot. A világ pedig eltátja a száját, és menő-modern műnyelvnek véli a szenvedés és az erőszak pornográfiáját.

Pálfy Gyula

Woodstock öröksége

A Woodstock fesztiválról szóló cikküket olvasva eszembe jutott, hogy van egy dokumentumfilm a birtokomban, ami a hinduizmus és a guruk alattomos, a nyugati civilizáció értékeit aláásó, pusztító befolyásáról szól, címe „Gods of the New Age”. Ebben a filmben az egyik riportalany megemlíti, hogy az 1964-ben alakult Vishwa Hindu Parishad (Nemzetközi Hindu Tanács) azt tűzte ki célul, hogy legyőzze és elpusztítsa a keresztények Istenét. Ekkor vette föl  a hinduizmus a  missziós formáját, és kezdett el terjeszkedni nyugatra. Guruk százai, majd ezrei özönlötték el Amerikát, Európát és a civilizált világot, hogy a keresztényeket megfertőzzék tanaikkal, és figyelmüket elirányítsák a Biblia Istenéről, és a megváltás a valamint az üdvözülés fontosságáról és prioritásáról az ember életében és döntéseiben.

Tisztelettel:
Nyéki Judit


Jó szóval is oktasd…

Angliai kint tartózkodásunk során gyermekeim helyben jártak iskolába. Rendkívül meglepő módon az igazgató engedélyezte (sőt köszönetet mondott érte), hogy fél éven keresztül naponta bejárjak és ott legyek velük a tanítási órákon, tolmácsoljak, fordítsam, amit a tanár mond, illetve segítsem őket a beilleszkedésben. Ennek és a tanárok részéről megtapasztalt hatalmas segítségnek, pozitív hozzáállásnak eredményeképpen fiaim hamar megtanulták a nyelvet, barátokat szereztek, és élvezték a későbbiekben is az iskolába járást.
Sok érdekes dolgot tapasztaltam meg ez idő alatt, hiszen közvetlen rálátásom nyílt az angol iskolarendszerre, az általuk használt tanítási módszerekre, hogyan ösztönzik a fiatalokat a sportra, sportklubokba való járásra, egymás tiszteletben tartására, a más nemzetből származók elfogadására és befogadására.
Érdekes különbségek voltak a magyar és angol iskolák közötti szemléletben. Például elsősorban nem lexikális tudást igyekeztek a gyerekekkel elsajátíttatni – általános iskolában egyáltalán nincsenek tankönyveik, nem kell cipekedniük iskolába menet –, hanem kreativitásukat, készségeiket fejlesztik. Minden tanteremben kis olvasósarok van, osztályonként cserélődnek az új, érdekes ismeretterjesztő, humoros vagy éppen kalandos könyvek. A tanórák során az óra egyik részében, amíg a tanár magyaráz, a gyerekek körbeülik őt a padlószőnyegen, így sokkal közvetlenebb a kapcsolat, jobb az odafigyelés, lehet kérdezni, válaszolni, nagyobb hangsúlyt kap a dráma, történeteket játszanak el, hangjukat elváltoztatják a szereplő hangjának megfelelően, versírással, saját kis rímek kitalálásával próbálkoznak. Minden osztály havonta bemutatja a tudását színdarab, előadás formájában, amit a szülők is láthatnak (pl. nagyon jó kis előadást láttam a Tudor-házi uralkodóról, VIII. Henrikről és feleségeiről). Az iskola folyosóján kis lehajtható asztalkák vannak, ahová a segítő tanár a tanulók felzárkóztatása miatt néhány tanulóval kiül, és ott gyakorolnak. Rendkívül kevés házi feladatot kapnak, nincs az esti stressz a házi körmölésével és magolással, igyekeznek az iskolában felkészíteni a diákokat, és haza csak egy kis könyvecskét hoznak, amit akár esti meseként is a szülővel vagy maguk olvashatnak. Írásbeli házi heti egyszer van matekból és „phonics”-ból. Gyakran gyurmáznak, kézműveskednek, közösen készítenek süteményeket, szendvicseket. Az elektromosság tanulásakor tervet készítettek egy egyszerű áramkör kivitelezésére, majd néhány nap múlva fiam egy gyönyörű, saját maga készítette kis asztali lámpával tért haza, ami elemekkel működött. Kéthavonta tanulmányi utak vannak állatkertbe, farmokra, kastélyokba, múzeumokba.

Üdvözlettel:
Stelkovics Edina

Megtagadható-e a védőoltás?

Van még egy szerintem fontos nézőpont, amivel nem foglalkozott a cikk. A 700-as klub is foglalkozott a témával, és a statisztikák (és egyes egyértelműnek látszó esetek) alapján óvatosságra is intette a szülőket, mivel pl. az autizmus megjelenésével pozitív korreláció mutatható ki. Tehát más okból is megtagadják az oltást szülők (legalábbis az USA-ban), mint amiket felsorolt a cikkben, igaz, a tévéműsor a megtagadása helyett inkább egy óvatos, körültekintő viszonyulást és az orvossal való konzultálást javasolta.
Javaslataik konkrétan:
1. Ne oltasd be a gyereked, ha beteg, vagy előzőleg súlyos reakciók léptek fel oltáskor!
2. Jobb az óvatosság, amikor arról van szó, hogy egy napon több oltást akarnak beadni a gyerekednek, főleg kisbabák esetében.
3. Mondd meg az orvosnak, ha volt a gyermeked vagy családod történetében autoimmun betegség vagy idegrendszeri rendellenesség!
4. Ismerd meg az oltás lehetséges mellékhatásait, hogy az oltás után felismerd, ha jelentkeznek a gyerekednél! Probléma esetén rögtön  hívd az orvosodat!
5. Emellett megfogalmazták azt az állítást, hogy a jó immunrendszer felépítéséhez a legfontosabb (tehát az oltásnál is fontosabb) a jó táplálkozás.

Üdvözlettel:
Kiss Géza

Olvasson tovább: