Kereső toggle

2009. április 3-ai számunkban írták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rendet vágnának

A 2009. február 21-ei Jobbik-gyűlésen, Nyíregyházán a Váci Mihály Művelődési Házban 150 ember előtt szó szerint hangzottak el az alábbi mondatok:

„A zsidók világuralomra törnek, de kifejezetten Magyarországra fáj a foguk. Az izraeli harckocsik már Budapesten vannak. Már nem Tel Avivból irányítják a magyar ügyeket, mert Tel Aviv itt van Budapesten. (...) A várható cigányforradalom csak előszele annak a háborúnak amelyben a zsidók ki akarják irtani a magyarokat."

Üdvözlettel:
Lengyel Károly

Petrence, ciher, hajkolás

A favágókról szóló cikkben találtam egy szót, melyet szakmámból kifolyólag, illetve parasztszármazásomnál fogva én a széna, illetve a szalmakészítéssel tudtam összefüggésbe hozni, ezért leültem a géphez és beütöttem a google-ba a petrence szót. Idézem a lexikont szó szerint: petrence - a lekaszált széna rakása, melyet aládugott két rúdon két ember elvihet. Eddig a lexikoni meghatározás, melyet én csak megerősíteni tudok, mert 14-15 éves koromban én is dolgoztam cséplőgép mellett nyári szünetben, és én is vittem petrencén a szalmát. Nem vitatom, hogy Ön, amikor a fakitermelők között járt, azon a vidéken a fák összerakásának egy módját így nevezik ott is, de szerintem a szó eredeti jelentésére a lexikon meghatározása a megfelelő.

További jó munkát, jó egészséget kíván:
Szabó Lajos
Szekszárd

Nevetni egy szörnyű világban

Nagyyon őrültem, hodj múltgóri számlyukban írtak Bulykáló Lyenőről. Tsak ety helyes kis bítést szerre tennék szerni - szerretnék teni - (kívánt réz alá húzz). A szerző Úrrhölty aszt írta, hogy Zsidó Matyarr Múzsaum, petik aszt ordítva kel. írjuk. A Ma Tyarr asz első tak. A néfben. Hejj sejpítésemet gőzre tenni szíveskedjék. (Pontosapban: Tenni köszre hejespitést.) Munkályukhoz sok síkerületetet kívánok!

Maradok dinsztelettel:hőséges olvasójuk,
alanyi ágon ször Dzsimmi McFüllik, meg unikum hugi ágon a Törrög Szúrtán
egy leszárma szotyi. szottya (nemkivánt rész tőrlenndö)
Kelet: epben az éfpen, ábrilis ety. Én.

Csoda után, csodára várva

Elég sok párhuzam van az én családom és a Zámbó család között. Háromgyermekes családapa vagyok, egyedül dolgozom és hasonló összegű törlesztőrészleteket fizetek havonta a banknak. Egy szerény összeggel szeretném segíteni a Zámbó családot, ehhez kérek információt, hogyan lehetséges.

Tisztelettel:
egy hűséges olvasójuk Erdélyből

Az álhír új ruhája

Nagyon örültem a cikküknek mint informatikus, mert az ismerősöktől, kollegáktól én is rendszeresen kapok hoaxot. Igyekszem őket eleinte finoman, többszöri zaklatás esetén pedig kicsit erőteljesebben figyelmeztetni. Az, hogy regisztráljam őket valahová, még nem jutott eszembe, de valószínűleg valami jó mulatságot ezután én is ki fogok találni, egy kicsit szelídebbet, mint a cikkben említett eset. A hoax leleplezése általában nagyon egyszerű, kis fáradsággal utánajárhatunk, hogy mi az igazság, csupán a levél egy jellegzetes sorát kell beírni egy keresőbe, és általában valamelyik „leleplező" oldal már ismeri magyarul is, angolul pedig szinte biztosan. Jelen esetben még egyszerűbb a helyzet, hiszen az Ericsson T28 nem laptop, hanem telefon.

Üdvözlettel:
Bodza Árpád, Kecskemét

A nemzetért nem hallgathatok

Ezúton szeretném kifejezni örömömet és köszönetemet Dr. Mészáros István írásáért. Sajnos ritkán találkozik az ember az egészséges hazafiasságnak ilyen szép és lelkesítő megnyilvánulásával. Ezért is volt számomra felemelő és majdhogynem megható érzés a Hetek hasábjain szembesülni azzal, hogy vannak még, akik szót emelnek a magyar nemzet érdekében, és mindezt józanul, reálisan, jó szándékból teszik. Munkájukhoz további sok sikert kívánok!

Üdvözlettel:
Porubszky Helga

Negyvennyolc zsidósága

A nyugat- és közép-európai zsidóság olykor túlbuzgó emapcipációs törekvései a legtöbbünk számára asszimilációs-beolvadási vágyakozássá és igyekezetté formálódtak át. Vagyis nem elégedünk meg Mózes és a próféták intelmeinek megfogadásával, miszerint akárhol éljünk is, igyekeznünk kell a „város jólétén munkálkodni", hanem azon voltunk szinte mindenütt, hogy már-már jobb franciává, németté, osztrákká, magyarrá váljunk a befogadó nemzet minden más fiánál, és a zsidó voltunk nyügétől-terhétől mind inkább vagy éppen mielőbb teljesen megszabaduljunk. Az a Lővy rabbi például, akiről negyvennyolcas tábori lelkészként Sz. L. is említést tesz, a forradalom kitörésekor a pápai zsinagógában arról prédikált, hogy a Kossuth-kormány megalakulásával Ézsajás (Jesája) próféciái teljesednek be, és ezzel mintegy „elérkezett hozzánk már a Kánaán". Felszólítására aztán az imakendőbe burkolt izraelita férfiak is levett fejfedővel (kipával, kalappal) énekelték vele együtt a magyar, nemzeti himnuszt...

Ez az átgondolatlan neológ állásfoglalás tette képtelenné a védekezésre később a magyar zsidóság többségét is az antiszemitizmus fölerősödésével és eldurvulásával szemben. Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy a huszadik század közepéhez közeledve szeretett hazánk elárul és elad bennünket, korábbi barátaink, látva kálváriánkat, közömbösen elfordulnak tőlünk, vagy éppen a bekövetkező jogfosztások és kirablások haszonélvezőivé válnak. „Országgyarapító Horthy atyánkról" sem tételeztünk volna fel ilyen képmutató gonoszságot, habár a Tanácsköztársaság bukása után már jelét adta zsigeri antiszemitizmusának, s utóbb még kérkedett is vele, hogy az egyetemi felvétel arányszámait szabályozó „numerus clausus" törvénnyel kifejezetten megelőzte a nácik később megvalósuló fajvédő programját. Utólag sem árt felidézni tehát, hogy mi, magyar állampolgárságunkra büszke neológok, mi sem szerettük a pajeszos, kaftános, nagykalapú, utóbbi évtizedekben bevándorolt „galíciai" zsidókat, s még a fiatalok Palesztinába szöktetését (alijázását) meg az ellenállást szervező és a hamis papírok gyártását szorgalmazó cionistákról is többnyire az a kép alakult ki a hitközségek számos vezetőjében, hogy „miattuk" következnek be a mind fenyegetőbbé váló események.

A március 15-ét követő zsidó mámor tehát nem kis mértékben felelőssé tehető a március 19-ével finisébe fordult zsidóirtással szembeni védtelenségünknek, annak, hogy az SS magyarországi helytartója maga is csodálkozott, hogy milyen könnyen és gyorsan lehetett „emancipált zsidainkat" néhány hónap leforgása alatt vágóhídra terelni.

Fekete János

A világ színes

Figyelemre méltó lehet a mellékelt fotó, melyet egy zalaegerszegi butik kirakatában fotóztak le.

Üdvözlettel:
Szűcs P.

Olvasson tovább: