Cikkük arról szólt, hogy a magyarok befektetési hajlandósága elkeserítő.
Sajnos példám azt mutatja, hogy néha mégis jobb, ha „párnacihába dugjuk a
pénzt”.
2007. szeptember végén a Brokernet Holding Zrt. több mint fél évig képzett és
betanított tanácsadójának részletes tájékoztatója és példákkal történt
ismertetése alapján úgy határoztam, hogy én sem hagyom ki ezt a soha vissza nem
térő lehetőséget! A tájékoztató úgy szólt, hogy az AVIVA Életbiztosító olyan
befektetési lehetőséget kínál, amely szerint az Életbiztosításban elhelyezett
összegek évi minimum 20 százalékos hozamot, az eseti befektetésre elhelyezett
összegek minimum 30 százalékos eredményt garantálnak. Ezt a lehetőséget pedig a
Shanghai Express Eszközalap, a Maharadzsa Részvényportfólió és az Ázsiai
Ingatlanportfólió részvényeiben történő elhelyezés esetén lehet elérni.
Felbuzdulva a felkínált lehetőségen, gyorsan magamhoz vettem az addig magyar
állampapírokban tartott pénzemet – amely valóban igen szerényen, évi 6-8
százalék hozamot produkált (de azt kockázatmentesen).
Az AVIVA Életbiztosító Zrt. részére 2007. október 2-án befizettem ötmillió
forintot (amelyet 44 év keményen ledolgozott munka eredményéből sikerült
megtakarítanom), amely összegből 500 ezer forintot életbiztosításra, négy és fél
millió forintot eseti befektetésre helyeztünk el. És vártuk a csodát, amely nem
is maradt el! A megállapodás 10 éves időtartamra szól(t), amely úgy működött
(volna), hogy az 500 ezer forint éves életbiztosítási összeget mindig az eseti
befizetésre szánt összeg hozamából fizetem be, s a 10 év eltelte után képződik
szerényen 56 millió forint! A valóság azonban teljesen más képet mutatott: 2008.
július 28-án kézhez kaptam az AVIVA Életbiztosító Zrt. hivatalos értesítőjét,
amelyben közlik – nem is sajnálkozva –, hogy az általam befektetett 500 ezer
forint aktuális értéke 218 983 forint, a 4 millió 500 ezer forint aktuális
értéke 2 millió 226 035 forint, a szerződésem érvényes visszavásárlási értéke
pedig 2 millió 287 509 forint.
Természetesen azonnal felkerestem telefonon a fent említett céget, ahol az
ügyintéző – szinte láttam ahogy széttárta a karjait – hivatkozott az azóta
bekövetkezett gazdasági romlásra, piaci recesszióra és száz egyéb problémára,
csak arra nem adott választ, hogy mi, befektetni vágyó magyarok hogyan
veszíthetjük el alig egy év alatt a spórolt pénzünk több mind 50 százalékát!
Erre a „talányos” kérdésre most a PSZÁF fogyasztóvédelemmel foglalkozó
munkatársaitól várom a választ.
Palcsó Istvánné, nyugdíjas
2008. 09. 12. (XII/37)
