A VDSZSZ komoly partnere volt az akkori privatizációért felelős elnöknek, aki
partnerként kezelte a szakszervezeteket, akik segítették a munkáját olyan
dolgokban, amire a főnököknek „bársonyszékből” nem volt rálátásuk, meg a
részletekkel nem foglalkoznak, különben meg nem is igen érdekli őket, viszont a
befektetőt igen! Az, hogy az egyik volt MÁV-os munkavállaló kap, a másik nem,
ezt az „igazságtalanságot” vetették fel Gaskóék még a privatizációt megelőzően
abban a „kocsmában”!
A szakszervezet megítélése szerint nem irreális a követelés, mert a Cargo
jegyzett tőkéje 30 milliárd, ezzel szemben 102,5 milliárd került értékesítésre,
amihez a szakszervezet komolyan hozzátett, amiből cirka 8-10 milliárd reális
követelés.
A szakszervezet komoly partner volt, ezért nem jogos az, hogy minden
állampolgárnak osszuk szét, meg majd én is kiállok és követelek, meg amiket az
emberek mondanak. A szakszervezet nem magának, nem is a tagjainak, hanem minden
MÁV-os munkavállalónak követeli ezt a reális összeget!
Gaskó említette, hogy ha ő ezt akkor ott a „kocsmában” írásban kéri, az
bizalmatlanságot jelent. Ebben volt naiv! Kókának abban igaza van, hogy egy
füstös kocsmában ilyet nem ígért, de egy kulturált helyen volt róla szó.
A GKM oldaláról azért lehetett érdekük abban, hogy ne állapodjanak meg, mert így
a VDSZSZ ellen hangolhatják a közvéleményt, politikai motivációt sugallva a
megmozdulás mögött! A szakszervezetnek ez az eszköz áll rendelkezésre! Egyszerű
munkavállalói érdekvédelemről van szó, a dolgozók érdekeit képviseljük. A
menedzsment megjátssza a felelős vezetőt, aki nem engedheti meg, hogy állami
pénzeket szétosszon, mindez azért, hogy a szakszervezeti mozgalmat lejárassák.
Sivák Tímea
VDSZSZ Szolidaritás, ügyvivő
2008. 02. 22. (XII/8)
