Írta ezt az 1960-as években! Sajnos mára (2007-re) semmi nem változott.
Próbálja csak meg bírálni valaki az orosz elnököt, vagy merjen bárki neki, vagy
a politikájának ellentmondani. Az áldozatokat napestig sorolhatnám, de csak
néhányuk neve szemléltetésül: Litvinyenko, Hodorkovszkij, A. Politkovszkaja stb.
és akkor még nem említettem pl. B. Berezovszkijt, aki Vlagyimir vezér elől
külföldre tudott menekülni.
Oroszországban a lényeget illetően semmi nem változott a múlt század közepéhez
képest. Putyint ugyanolyan személyi kultusz veszi körül, mint Joszif
Viszarionovicsot, és a módszereik is megdöbbentően hasonlóak. (Éles a párhuzam
Trockij és Litvinyenko külföldön történő kivégzése között.) Oroszország továbbra
is a félelemre és a hazugságra épül, mint Szolzsenyicin idejében.
Az elnök úr egyszerre próbál Izrael barátjának mutatkozni, ám ezzel egyidőben
Oroszország a zsidó állam ellen nyíltan háborúra készülő arab országok fő
fegyverszállítója is! Számomra ez is a putyini politika kétkulcsosságának
bizonyítéka.
Ma már a legtöbb média egyetért abban (politikai beállítottságától függetlenül),
hogy bizonyos iszlám államok (pl. Irán, Szíria) egy éven belül háborút indítanak
Izrael ellen. Nem lepődnék meg, ha ennek a háborúnak Oroszország, ezen belül is
Vlagyimir Putyin lenne a vezetője!
Név és cím a
szerkesztőségben
2007. 10. 11. (XI/41)
