hetilap

Ha végiggondoljuk az életünk egy részét, bizony sok tekintetben elmondhatjuk, megváltoztak a dolgok. Nem is sejtettük, mit fog hozni a kilencvenes évek nagy felfedezése: a mobil. Nem is beszélve az internet adta korlátlan lehetőségekről. Maga a szó hálót, hálózatot jelent. Valóban, ahogy a mobil behálózta-átjárta mindennapjainkat, hozzátartozik, szerves része lett életünknek, úgy az internet adta lehetőségekkel is hamar megbarátkoztunk. Közben észre sem vettük azt, hogy az általa nyújtott gyorsaság és kényelem kiszorította a könyvolvasást, a személyes kapcsolatot, a baráti beszélgetéseket, esti sétákat. Ma már mindent SMS-ben, e-mailen intézünk, hallottam telefonos lánykérésről is. Pár éve tűnt fel a magyar piacon több közösségi portál, amely a régi barátok, eltűntnek hitt osztálytársak gyors felkutatására, új kapcsolatok kialakulására született – állítják sokan. Persze bőségesen akad, aki sok-sok érvet fel tud sorolni ezen közösségtérképező honlapok mellett, nem is állnék le vitatkozni velük. Csupán egy dolgot szeretnék felvetni. Míg az utcán, ha leszólít minket valaki, azonnal tudunk dönteni, hogy megállunk-e, reagálunk-e a kapcsolatfelvételre, vagy sem, addig ezen társkereső oldalak nem adják meg ezt a lehetőséget. A megszólító kedves szavai mögött nem tudjuk, ki áll! Lehet, hogy az utcán a fejünket se emelnénk fel, a neten meg könnyen kerülhet a gyanútlan kíváncsi, barát, ismerős után kujtorgó egy ragadozó hálójába. Mindenesetre nem ókonzervatív a személyes kapcsolat, a szemtől-szembe nézés, a kommunikációnak ez a maradi eszköze. Persze rajtunk áll, hogyan alakul a jövő ismerkedési projektje! K. Szabolcs, Budapest