Az igazi tragédia az, hogy Európa újra becsapja magát, és minden elemzés arra irányul, hogy elkerüljük a tényekkel való szembenézést.
Miért most, és miért London?
Az európai politikai elit erre a kérdésre válaszolva kétségbeesetten igyekszik távol tartani a vallási és kulturális tényezőket, hangsúlyozva a gazdasági és politikai tényezőket válaszában. Az elemzők többsége szerint a terrortámadás oka Britannia iraki és afganisztáni szerepvállalása és az amerikai külpolitika melletti kiállása. Ez célponttá tette Nagy-Britanniát a muzulmán terroristacsoportok számára. Ezt az elemzést megerősítette, hogy hónapok óta több száz internetes fenyegető üzenet látott napvilágot, amely kijelentette, hogy az iszlám támadás következő európai célja Anglia lesz.
Ami az időzítést illeti, az elemzők többsége kapcsolatba hozza a terrortámadást és a G8-as konferenciát, mondván, hogy a terroristák kihasználták, hogy a csúcstalálkozó miatt a világ figyelme oda irányul, és ez nagyobb nyilvánosságot ad egy támadáshoz, ugyanakkor befolyásolja a G8-as csúcs munkamenetét és végső döntéseit is.
Ezek a magyarázgatások megmutatják, hogy az európai elemzők nem képesek a felszín mögé látni, és mennyire messze vannak az igazi okoktól. Ismereteik az iszlámról és az iszlám terroristacsoportokról a rövidlátás és a hozzá nem értés keverékét tükrözik. Mint muzulmán származású és az iszlám szakértője, úgy ítélem, a helyszín választásának semmi köze Britannia szerepvállalásához és az amerikai politika melletti hűséges kiállásához. Ennél mélyebb és egyszer?bb motívumok játszanak szerepet.
Az Angliában élő nagy iszlám közösség többsége Afganisztánból és Pakisztánból jött. Ez a két népcsoport a legfanatikusabb és a legszélsőségesebb a muzulmánok között, mivel ők dogmatikus és merev módon követik és végrehajtják az iszlám tanítását. Mivel az európai országok közül Nagy-Britannia biztosította a legnagyobb szabadságot és mozgásteret a muzulmán közösségeknek, ezért a terroristacsoportok termékeny talajt, stabil pénzügyi és biztonsági hátteret találtak az országban. (Ugyanakkor ez az első olyan európai ország, amelyik megjelentette az iszlám elleni első kritikus írásokat.)
Vagyis semmi kapcsolat sincs Nagy-Britannia szerepvállalása és a robbantások között. Azok az elemzők, akik ragaszkodnak ehhez a teóriához, bajba kerülnek, amikor azt látják, hogy franciaországi újságírókat ejtenek túszul és ölnek meg Irakban, vagy német orvost kínoznak és fejeznek le Bagdadban, miközben Franciaország és Németország a leghatározottabban és a legerélyesebben ellenezte és a mai napig ellenzi az amerikaiak iraki beavatkozását. Ezek az elemzők még nagyobb bajban lesznek, amikor hasonló terrortámadások érik majd Párizst vagy Berlint, ami – sajnos – előbb vagy utóbb bekövetkezik.
Ami az időzítést illeti, nem játszott szerepet az, hogy a G8-as csúcsot ebben az időben tartották Skóciában, és a biztonsági erők zömét odairányították. Az időzítés
messzebbre és mélyebb megfontolásokra nyúlik vissza. Az utolsó másfél évben Britanniában a terrorizmus elleni szigorú biztonsági intézkedések alaposan fellazultak abban a hitben, hogy az országot jelenleg nem fenyegeti nagyobb veszély, mint bármelyik európai országot. Ezt a tévhitet megerősítette az, hogy Tony Blair az utóbbi két évben pozitív gesztusokat mutatott a muzulmán országok iránt, és megértően állt ki érdekeik mellett. Említésre méltó Blair kiállása a Líbia elleni embargó felfüggesztése mellett, majd látogatása az arab országban és nem utolsósorban szembehelyezkedése az Egyesült Államokkal Irán atomprogramja ügyében. Miközben Amerika ismételten Irán megbüntetését sürgette gazdasági és politikai téren, Tony Blair szorgalmazta a diplomáciai párbeszédet ebben az ügyben, ami pozitív visszhangra talált az irániaknál.
A robbantásokat tehát nem azért hajtották végre Londonban, mert akkor zajlott a G8-as csúcs, hanem azért, mert Nagy-Britannia lett az utóbbi félévben a leggyengébb szem az európai biztonsági láncban.
A brit miniszterelnök a robbanások hírére rögtönzött sajtótájékoztatóban fejezte ki megdöbbenését, ugyanakkor maga is megdöbbenést keltett, amikor az agyonhasznált klisékkel szónokolt a terrorizmus elleni harc folytatásáról, az iszlám ártatlanságáról és a Nagy-Britanniában élő muzulmánok tisztességéről.
A brit miniszterelnök hozzá nem értése nem új kelet? dolog. Ugyanezeket a formulákat használta a 2001. szeptemberi New York-i események után, és azóta rendületlenül igyekszik a többi európai vezetővel együtt – olykor tudatlanságból, olykor félelemből – menteni az iszlámot és olyan toleráns vallásként feltüntetni, amely messze áll a terrorizmustól.
Hosszú ideig éltem Angliában, és harminchárom éve foglalkozom az iszlámmal. A tapasztalataim homlokegyenest ellentmondanak a brit miniszterelnök és kollégái állításának. Az iszlám közösség hivatalos létszáma Nagy-Britanniában 4 millió 800 ezer fő. Ehhez hozzátehető – számításunk szerint – több mint 900 ezer illegálisan ott élő muzulmán, a közösség létszáma tehát összesen közel hatmillió ember. Többségük Pakisztánból, Afganisztánból, Bangladesből és az arab országokból származik. Több mint ezerháromszáz mecset, iszlám központ, iskola, oktatási intézmény és könyvtár található Britannia területén.
Ennek a hatalmas közösségnek negyvenhét százaléka analfabéta, nem beszéli a fogadó ország nyelvét, az angolt, és nem tud írni az anyanyelvén (arab, kurdu, banga stb.) sem. A bevándorolt muzulmánok nyolcvanhárom százalékának nincs sem egyetemi, sem középiskolai végzettsége. Az iszlám közösség több mint kilencvennégy százaléka szunnita. Ez az irányzat a legdogmatikusabb az iszlámban. A szunnita szó arab nyelven azt jelenti, hogy "törvény" vagy az az út, amelyet Mohamed jelölt ki a muzulmánoknak. Vagyis ez az irányzat sokat ad a formális és a bet? szerint értelmezett iszlám tanítására és Mohamed mondataira.
Személyes tapasztalataim szerint az európai muzulmán közösségek aláássák az európai értékrendet, és szent háborút hirdetnek a keresztény értékek ellen. A londoni mecsetekben az imámok beszéde abból áll, hogy a keresztény világ a sátán világa, a tévelygők és a kárhozottak földje, és minden muzulmán szent kötelessége, hogy áttérítse a keresztényeket az egyenes útra, az iszlámra. Ha nem hajlandóak erre, erőszakkal kell kényszeríteni őket, vagyis a dzsihádon (szent háborún) keresztül kell kinyilvánítani és érvényesíteni Allah akaratát. Ez minden muszlimnak elsődleges feladata az életben. Meg kell hódítani a pogányok (keresztények) földjét, kényszeríteni kell őket az igazi Allah-hitre, az iszlámra. A mecsetek imámjai Korán-idézetekkel támasztják alá érvelésüket. (Lásd a második szúra 105. és 216. versét, a harmadik szúra 85., 102., 110. versét, az ötödik szúra 3., 17., 33., 43. versét stb.)
Az európai nagyvárosok iszlám közösségei naponta hirdetik a keresztények elleni szent háborút könyveiken, újságjaikon és propagandakiadványaikon keresztül. Blair állítása, miszerint az Angliában élő iszlám közösségnek semmi köze a robbantásokhoz, hanem az néhány elvetemült terrorista műve, aki félreértelmezi és kihasználja az iszlámot – ez az állítás a tudatlanság és a hozzá nem értés jele, és ami veszélyesebb, félrevezeti az átlag európai embert, és elhomályosítja tisztánlátását, ráadásul ellentmond a száraz tényeknek.
Anglia a nyolcvanas évek óta az iszlám terrorizmus egyik legfontosabb központja Európában. Onnan áramlott 1980 és 1995 között több mint 950 millió font a különböző közel-keleti terroristaszervezetek finanszírozására. 2003-ban a brit hírszerzés beismerte azt a tényt, amit harminc éve hangsúlyozok, hogy az európai és főleg az angliai iszlám közösség stabil és rendíthetetlen háttere a terroristacsoportoknak. 2005-ben Blair szándékosan elfelejti, hogy 2001 elején, vagyis a szeptemberi események előtt az angliai iszlám közösség elsöprő többsége, az egyik közvélemény-kutatás szerint 96,3 százaléka támogatta az afgán tálib-rendszert, és szimpatizált olyan terroristaszervezetekkel, mint például a Hamasz Palesztinában, az El-dzsamaa-el-iszlamija Indonéziában, a Hezbollah Libanonban, az El-dzsihád Jordániában vagy az El-ekhwan-el-muszlimin Egyiptomban. Vagyis az Európában élő iszlám közösség egy középkori jelleg? rendszert támogatott, és terrorista- szervezetek mögé állt, arra hivatkozva, hogy ezek a szervezetek a szabadságért és az iszlámért harcolnak az európai elnyomás ellen.
2005. 07. 15. (IX/28)
