Kereső toggle

Nő a válások és a házasságon kívüli szülések aránya

Egyszülős családok terjedőben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korjelenség a fejlett országokban az egyszülős családok problémája. Ez, ha egzisztenciálisan nem is feltétlenül, de lelkileg elkerülhetetlenül károsodást okoz az érintettekben, hiszen gyermekek tömegei nőnek fel apa nélkül. Hazánkban ma minden hetedik gyerek egyetlen szülővel él, ami nem kis terheket ró magára a társadalomra is.



Az egyedülálló szülő nehezebben házasodik újra, ha értelmiségi – legalábbis a felmérések tanúsága szerint

"Elváltunk hamar, mert a férjem hazaköltözött a szüleihez. Nem bírta a kötöttséget – meséli egykedvűen a huszonöt éves Éva, aki a Budai Vár környékén babakocsiztatja nap mint nap apró kisfiát. – Amúgy bírjuk egymást persze, de csak úgy távolról. Mindketten a szüleinkkel lakunk. Ő elvan a melójával, a cégeivel, a számítógépével, meg a kocsija szerelgetésével. 

Sovány vigasz, hogy a környékemen rengeteg anyuka hétvégeken is egyedül sétáltatja a babáját, hasonló cipőben jár, mint én. Többeket ismerek, akik a gyerek miatt megpróbálták együtt, de egy éven belül szétmentek."

Az egyszülős családok számának erőteljes növekedése figyelhető meg hazánkban 1980 óta. A jelenség nem magyar specialitás, a tendencia Nyugat-Európában is észlelhető. Ugyanakkor a családok száma, mint olyan, folyamatosan csökkent, ma közel 160 ezerrel kevesebb család él Magyarországon, mint 1980-ban. A házasodási kedv megcsappanása, a magas válási arány, a házasságnál bomlékonyabb élettársi kapcsolat térhódítása és a házasságon kívüli születések számának növekedése jócskán közrejátszhat abban, hogy a 2001-es népszámlálás adatai szerint ma a 15 évnél fiatalabb gyermekek 15 százalékáról, mintegy 250 ezer gyerekről mondható el, hogy magányos szülővel él. A 15 évesnél fiatalabb gyermekek közül Budapesten minden ötödik (!), a községekben csak minden tizedik nevelkedik egyszülős családban – mondta el érdeklődésünkre Földházi Erzsébet szociológus.

A házasságkötések száma hosszú ideje csökken, a válásoké a nyolcvanas évek végétől ingadozik vagy stagnál. Növekszik a
hosszú, 15-20 éves házasságtartam után felbontott házasságok aránya – hangsúlyozza a szakember. A szociológus becslése szerint, ha minden az eddigiek szerint folytatódik, akkor az utóbbi években megkötött házasságok több mint fele fog a jövőben válással végződni. 

Ferenc jó ötvenes nagypapa. Amikor a lánya elvált, az unokája hatéves volt. "A kisfiú tulajdonképpen jól viselte a procedúrát, látszólag könnyen alkalmazkodott a megváltozott helyzethez – mondja. – De két évvel később elment az apa dolgozni Kanadába, és teljesen megszakadt a kapcsolatuk. Na ez betette a kaput. A nyolcéves gyerek szinte kezelhetetlenné vált. Nagyon súlyos magatartási és tanulási problémái lettek, hiába teszi ki a család a lelkét, hiába veszi körül nagybácsi, nagypapa. A férfirokonok sem képesek sajnos az apát pótolni, az elvetettségérzés nagyon erős lett benne." 

Tavaly 2002-höz képest Magyarországon is tovább nőtt a házasságon kívül születettek aránya – ez ma már meghaladja az összes csecsemő 32 százalékát –, ami hazánkban "történelmi csúcs" – számolt be Kamarás Ferenc demográfus nemrégiben egy konferencián. 

A KSH felmérése szerint egyébként a Magyarországon élő felnőtt hajadonoknak valószínűleg csak a 47 százaléka fog ötvenéves koráig házasságot kötni. 1990-ben ez az arány még 77 százalék volt. Egyre nagyobb számban választják a párok az élettársi kapcsolatot, ezt az együttélési formát a többi "családvariációhoz" képest a legalacsonyabb, mindazonáltal növekvő gyermekvállalási hajlandóság jellemzi. 

Létező és feltehető módon erősödő jelenség, hogy egy egyedülálló nő tudatosan vállal párkapcsolat, azaz társ nélkül gyereket. A tendenciát Nyugat-Európában is ismerik, de konkrét adatokkal még nem rendelkezünk róla – mondja Földházi Erzsébet. A hétköznapi tapasztalatok arra mutatnak, hogy inkább jól szituált, harmincas-negyvenes, magasan képzett városi nők körében fordul ez elő, sokszor olyan közismert – és így valamelyest mintaadó – személyek esetén, akiknek az élete a nyilvánosság előtt zajlik. 1996-ban végeztek a KSH NKI keretén belül egy egyszeri vizsgálatot, akkortájt házasságon kívül szülő nők körében. A megkérdezett kismamák zöme élettársi kapcsolatban élt, és jó egytizedük mondta azt, hogy társ nélkül akarja felnevelni gyermekét, de ennek tényleges okait – Pongrácz Tiborné demográfus szerint – nehéz megállapítani. Az élettársi kapcsolatok elég labilisak, megbízhatatlanok, egy szülésnél a kezdettől fogva szándékos partnertelenség nehezen bizonyítható. 

"Érdemes lenne összeszedni, hogy mennyiből él ma egy gyermekeit egyedül nevelő szülő – mondja Vera, harmincöt éves óvónő, aki maga is elvált. – A fizetése nagyjából elmegy a rezsire, és ha szereti az adminisztrációs tortúrákat, és nevetségesen alacsony a jövedelme, akkor nevetségesen alacsony segélyekhez is juthat. Mi van még? 25 százalékkal több családi pótlék, ez mennyi? Plusz 1500 forint? És ha szerencséje van, nem kell akár éveket is pereskednie, hogy tartásdíjhoz jusson. Senkit sem érdekel, mi lesz vele, az önkormányzattól nemegyszer azt a tanácsot kapja mindennem? felvilágosítás helyett, hogy adja el, amije van, lakást, berendezést, akármit." 

A 18 év alatti gyermeket egyedül nevelő szülők 91 százaléka nő, akiknek körében kimutathatóan jóval kisebb a munkanélküliség, mint az összes anyukánál. Az egyszülős családok körében a jövedelmi szegénység kockázata az átlagosnak (12,4 százalék) a háromszorosa, de ez még mindig nem kiugró a legszegényebbek körében, amint az kiderül a KSH NKI Életünk fordulópontjai cím? kutatásból. 

Az egyszülős családok egyébként rendkívül változatos csoportot alkotnak, amely nem koncentrálódik csak a szegényebbek felé. Helyzetük nagyban függ a szülő iskolai végzettségétől, a lakhelytől vagy attól, hogy válás, együttélés vagy özvegység áll-e a háttérben. A szegénység veszélye érdekes módon nem függ attól, hogy a szülő egy vagy több 18 év alatti gyermeket nevel-e. Az özvegyeknél a legkisebb a szegénységbe kerülés esélye, és ennél sokkal rosszabb helyzetben vannak azok, akik elváltként vagy hajadonként nevelik gyermekeiket.

"Én azt látom magam körül – fejtegeti Vera –, hogy sok kapcsolat azért bomlik fel, mert a felek érzelmileg elhanyagolják egymást. Egy nőnek az a fontos, hogy egy férfi mindig vonzónak lássa, a férfinek meg az, hogy egy nő mindig elismerje, bátorítsa. Ismerek olyan férfit, akinek hiába volt szép, intelligens felesége, mégis elment egy másik nővel, aki csúnyább is, butább is – de felnéz rá, megbecsüli, dicséri. A hűtlenséghez persze ketten kellenek. Egy házas fiatalember azt magyarázta nekem, ő mindig gyeses anyukáknak udvarol, mert náluk mindig célt ér. Mert szerinte a gyesen lévő nőket lelkileg sokszor elhanyagolja a férjük."

Vera óvodájában szinte naponta bomlanak fel házasságok. "A teljesen elmérgesedett konfliktusért soha nem lehet csak az egyik felet okolni. De szerencsére vannak ellenpéldák is – mondja. – Jó néhányan a másikat annak hiányakor kezdik igazán értékelni. Volt már olyan nálunk, hogy ikerlánykák szülei elváltak. Együtt szomorkodtunk velük, naponta rajzolgatták, hogy "gyere haza, apu". A szülők szétköltöztek teljesen, az apa vitte a nagyfiút magával, aztán láss csodát, egy éven belül elhatározták, hogy újra megpróbálják együtt. Mindent eladtak, vettek egy kertes házat, és a mai napig is együtt vannak. Ha alapvetően szeretik egymást, és meg tudnak egymásnak bocsátani, akkor rendezni is tudják az ügyet: akár úgy is, hogy megint összejönnek. Szereteten újra felépíthető minden." 

A népességszám csökkenése 1980-tól 2004-ig

A csökkenés mértéke (adatok ezer főben) 

Össznépesség 

–593

0–14 évesek

–736

Férfiak 

–384

Nők 

–209

Házasok 

–1371


A növekedés mértéke (adatok ezer főben) 

60 év felettiek

294 

Nem házasok

1513 

Elváltak

394 

Egyszülős családok

131 


Forrás: KSH

Gyermekkorúak a különböző családokban

Házaspáros családban nevelkedő gyermekek Egyszülős családban nevelkedő gyermekek
Az összes 15 év alatti gyermeket nevelő család
  Szám % szám %  
1980 1 970 661 88,5 255 322 11,5 2 225 983
1990 1 668 352 82,8 346 387 17,2 2 014 739
2001 1 407 124 85,2 244 236 14,8 1 651 360

Egyszülős és összes családok

Év  Összes egyszülős család Nincs 15 év alatti gyermek(egyszülős)  Van 15 év alatti gyermek(egyszülős) Összes 15 év alatti gyermek (egyszülős)

Összes család

1980  341 227 161 670 179 557 255 322  3 027 668
1990  449 862 203 461 246 401 346 387    2 896 203
2001  471 901  290 123 181 778 244 236  2 868 694

Lévai Katalin: Az állam gondoskodik

Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter lapunk kérdésére kifejtette: a különféle családtámogatási formákon túlmenően a legfontosabb kormányzati feladatnak – az egyszülős családok esetében különösképpen – a női foglalkoztatottság biztosítását tartja. Ennek garanciája lehet egyfelől a már érvényben lévő, esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról szóló törvény, aminek gyakorlati alkalmazása esetén remélhetőleg javul majd a munkavállalói jogvédelem. Másfelől a munkaadói járulék- és adókedvezmény is ösztönzőleg hathat a foglalkoztatottságra, amihez jelenleg az egyedülálló anyák foglalkoztatására kiírt PHARE-program keretében lehet hozzájutni.

Ma Budapesten minden második, országosan minden harmadik házasság válással végződik, az egyszülős családok problémája egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül, és nem kis terheket ró a társadalomra. A szociális ellátórendszer mai formájában ezt nem képes orvosolni, törvényi változtatásra és a helyi segítségnyújtás szervezettebbé tételére van szükség. Az országosan kiépülő esélyházak megerősítik, szervezik, elérhetővé teszik a legkülönfélébb – civil és kormányzati – ellátórendszereket – mondja a miniszterasszony, aki egyben azt is hangsúlyozza: az Európai Szociális Alapból immár milliárdok hívhatók le – tény, hogy kizárólag megfelelő szolgáltatások nyújtására –, ami óriási lehetőséget jelent az önkormányzatok és egyéb helyi szervezetek számára. 

A szegénység által leginkább fenyegetett gyermekes családok helyzetének, ezen belül is a női foglalkoztatottság javulásának az esélyét növelheti az a Lévai Katalin által ismertetett elképzelés, miszerint hazánkban létesülne az Európai Nemek Közötti Esélyegyenlőségi Központ. Ennek létrehozását már 1999-ben elhatározták Svédországban a tagállamok. Miután a csatlakozó országok közül egyedül mi rendelkezünk antidiszkriminációs törvénnyel és modellérték? esélyegyenlőségi hálózattal, ezért Magyarország adandó esetben sikerrel pályázhatna egy ilyen európai központ helyszínéül – ebben több uniós miniszter is támogatásáról biztosította Lévai Katalint egy nemrégiben lezajlott írországi konferencián.

Olvasson tovább: