Egyszülős családok terjedőben

Az egyedülálló szülő nehezebben házasodik újra, ha értelmiségi – legalábbis a felmérések tanúsága szerint

"Elváltunk hamar, mert a férjem hazaköltözött a szüleihez. Nem bírta a kötöttséget – meséli egykedvűen a huszonöt éves Éva, aki a Budai Vár környékén babakocsiztatja nap mint nap apró kisfiát. – Amúgy bírjuk egymást persze, de csak úgy távolról. Mindketten a szüleinkkel lakunk. Ő elvan a melójával, a cégeivel, a számítógépével, meg a kocsija szerelgetésével.

Sovány vigasz, hogy a környékemen rengeteg anyuka hétvégeken is egyedül sétáltatja a babáját, hasonló cipőben jár, mint én. Többeket ismerek, akik a gyerek miatt megpróbálták együtt, de egy éven belül szétmentek."

Az egyszülős családok számának erőteljes növekedése figyelhető meg hazánkban 1980 óta. A jelenség nem magyar specialitás, a tendencia Nyugat-Európában is észlelhető. Ugyanakkor a családok száma, mint olyan, folyamatosan csökkent, ma közel 160 ezerrel kevesebb család él Magyarországon, mint 1980-ban. A házasodási kedv megcsappanása, a magas válási arány, a házasságnál bomlékonyabb élettársi kapcsolat térhódítása és a házasságon kívüli születések számának növekedése jócskán közrejátszhat abban, hogy a 2001-es népszámlálás adatai szerint ma a 15 évnél fiatalabb gyermekek 15 százalékáról, mintegy 250 ezer gyerekről mondható el, hogy magányos szülővel él. A 15 évesnél fiatalabb gyermekek közül Budapesten minden ötödik (!), a községekben csak minden tizedik nevelkedik egyszülős családban – mondta el érdeklődésünkre Földházi Erzsébet szociológus.

A házasságkötések száma hosszú ideje csökken, a válásoké a nyolcvanas évek végétől ingadozik vagy stagnál. Növekszik a
hosszú, 15-20 éves házasságtartam után felbontott házasságok aránya – hangsúlyozza a szakember. A szociológus becslése szerint, ha minden az eddigiek szerint folytatódik, akkor az utóbbi években megkötött házasságok több mint fele fog a jövőben válással végződni.

Ferenc jó ötvenes nagypapa. Amikor a lánya elvált, az unokája hatéves volt. "A kisfiú tulajdonképpen jól viselte a procedúrát, látszólag könnyen alkalmazkodott a megváltozott helyzethez – mondja. – De két évvel később elment az apa dolgozni Kanadába, és teljesen megszakadt a kapcsolatuk. Na ez betette a kaput. A nyolcéves gyerek szinte kezelhetetlenné vált. Nagyon súlyos magatartási és tanulási problémái lettek, hiába teszi ki a család a lelkét, hiába veszi körül nagybácsi, nagypapa. A férfirokonok sem képesek sajnos az apát pótolni, az elvetettségérzés nagyon erős lett benne."

Tavaly 2002-höz képest Magyarországon is tovább nőtt a házasságon kívül születettek aránya – ez ma már meghaladja az összes csecsemő 32 százalékát –, ami hazánkban "történelmi csúcs" – számolt be Kamarás Ferenc demográfus nemrégiben egy konferencián.

A KSH felmérése szerint egyébként a Magyarországon élő felnőtt hajadonoknak valószínűleg csak a 47 százaléka fog ötvenéves koráig házasságot kötni. 1990-ben ez az arány még 77 százalék volt. Egyre nagyobb számban választják a párok az élettársi kapcsolatot, ezt az együttélési formát a többi "családvariációhoz" képest a legalacsonyabb, mindazonáltal növekvő gyermekvállalási hajlandóság jellemzi.

Létező és feltehető módon erősödő jelenség, hogy egy egyedülálló nő tudatosan vállal párkapcsolat, azaz társ nélkül gyereket. A tendenciát Nyugat-Európában is ismerik, de konkrét adatokkal még nem rendelkezünk róla – mondja Földházi Erzsébet. A hétköznapi tapasztalatok arra mutatnak, hogy inkább jól szituált, harmincas-negyvenes, magasan képzett városi nők körében fordul ez elő, sokszor olyan közismert – és így valamelyest mintaadó – személyek esetén, akiknek az élete a nyilvánosság előtt zajlik. 1996-ban végeztek a KSH NKI keretén belül egy egyszeri vizsgálatot, akkortájt házasságon kívül szülő nők körében. A megkérdezett kismamák zöme élettársi kapcsolatban élt, és jó egytizedük mondta azt, hogy társ nélkül akarja felnevelni gyermekét, de ennek tényleges okait – Pongrácz Tiborné demográfus szerint – nehéz megállapítani. Az élettársi kapcsolatok elég labilisak, megbízhatatlanok, egy szülésnél a kezdettől fogva szándékos partnertelenség nehezen bizonyítható.

"Érdemes lenne összeszedni, hogy mennyiből él ma egy gyermekeit egyedül nevelő szülő – mondja Vera, harmincöt éves óvónő, aki maga is elvált. – A fizetése nagyjából elmegy a rezsire, és ha szereti az adminisztrációs tortúrákat, és nevetségesen alacsony a jövedelme, akkor nevetségesen alacsony segélyekhez is juthat. Mi van még? 25 százalékkal több családi pótlék, ez mennyi? Plusz 1500 forint? És ha szerencséje van, nem kell akár éveket is pereskednie, hogy tartásdíjhoz jusson. Senkit sem érdekel, mi lesz vele, az önkormányzattól nemegyszer azt a tanácsot kapja mindennem? felvilágosítás helyett, hogy adja el, amije van, lakást, berendezést, akármit."

A 18 év alatti gyermeket egyedül nevelő szülők 91 százaléka nő, akiknek körében kimutathatóan jóval kisebb a munkanélküliség, mint az összes anyukánál. Az egyszülős családok körében a jövedelmi szegénység kockázata az átlagosnak (12,4 százalék) a háromszorosa, de ez még mindig nem kiugró a legszegényebbek körében, amint az kiderül a KSH NKI Életünk fordulópontjai cím? kutatásból.

Az egyszülős családok egyébként rendkívül változatos csoportot alkotnak, amely nem koncentrálódik csak a szegényebbek felé. Helyzetük nagyban függ a szülő iskolai végzettségétől, a lakhelytől vagy attól, hogy válás, együttélés vagy özvegység áll-e a háttérben. A szegénység veszélye érdekes módon nem függ attól, hogy a szülő egy vagy több 18 év alatti gyermeket nevel-e. Az özvegyeknél a legkisebb a szegénységbe kerülés esélye, és ennél sokkal rosszabb helyzetben vannak azok, akik elváltként vagy hajadonként nevelik gyermekeiket.

"Én azt látom magam körül – fejtegeti Vera –, hogy sok kapcsolat azért bomlik fel, mert a felek érzelmileg elhanyagolják egymást. Egy nőnek az a fontos, hogy egy férfi mindig vonzónak lássa, a férfinek meg az, hogy egy nő mindig elismerje, bátorítsa. Ismerek olyan férfit, akinek hiába volt szép, intelligens felesége, mégis elment egy másik nővel, aki csúnyább is, butább is – de felnéz rá, megbecsüli, dicséri. A hűtlenséghez persze ketten kellenek. Egy házas fiatalember azt magyarázta nekem, ő mindig gyeses anyukáknak udvarol, mert náluk mindig célt ér. Mert szerinte a gyesen lévő nőket lelkileg sokszor elhanyagolja a férjük."

Vera óvodájában szinte naponta bomlanak fel házasságok. "A teljesen elmérgesedett konfliktusért soha nem lehet csak az egyik felet okolni. De szerencsére vannak ellenpéldák is – mondja. – Jó néhányan a másikat annak hiányakor kezdik igazán értékelni. Volt már olyan nálunk, hogy ikerlánykák szülei elváltak. Együtt szomorkodtunk velük, naponta rajzolgatták, hogy "gyere haza, apu". A szülők szétköltöztek teljesen, az apa vitte a nagyfiút magával, aztán láss csodát, egy éven belül elhatározták, hogy újra megpróbálják együtt. Mindent eladtak, vettek egy kertes házat, és a mai napig is együtt vannak. Ha alapvetően szeretik egymást, és meg tudnak egymásnak bocsátani, akkor rendezni is tudják az ügyet: akár úgy is, hogy megint összejönnek. Szereteten újra felépíthető minden."