1990 óta nem volt a magyar külpolitikában annyi kurázsi, hogy felvegye a Kínai Köztársasággal – amely az államiság valamennyi jegyét magán hordja, ráadásul az úgynevezett "Népköztársasággal" szemben még demokratikus is – a diplomáciai kapcsolatokat. Nyilvánvaló: az úgynevezett "Kínai Népköztársaság" abban a pillanatban visszahívná budapesti nagykövetét. Megjegyzendő azonban, hogy vannak olyan államai a Földnek, melyek a Köztársasággal tartanak fent diplomáciai kapcsolatokat, például Paraguay vagy Tuvalu.
Ha már Medgyessy Péter a "reálpolitika" jegyében elkövette azt az erkölcstelenséget, hogy elutazott Pekingbe
(Még a kínai nagy falon is túl. Hetek, 2003. szeptember 5.), legalább meghívóit felvilágosíthatta volna a többpártrendszer, a sajtó-, a gyülekezési és a vallásalapítási szabadság pozitív oldalairól, esetleg Tibet, illetve Hongkong érdekében mondhatott volna néhány keresetlen szót. (Tibet helyzete alighanem ismert az olvasó előtt. Hongkongban az úgynevezett "felforgatás elleni törvény" életbeléptetésével Peking súlyosan megszegte azt az ígéretét, hogy az egykori brit gyarmat megtarthatja demokratikus berendezkedését. Júliusban kétszázezer ember tüntetett az Európai Unió által is bírált törvény ellen.) A kormányba az emberi jogok iránt állítólag oly érzékeny SZDSZ által a kormányba delegált Csillag István szintén tagja volt a küldöttségnek. Neki sem volt hozzáfűznivalója az úgynevezett "Kínai Népköztársaság" által gyakorolt, embertelen belpolitikához.
Október 1-je kitűnő ürügy a magyar politikai elit számára a fentiek átgondolására.
Szegő Péter
2003. 10. 03. (VII/40)
