Ilyen a tudósítói sors, amit ő tömören úgy fogalmaz meg, hogy igyekezett tisztességesen élni és írni, mert úgy érezte, ahogy szinte mindenki, aki túlélte a holokausztot, hogy azok helyett is él, akiket megöltek, és méltónak kell maradni azok emlékéhez. "Állandóan érzem jelenlétüket és felelősségünket előttük. Szüleim emléke végigkísért életemen, azoknak emlékével együtt, akik még velünk élhetnének, ha nem tűntek volna el a krematóriumok füstjében. Ezt a tudatot szerettem volna átadni gyermekeimnek és unokáimnak."
(Maccabi Kiadó, 2003.)
2003. 09. 12. (VII/37)
