hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Hungarizmus a viták kereszttüzében II.

2003. 07. 14.
Tisztelt Szerkesztőség!

Dobszay Károly nemzettestvér, a legismertebb nyilaskeresztes kiadvány, az Út és Cél egykori főszerkesztője, illetve a hasonló szellemiség? Magyar Rezervátum dortmundi kiadója tárgyilagosnak,
indulatoktól mentesnek aligha nevezhető terjedelmes vitairatban igyekezett meggyőzni a Hetek szerkesztőit arról, hogy bár lapjaik munkatársait "elmebetegnek és hülyének" tartja – attól még engedtessék meg neki a válasz a Hungarista Mozgalmat, illetve a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát érintő kérdésekben.

Mivel jómagam a Hungarista Mozgalom hírszolgálata vezetőjeként 1998-ig a szoros együttműködés ellenére sem találkoztam a politikai vitairat megírásával megbízott ügyeletes szóvivő érveivel, mi több, a közel egy évtizedes mozgalmi tevékenységünk során sem emelt kifogást a hírszolgálat létezését illetően – válaszom remélhetőleg rendet teremt Dobszay úr szelektív emlékezetében és "tényeinek" kusza halmazában.

Wass Albert gróf esetében ugyan említést tehetett volna az erdélyi földesúr kapcsolatairól a megszálló német hadsereggel, a két alkalommal is átvett birodalmi vaskereszt előzményeiről, továbbá az "írófejedelem" Adolf Hitlerrel történt levélváltásának okairól – de ezek hangsúlyozása nyilvánvalóan nem illett a képbe. Wass Albert, a nyilas újságok legismertebb publicistája sem tiltakozott, mikor Hajnal László Gábor, a Szabad Európa Rádió extudósítója 1996-ban elküldte számára a Virrasztani félelem nélkül cím? tanulmánykötetének dedikált példányát, melyet a soproni Patriot Kiadó jelentetett meg, s melyben több más hungarista prominens mellett a szerző emléket állított a "harcos nemzetiszocialista gróf czegei Wass Albertnek" is. Javaslom, hogy Dobszay Károly úr és a kételkedők figyelmesen olvassák el az említett könyv 57–66. oldalait.

A néhai Varga László, az Országgyűlés napjainkban elhunyt korelnöke – aki a Fidesz–MPP "nemzetivé" átlényegülésében tevékeny szerepet játszott, majd a "polgári körök" apostolaként a radikális nacionalisták világában is – személyes jó barátja volt a Wass családnak, erről éppen most, a Polisz (ultramagyar folyóirat) június-júliusi száma közöl igen érdekes, hiánypótló adalékot.

Henney Árpád nyilas munkarendvezető és Nyisztor Zoltán jezsuita teológus venezuelai tartózkodása kérdésében nem a tényről, hanem csupán 1946–1948 említésekor, az évszámok tekintetében nyilvánított különvéleményt a dortmundi prókátor. Bár számára is elgondolkodtató lehetne, hogy a két közismert magyar menekült Caracasban "soha nem találkozott", azért az gyanús lehetett volna számára, mikor Henney altábornagy és Nyisztor Zoltán közös bécsi tartózkodásuk (1969–1980) idején szintén nem találtak egymásra. A jezsuita teológus e helyen, a császárvárosban jelentette meg Vallomás magamról és kortársaimról cím? kötetét, melyben meghatottan emlékezett meg "a caracasi magyar nyilasokról, akik a kolónia dolgos, szorgalmas, becsületes tagjai voltak, ki kell állítanom a bizonyítványt: egyedüliek voltak, akik áldoztak sajtójukra és irodalmukra. Akkor, amikor szerte a világban a nem nyilas magyaroknak halvány sejtelmük sem volt arról, hogy volna nekik való emigrációs sajtó is…, ők (ti. a hungaristák Nyugatra menekült ezrei) már 1946-ban jól megszervezett hírszolgálattal rendelkeztek."

Nem hiszem, hogy napjainkban milliókat érdekelne Szálasi utódlásának problematikája. Sok "szűk hungarista körről" tehetnék említést, melyek vezetői – Ausztráliában, Nyugat-Európában, Észak- és Dél-Amerikában, 1990 után Magyarországon is – a Nemzetvezető utódjának tekintették magukat, legyen elég, ha csak Kántor Béla (Ausztrália), Tarjányi-Tatár Imre (Nyugat-Németország) vagy a két magyarországi új hungarista, Györkös István és Szabó Albert neveinek említése. E téren elfogadhatóbb és hadd tegyem hozzá, életszer?bb, ha elfogadjuk a "Szálasi személye körüli miniszter", a Nemzetvezető bizalmi embere elsőségét – mondjuk Gömbös Ernővel (Gömbös Gyula fiával) szemben. Nem tűnt fel a németországi levélírónak, hogy önmagával került ellentmondásba, mikor vitairatában közölte: "Ezek a lapok Henney 1980-ban bekövetkezett halála után, amikor Tatár Imre vette át a Mozgalom vezetését, továbbra is megjelentek ausztráliai kiadásában…" (?!)

Ha 1980-ig nem Henney volt a Hungarista Mozgalom vezetője, akkor a Németországban élt Tatár Imre (a már említett Tarjányi-Tatár Imre) kiktől vette át a vezetést?

Tűnődve olvastam Alföldi Géza volt nyilas államtitkár, Fiala Ferenc exsajtófőnök "elhatárolódásának" taglalását a Henney Árpád miniszter képviselte hungarizmustól – főleg annak tükrében, hogy az említett politikusok mindegyike tagja volt a Szálasi-kormánynak, majd az emigrációban egymást váltva vezették a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát. Azt ugyanis Európa országaiban, az Egyesült Államokban mégsem tehették közhírré, hogy a nemzetközi törvények által betiltott Hungarista mozgalmat újjászervezték, és ennek élére Szálasi Ferenc főtisztségviselőit állították. 

Wass Albert, dr. Fabó László, Marschalkó Lajos, Dunai Ákos, Málnási Ödön és a többiek ugyanannak a szervezetnek, a mozgalom legfőbb irányító testületének voltak a tagjai. 

Bár Dobszay úr kioktatta a "liberálbolsevista újságírókat" arról is, hogy Málnási Ödön professzor a harmincas évek végén a nyilasok egyik ideológusának számított, de… – mint írta – "később összekülönbözött Szálasival", ezért sem lehetett a Hírszolgálat munkatársa.

Málnási professzor úr nem 1937-ben szakított a hungaristákkal, hanem éppen akkor lett társutasa a "zöld kommunisták" elnevezéssel illetett államépítőknek.

Ha egy átlagolvasó kezébe veszi a Magyarországtól biztonságos távolságban, az Egyesült Államokban szerkesztett újság bármelyik példányát, akkor a havilap hasábjain olyan szerzők írásait olvashatja, mint Dobszay Károly (dortmundi hungarista könyvkiadó és lapszerkesztő), Kenessey Csaba, Szemenyei-Kiss Tamás (egykori hungarista hírfőnök), Dr. Lovas István (a magyarországi szélsőjobb vezető publicistája), Csontos Péter közíró (Istóczy sírjának gondozója), Romhányi László, a tisztakez? demokrata, Tímár Imre, Dövényi Nagy Lajos (a Tarnopolból indult el című, filoszemitának aligha nevezhető írásm? szerzője), Siklósi András, Ekrem Kemál György… – akikről Magyarországon senkinek sem a demokrácia jut az eszébe.

A dolog attól kínos a radikális nacionalisták számára, hogy nem egy "külsős", egy zsidónak, bolseviknak nevezhető személy vall az elmúlt évtizedekről, hanem olyan ember, aki jól ismeri soraikat, terveiket, titkaikat, gyengeségeiket és sajnos vérgőzös álmaikat is.

Budapest, 2003. június 30.

Szemenyei-Kiss Tamás újságíró, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata egykori vezetője

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!