Kereső toggle

Hol a határ?

Újnáci tüntetés az örökrangadón

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vasárnap este volt. Fiaimmal a soros meccsre készülődtünk. Ez is csak egy – gondoltam magamban – a sok közül. Különösebb várakozás és izgalom nem töltött el bennünket. Pedig a rangadó az örök riválissal mindig tartogatott számunkra valamit. Az utóbbi időben azonban valahogy az örökrangadó körüli viharok is lecsendesedtek. Várszegi Gábor, az MTK tulajdonosának egyik érdekeltsége, a Fotex Rt. megvásárolta a Ferencvárosi Labdarúgó Kft. többségi részét. A "nemzeti kincsnek számító" Fradi az összeomlás szélén állt akkor, mára már – hála az új tulajdonosnak – rendeződtek a körülmények. Ennek ellenére a tulajdonosváltás politikai vihart is kavart, miután a jobbszél a nemzeti vagyon kiárusításával vádolta meg a Ferencváros akkori vezetőit. Így mondták, "az idegenszív? tőke". A helyzet azóta megnyugodott. Mind a Fradi, mind pedig Várszegi jól jártak.

A tulajdonos számára ez egy jó befektetés volt, a Fradi pedig – a biztos anyagi feltételeknek és az erősítéseknek köszönhetően – a tavalyi évben a bajnokságban a második helyet szerezhette meg, s az idén már a bajnoki címre is jó esélyekkel pályázhat. Jó rajtot vett az UEFA-kupában, s ha formáját megőrzi, akkor még sok-sok örömöt okozhat szurkolóinak. A helyzetet mi, MTK-drukkerek is tudomásul vettük. Várszegi szíve ugyan velünk dobban, de pénztárcája a Fradi felé húzza. Nem volt könnyű. 

Az MTK nem képvisel elegendő vásárlóerőt. Kitartó, bár maroknyi közönsége nem számlál másfél ezernél többet. Ennél persze többen is vannak, de nem veszik a bátorságot, hogy mérkőzésekre járjanak. MTK-szurkolónak lenni – különösen múlt vasárnap óta – ugyanis nem veszélytelen. Valaha a csapatnak népes tábor szurkolt. Az öregek, akiknek a száma lassan, de biztosan fogy, még emlékeznek rá. A holokauszt azonban döntő csapást mért a magyarországi zsidóságra, s benne az én családomra is. hatszázezer a bestiális kegyetlenséggel meggyilkoltak száma. Legnagyobb részük Auschwitz (és más haláltáborok) hitleri gázkamráiban lelte halálát, egy másik része munkaszolgálatban vesztette életét, a maradékot Szálasi pribékjei lőtték a Dunába. Akik maradtak, túlélők és azok leszármazottai. Sokan vették a vándorbotot, s Izraelben, illetve más helyeken telepedtek le. Egy maroknyi csoport vette a bátorságot, és Magyarországon maradt. Akik közülük, mintegy százan, kilátogattak ezen a nyárvégi vasárnap estén, nem bánták meg. Különleges élményben lehetett részük.

A vendégek számára kijelölt hely melletti szektorban már szépen gyülekeztek a simára beretvált fej? fiatalok. Egészséges fejbőrük – mondhatni – jó benyomást keltett. A Fradi-rendezők táskájából is előkerültek a gondosan összehajtogatott transzparensek. Szorgos kezek gyorsan felerősítették a kerítésre. Előkerült a piros-fehér, árpádsávos lobogó is, na meg egy zöld-fehér, nyilaskereszttel ékesítve. Tetovált izmos karok lengették, s ahogy a feltámadó szél is belekapott, mondhatom szép látványt nyújtott. "Aryan Greens", árja zöldek tudatták velünk, hogy kik is ők. Piros-fehér-zöld magyar zászló, s benne "voltunk, vagyunk, leszünk". Ők megmaradnak, de velünk – így szólt a rigmus – indul a vonat Auschwitzba. Gyilkosok-gyilkosok, Hitler-Hitler, Szálasi-Szálasi zúgott a szektor. A fénylő fejbőrű, nótás kedv? közönség azután dalra fakadt. Nem ismertem rá, úgy hiszem, sosem hallottam ezt korábban. Dallama nemigen volt, de refrénje a magyar nemzetvezetőt éltette. Akkor már mindannyian a vendégszektor kerítésén lógtak. Öklüket rázva, eltorzult, pofájukban vonagló szájjal üvöltötték: "Mocskos zsidók!" A Fradi-rendezők – ezt valljuk be, szép dolog a részükről – nem hagyták cserben szurkolóikat. Semmiben sem maradtak el tőlük. Sőt amikor Zavadszky befejelte az MTK győztes gólját, még nagyobb sebességre kapcsoltak. Tetszett nekünk ez az előadás! Meg is tapsoltuk! Igaz, mást nem is tehettünk volna.

A nyilaskeresztes zászlót az ifjú egy órán át szabadon lengethette. Ennyi ideig tartott, amíg a rohamrendőrség felismerte, hogy bűncselekményt követtek el, megelégelte a dolgot, és eltávolíttatta a lelátóról. Nem csoda, hogy ilyen sokáig vártak, hiszen az akció nem ment simán. A rendőröknek a Fradi-rendezőkkel is meg kellett küzdeniük. Repkedtek a m?anyag palackok, és egyéb tárgyak, az öklök is szaporán dolgoztak. Rendőreink azonban csak a zászlótartót vitték el. Úgy tudom, ellene vádat emeltek. Le azonban még őt sem tartóztatták. Szabadlábon védekezhet. A rendőrkapitány szerint – "Baruch ha-Sém!" (Hála Istennek!) más bűncselekmény nem történt. Hiszen minden, ami a mecscsen elhangzott – még az életveszélyes fenyegetések is – valójában a szólásszabadság és a demokrácia megnyilvánulásai. E nélkül – valljuk be őszintén – ez az értékes előadás elmaradt volna. 

Tartozunk annyival, hogy köszönetet mondjunk a mérkőzést vezető bírónak, Bede úrnak, aki – élve a Liga és az MLSZ adta lehetőséggel – bár megtehette volna, mégsem szakította félbe a mérkőzést. Hála illeti a Ferencváros vezetőit is, amiért nem zavarták meg a történteket, s hagyták, hogy szépen peregjenek az események. S utoljára, de nem utolsósorban a Fradi rendezőit illeti maradéktalan dicséret, akiknek áldozatos tevékenysége nélkül ma egy jelentős élménnyel lennénk szegényebbek.

Olvasson tovább: