Kereső toggle

Könyvünnep füttykoncerttel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly sem volt jó hangulatú a könyvhét. Taszító jelenség volt, míg Esterházy Péter magányosan ücsörgött a m?anyag széken, a Harmonia Caelestis halmai mellett, addig olyan ember előtt tolongott több száz, ezer ember, aki csak aktákat, politikai beszédeket és választási brosúrákat írt, ha írt. A daliás millenniumi vagy a frusztrált poszttrianoni időket idézően a nemzeti trikolor színeivel szedett interjúkötetet találták ki számára alibiként bölcs píárosai, hogy ott lehessen a könyv ünnepén. Keserűen mosolyogtunk, morogtunk, ironizáltunk rajta, tudtuk, nem a dedikálás teszi az írót. Kinek jutott volna eszébe pfújolni, fütyülni? Ki tilthatja meg bárkinek is, hogy jelen legyen egy nyilvános ünnepen? Most ez is megtörtént! 



Zsánerkép a fesztiválról Fotó: Vörös Sz.

Pedig a mostani miniszterelnök, nem kampányolt, mi szüksége lenne rá, négy évvel a választások előtt? Úgy ment ki a könyvhétre, ahogy politikusnak illik, olvasóként. Nem mások által összefércelt művecskék dedikálójaként! De füttykoncert fogadott írókat, közírókat is. Félreértés ne essék, mindenkinek szíve joga kifejezni szimpátiáját, antipátiáját. A politikusnak, de a politikai közírónak is sokat el kell viselnie. Kemény kritikát, kellemetlen kérdéseket, még személyeskedő, acsarkodó támadást is. Ezeknek megvan a helye a sajtó hasábjain, az interaktív televízió- és rádióműsorokban, politikai rendezvényeken. De a könyvhéten? 

Persze ne játsszuk a naivat. A könyv nem szent dolog, a könyvek ordas eszmék hordozói is lehetnek, a mai Budapesten sajnos a nyílt utcán árulják a legsötétebb nyilas, fasiszta irodalmat. Mellettük olyan bértollnokok művei pompáznak, akik péntekenként egy televíziós adásban mást sem tesznek, mint a liberális baloldalt szapulják ordenáré, személyeskedő, lázító módon. A múlt pénteken a Vörösmarty téren történtekről elmélkedve egyikük kijelentette, hogy lám a Fidesz-szavazók voltak többségben a téren, az MSZP-szavazókat nem a könyvsátrak mellett lehet megtalálni, hanem inkább a kukák mellett. Az MSZMP KB központi lapja pártrovatának egykori vezetőjének sokat látott szájából hallhattuk e mondatot. Ilyen őrültséget nem lehet muszájból, pénzért mondani, ezek elhiszik, amit mondanak. Hogy lehet értelmes párbeszéd, vagy akár csak békés egymás mellett élés – hogy ehhez a hidegháborús terminus technikushoz folyamodjunk –, ha ilyen alpári módon tud csak megszólalni a jobboldal? Egy másik tévéműsorban Popper Péter fogalmazta meg nagyon frappánsan a vita képtelenségét: ezek az emberek a másik oldal összes érvét ismerik, tudnak a humanizmusról, az emberi jogokról, a toleranciáról, ők mindennek ellenére mondják azt, amit mondanak. S azt már én teszem hozzá, hogy ezek az emberek állandó frusztrációban élnek emiatt. A másik oldaltól kitelik három napilap, tucatnyi hetilap, folyóirat. S azt csak a borgőzös kocsmai hőzöngő hiszi el, hogy mindezeket Soros pénze tartja el. A másik oldalon két hetilap, s egy állami pénzből gründolt napilap, amit a Sportfogadás annektálásával is igyekeznek vonzóvá tenni. De aminek publicisztikái nem politikai elemzések, hanem a nem jobboldali média ostorozásában merülnek ki. S miért? Mert hívei ennyit tartanak el. Aki üvölteni akar, annak nem kell kotta. 

Vajon milyen könyveket indultak megvenni azok, akiket annyira felháborított Medgyessy megjelenése, hogy kivetkőztek önmagukból? Csurka, Bencsik, Lovas új műveit jöttek beszerezni? A tér másik oldalán: Hankiss, Esterházy, Almási. Tessék válsztani!

Olvasson tovább: