Kereső toggle

Jajkiáltás mindnyájunkért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Június 7-én, csütörtökön este Zürichben a nyílt utcán négy lövéssel meggyilkolták Abraham Greenbaum hetvenegy éves rabbit. 1995 óta ez volt a harmadik gyilkos merénylet ebben a nagyvárosban ortodox zsidók ellen. A 11 gyermekes tanár adománygyűjtő úton járt a svájci városban.

Vajmi ritka az olyan rabbi, akit politikai hevület? néptribunnak lehetne tartani, vagy aki Kapisztráni Szent János valamiféle zsidó megfelelője lenne. A rabbikat általában (és okkal) inkább könyvei fölött elmélkedő, hívei körében beszélgető, a szent igéket magyarázgató tudósok szelíd alakjában képzeljük el. Vannak gyöngéik, emberi gyarlóságaik a rabbiknak is, ám Greenbaum rabbit aligha ilyesmik miatt terítette le gyilkosa.

Zürichben ez év május elsején különféle baloldali és zöld csoportok szervezésében nagygyűlésre került sor, amelynek egyik fő szónokaként az a Leila Khaled vádolta beszédében Izraelt, akinek a nevét jó két évtizeddel korábban egy repülőgép-eltérítés terrorista hősnőjeként ismerte meg a világ.

Van-e közvetlen összefüggés a két esemény között? Csakugyan az a török származású férfi volt-e Greenbaum gyilkosa, akit a merénylet másnapján őrizetbe vett a zürichi rendőrség? E sorok írásakor még nem tudni, mindenesetre Eli Jiftach, zürichi izraeli konzul szerint a "helyi rendőrség nem erőlteti magát, hogy a »dühöngő őrült« teórián kívül más magyarázatot találjon a gyilkosságra".

Abraham Greenbaum Izraelből érkezett Svájcba, hogy ismerősök körében pénzt gyűjtsön a vezetése alatt működő vallási tanintézet részére. A gyilkos szemében azonban ő nem politikától és katonai akcióktól távol álló, jámbor öreg volt, hanem "a" zsidó, akinek a külsejéről is leolvasható zsidó mivolta. Ahogy minden politikától és katonai akciótól távoli, jámbor zsidó volt az az öreg rabbi is, akit a bibliai József feltételezett sírjánál koncolt fel a nekibőszült palesztin tömeg tavaly ősszel, amikor a felégetett, elpusztított kegyhely romjai közül (hite parancsait követve) a szent iratok maradványait igyekezett kimenteni.

Mit vétettek ezek a rabbik? És mit vétett a kegyhely maga? Akadályozta talán a muszlimokat vallásuk gyakorlásában? Nem jobban, mint az afganisztáni hegyek szikláiba faragott Buddha-szobrok, amelyeket a tálib fanatikusok elpusztítottak.

Erőszak erőszakot szül! – olvassák Izrael fejére azok (palesztin részről, az európai szélsőbal és szélsőjobb részéről), akik módszeresen elfelejtik, hogy 1947-től kezdve a palesztin-arab fél utasította el a legszerényebb javaslatot is egy zsidó nemzeti otthon megteremtésére, és fegyveres önvédelemre kényszerítette azokat a zsidókat, akik az európai zsidóság kétharmadának szörny? veszte után jogot mertek formálni az önálló, szabad életre és a biztonságra.

A cionizmus végképp elmérgesítette az arab–zsidó viszonyt és a közel-keleti helyzetet, érthető hát, hogy nem a ráció diktál immár, hanem a szenvedélyek tombolnak. Ezt mondják a megértőek, akik mindent megértenek, csak azt nem, hogy a zsidók is emelt fővel akarnak élni, és hogy Izrael nem akar elpusztulni. Ezt mondják a zsidó önfeladás (mára a tények láttán már igencsak megfogyatkozott számú) apostolai.

"Egy rabbi, két rabbi/Megdöglött a főrabbi/Bátorság! Éljen Szálasi!" – tíz-tizenkét éves gyerek létemre hallhattam itt Magyarországon ezt a nótát, és már akkor csodálkoztam, hogy ez a gonosz bárgyúság nem holmi félesz? kölykök agyából pattant ki, hanem egy "komoly" politikai mozgalom programját foglalja össze. Hamarosan megtudhattam, hogy a nótának a fele sem tréfa: a rabbikon és főrabbikon túl a hívek (és hitetlenek) százezreit küldték halálba. Az európai eszmei gyökerekből táplálkozó, új arab zsidógyűlölet propagandája most gátlástalanul hasznosítja a régi, bárgyú hazugságokat, antiszemita sztereotípiákat, amelyeket a keresztény fanatizmus hangoztatott a korai középkortól a zsidók ellen, vagy amelyeket a modern kor fajvédői és imperialista hatalmainak titkosrendőrségei agyaltak ki – a vérvádtól a nemzetközi összeesküvés mítoszáig. 

Az afganisztáni Buddha-szobrokat kéziszerszámokkal vésték ki hajdan, de most korszer? haditechnikai eszközökkel semmisítették meg. A kézzel írott Tóra-tekercsek ellen, a szentföldi ősi zsidó kegyhelyek ellen a modern híradástechnika messzeható eszközeivel folyik a pusztító hadjárat. Szélsőbal és szélsőjobb, európai fajvédők és iszlám fanatikusok egyaránt értenek a rádió, a tévé, a műholdak és az internet szakszer? alkalmazásához, tevékenységük egymást segíti és egészíti ki.

(a szerző publicista, volt országgyűlési képviselő)

Olvasson tovább: