Ez egy tragikomikus fejlemény. Akkor lehetne szimplán komikusnak tekinteni, ha nem az
adófizetők pénzéből menne ez a sokmilliárdos játék. Most két alkalmatlan terv
versenyez egymással, a Siklós Mária-féle posztmodern bevásárló csarnok, és a Vadász
György-féle 70-es évekbeli harkovi pályaudvar. Mindkettőnek az a sajátja, hogy a küllemétől
eltekintve egy XIX. századi, stabil kukucskaszínház-koncepciót merevít meg, és állít
fel a XXI. század elején. Ezzel egy új színház építését teszi értelmetlenné,
hiszen ennek akkor lenne értelme, ha az belső tereiben egészen mást tudna produkálni,
mint a már meglévő színházak. Ez a szakmai része, erkölcsi része pedig az, hogy az
egyik oldalon áll egy tervezőnő, akit közbeszerzési eljárástól függetlenül jelölt
ki Schwajda György, uram-bátyám viszony alapján. A másik oldalon pedig egy csonka pályázat,
ahová sajnálatos módon az előző pályázat győztesét sem voltak hajlandók meghívni.
Miniszterségem alatt föl sem merült bennünk az, hogy egy konszenzussal elfogadott, a
helyszínt is konszenzussal kiválasztó, a Fidesz-frakció által megszavazott helyen és
mindenki által elfogadott módon elinduló építkezést veszni hagynak. Amibe ráadásul
beleöltek már kétmilliárd forintot, vagy talán többet is. Elvileg lehetett volna
ezen a helyen is a Nemzeti, ahol most akarják építeni, akkor meg biztos, hogy ezt nem
hagyta volna a Fidesz azzal, hogy miért telepítjük ki a színházat a városból. Ez
mind csak ürügy. Az, hogy áthelyezték egy másik helyre az építkezést, ez még nem
menti fel őket egy pályázat szakmailag nívós és tisztességes lebonyolítása alól.
2000. 07. 01. (IV/27)
