Az ügy konkrétumait nem ismerve, de valójában azoktól függetlenül is érdekes
adalékul szolgálhat az ügyhöz a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság 1999. március 20-i
ítélete. (A határozat külön érdekessége, hogy ez volt az első Magyarországról érkezett
ügy Strasbourgban 1994-ben.)
Az ügy lényege az volt, hogy az alkotmány egyik módosítása következtében 1994.
január 1-től a fegyveres erők, a rendőrség és a polgári titkosszolgálatok hivatásos
állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet sem
folytathatnak. A Független Rendőrszakszervezet azért fordult a strasbourgi fórumhoz,
mivel a rendőrségi vezetés szélesen értelmezte a "politikai tevékenység" kategóriáját,
ami oda vezetett, hogy a rendőröket akár a politikai tevékenység leghalványabb gyanúja
esetén is etikai és fegyelmi eljárás alá vonhatták (és vonták is!).
A magyar kormány képviselői azzal érveltek a bíróság előtt – többek közt –,
hogy a "politikai tevékenység" tilalma csak az alacsonyabb szint? jogszabályokban
konkrétan meghatározott tevékenységek tilalmát jelenti (az egyesülési és gyülekezési,
valamint a rendőrségi törvény), azaz az alkotmányban foglalt normát nem lehet önkényesen
kiterjesztve értelmezni.
A bírák elfogadták a kormány érveit, a rendőrök politikai jogainak ilyen módon értelmezett
és terjedelm? korlátozása összhangban van az Emberi Jogok Európai Egyezményével, a
magyar állam így pernyertes lett. Ez azt is jelenti ugyanakkor, hogy a kormány
elismerte: a korábbi években sorozatosan jogellenesen jártak el ilyen ügyekben a rendőrökkel
szemben.
Ennek fényében elgondolkodtató, hogy a cikkben említett ügyben nem a jogsértő "hagyományok"
folytatásáról van-e szó? Ha igen, akkor indokolt lenne az Európa felé kinyilvánított
értelmezési gyakorlatot végre a valóságban is alkalmazni, ellenkező esetben senki
sem mentheti meg a magyar kormányt a "vizet prédikál, bort iszik" ősi közmondás
bélyegétől.
dr. Györkös Zoltán
1999. 11. 13. (III/45)
