Ha már az a szerencsés helyzet, hogy költő áll a magyarság e fontos szervezete élén,
hadd fordulok Önhöz mint költőhöz valami olyasmivel kapcsolatban, ami első látszat
szerint inkább közéleti személyiség mivoltában tartozhatik Önre. Mert, hogy mi történik
a Világszövetség székházában, ahhoz Önnek elnökként van köze. Most mégis a költőt
szólítom meg előbb, azt a Csoóri Sándort, aki a míves szavak és sorok mestere, a
hangulatok és rezdülések értője, a költőt, aki számára az esztétikum nem külső
forma pusztán, hanem a lényeg része.
Többen is felhívták a figyelmemet az elmúlt hetekben–hónapokban arra (és erről
magam is meggyőződtem), hogy a Magyarok Világszövetsége belvárosi székházában egy
betéti társaság kezelésében olyan könyvárusítóhely működik, ahol számos szélsőjobboldali
és antiszemita szellemű, sőt neonáci kiadvány kapható rendszeresen. Így például
ott láttam Bary József Emlékiratait – ez a könyv, mint köztudott a zsidók elleni vérvád
jogosultságát hangoztatja. Azt már inkább csak zárójelben említem, hogy kapható
ott a Hunnia cím? folyóirat is, mely Bary nyomán ugyanezt a vérvádat kolportálta.
De a Hunnia szinte csekélység a Pannon Front cím? neonáci (újnyilas) folyóirathoz képest,
amelyben – többek között – a magyar bíróság által elítélt Györkös István
publikálja eszmefuttatásait. Ugyanerről a szellemi tőről fakad Luzsénszky Alfonz úgynevezett
Talmud-fordítása; ezt a zsidók elleni gyűlöletet szuggeráló kiadványt valami
amerikai kiadásban kínálja a könyvárus. Nemkülönben antiszemita m? bizonyos Hernádi
Tibor Kinek állt érdekében a második világháború? cím? kötete, mely "érdekeltként"
elsősorban a zsidóságot nevezi meg.
Kétségtelen, hogy a könyvárusító helyen sok más, nem kifogásolható és érdemes
kiadvány is kapható, de ez a tény nem teszi elfogadhatóbbá a náci szellemiségűek
jelenlétét. Amiként adott esetben (már bocsánat a triviális példázatért) a vendéglős
is hiába mentegeti a leveses tálba került patkány miatt magát azzal, hogy a többi
fogással akár aranyérmet nyerhetne.
Félreértés ne essék, tisztelt Elnök Úr, nagyon jól tudom, hogy a könyvárusító
bt. nem azonos a Világszövetséggel, és hogy az MVSZ elnökének nem elsőrend?
feladata naponta megszemlélni a székházban vételre kínált kiadványokat. Ám mégis
remélni szeretném, hogy Ön e szép belvárosi palota legfőbb házigazdájaként úgy
ítéli majd, hogy náci és dühödten antiszemita kiadványok épp oly kevéssé illenek
oda, a díszes főlépcső aljába (vagy bárhová az épületbe), mint a zöldséghulladék,
a szennyes rongydarabok vagy az ebek hulladéka.
Mert ez már esztétikai kérdés. Vagyis nem arról van szó, hogy tiltja-e ma a törvény
az ilyenféle kiadványokat, hanem arról, hogy megférnek-e a politikai közízléssel.
Mennél toleránsabb a tételes jog, annál határozottabban kellene a közvélemény erejével
fellépni a neonáci és antiszemita gyűlöletkeltés ellen. Önnek egy nagy tekintély?
és befolyású szervezet elnökeként minden bizonnyal egyetlen szavába kerülne csak,
és a sokakat megbotránkoztató kiadványok eltűnnének onnan. Ön, mint közéleti személyiség,
így érvényt szerezhetne a demokrácia közízlésének, mint költő pedig, aki képes
felfogni, átérezni és megszólaltatni a társadalom különböző csoportjainak érzelmeit,
félelmeit és hangulatait, szimbolikus erővel is bíró gesztust tehetne a társadalmi közérzet
javulásáért.
Tisztelettel
Gadó György
1999. 10. 02. (III/39)
